A cukorbetegség civilizációs betegség

Világszerte, így Magyarországon is növekszik a cukorbetegek száma. Mi ennek az oka, mi változott az életünkben? A cukorbetegség vizsgálatáról, kezelési lehetőségeiről és a folyamatos vércukorszint monitorozás előnyeiről kérdeztük Dr. Kertész Tamást, a Dr. Rose Magánkórház belgyógyász-diabetológusát.

A cukorbetegség milyen típusait különböztetjük meg egymástól?

Az orvostudomány cukorbetegséggel foglalkozó szakterületén a szakmai ajánlások, a nemzetközi és magyar szakmai társaságok négyféle diabéteszről tesznek említést. Az 1-es típusú cukorbetegség, jól körülhatárolható autoimmun betegség: ellenanyagok képződnek az inzulintermelő sejtek bizonyos alkatrészei ellen. Ennek következtében az inzulintermelés fokozatosan nullára csökken, teljesen leáll, és a beteg élete csak külső inzulin beadásával tartható fenn. Száz éve, amikor nem létezett inzulin beadási lehetőség, ezeket a betegeket nem tudtuk megmenteni.

Mennyiben tér el ettől a 2-es típusú cukorbetegség?

A cukorbetegek közel 90%-át a 2-es típusú cukorbetegség érinti, amely az inzulin hatáselégtelensége miatt alakul ki. Először inzulinrezisztencia alakul ki, ennek lényege, hogy az inzulin nem megfelelően hat az inzulin receptorokon, a szervezet megemeli az inzulin termelését és ezzel még normális anyagcserét tud fönntartani, de már csak magasabb inzulinszint mellett. Egészen pontosan, azt nevezzük inzulinrezisztenciának, amikor a cukorértékek terhelésre és nyugalmi állapotban normálisak, de a megszokotthoz képest sokkal magasabb inzulinszintet mérünk. A betegséget nem határozták meg pontos értékekkel: az éhgyomri normál inzulin érték tartománya meghatározott, azonban az nincs pontosan azonosítva, hogy terhelésre mennyire kell, hogy megemelkedjen. Az inzulin rezisztencia indexet, más néven HOMA-indexet az éhgyomri vércukor és az éhgyomri inzulinszintből kiindulva számítják ki. Amennyiben a HOMA-index bizonyos szakmai vélekedések szerint 2,5 érték, más szakmai vélekedések szerint 4 feletti, már inzulinrezisztenciáról beszélünk. Ám akkor is állhat fenn inzulinrezisztencia, ha ez az érték normális, mert a terhelést egyáltalán nem veszi figyelembe ez a számítás: terhelés után, egészséges esetben általában négy-hatszorosára fölmegy az inzulinszint, inzulinrezisztenciában pedig tízszeresére, de akár több százszorosra is megemelkedhet az inzulinszint.

Hogyan alakul ki a 2-es típusú cukorbetegség?

Első lépésben az inzulin nem hat megfelelően, megemelkedik az inzulinszint, de még normális a cukoranyagcsere. Majd a cukoranyagcsere már a megemelkedett inzulinszinttel sem tudja megfelelően tartani a helyes szintet, ezt követően egyre rosszabb cukorértékek alakulnak ki. A folyamat végén már az inzulintermelés hanyatlik, és a régóta, akár évtizedek óta fennálló 2-es típusú cukorbetegek már inzulin adására szorulnak, hasonló módon, mint az 1-es típusú cukorbetegek. Ez a folyamat általában átmenet nélkül valósul meg. Mesterségesen jelöltünk ki bizonyos határvonalakat: enyhébb cukor értékelváltozásokra azt mondjuk, hogy prediabétesz, egy bizonyos szint fölött pedig már kialakult diabéteszről beszélünk.

A cukorbetegséghez hasonlóan prediabéteszből is többféle létezik?

A prediabétesz kapcsán két állapotot különböztetünk meg. Az egyik az, amikor az éhgyomri vércukor magasabb, de terhelésnél jól reagál, terhelés hatására nem emelkedik. Az éhgyomorra mért vércukorérték 6 mmol/l alatt normális, ha ez az érték 6-7 mmol/l közötti, akkor ezt emelkedett éhgyomri vércukornak, angol rövidítéssel IFG-nek nevezzük, ami egyértelműen prediabétesz állapot. A másik állapotban normális az éhgyomri vércukorszint, de terhelésnél két óra múlva 7,8 mmol/liter fölé emelkedik a vércukorszint, és ezt kórosnak nevezzük. Ha pedig az érték meghaladja a 7,8-at, de nem éri el vagy haladja meg a 11-et, azt prediabétesznek, csökkent glükóz toleranciának, szintén angol elnevezéssel IGT-nek nevezzük. A kétféle prediabétesz állapot, az IFG és IGT külön-külön, de együtt is jelentkezhet.

Hogyan ismerjük fel magunkon a prediabéteszt?

A prediabétesz nem okoz tüneteket. A beteg nem veszi észre, hogy magasak a cukorértékei, nem is jut el orvoshoz, pedig magas a vércukorszintje. Az anyagcsere betegség kifejti tartós romboló hatását, elsősorban érbetegség formájában. A cukoranyagcsere zavara majdnem mindig együtt jár zsíranyagcsere-zavarral, és ez az ereket károsítja. Hajlamosít szívinfarktus és stroke kialakulására, későbbi állapotban látáskárosodás, vesebetegség kialakul ki. Ezért nagyon alattomos ez a betegség, és ezért kell rendszeres szűrővizsgálaton részt venni. A szűrés különösen fontos azoknak, akiknél halmozott családi előfordulást tapasztalunk, vagy terhességi cukorbetegséggel diagnosztizálták, illetve túl magas a testsúlya, vagy dohányzik.

Melyik a másik két kategória?

Az 1-es típusú cukorbetegség és a 2-es típusú cukorbetegség mellett a harmadik csoport az a gesztációs, azaz terhességi diabétesz: a terhesség alatt észrevett cukorbetegség. A terhesség során ugyanis szigorúan be kell tartani a cukoranyagcsere határértékeit, hiszen a kezeletlen terhességi cukorbetegség befolyásolja a magzat fejlődését. A negyedik csoportba tartoznak a cukorbetegség egyéb típusai. Ide soroljuk a cukorbetegség egy ritka fajtáját, a fiatal korban kialakuló, örökletes cukorbetegséget a MODY-t (maturity onset diabetes of the young). Ebbe a csoportba tartozik az egy, vagy több gén károsodása, illetve ennek öröklődése miatt kialakuló cukorbetegség is, amely jelenlegi ismereteink szerint 13 génnel fordulhat elő. E betegségtípusok diagnózisa nem egyszerű, kezelésük pedig attól függ, hogy milyen típusú génhibát találunk. Egyébként, az esetek 60-70 százaléka tablettával kezelhető. Szintén ide tartozik az elhízáshoz szinte kötelezően társuló, eleinte inzulinrezisztencia később prediabétesz, diabétesz vagy a dohányzás miatt kialakuló inzulinrezisztencia, vagy az egyéb ritka autoimmun, vagy genetikus betegséghez társuló cukor anyagcserezavar is.

Világszerte, így Magyarországon is növekszik a cukorbetegek száma. Mi ennek az oka, mi változott az életünkben?

Kijelenthetjük, hogy a 2-es típusú cukorbetegség civilizációs betegség. A legfontosabb hajlamosító tényezők: a helytelen táplálkozás, a fokozott kalóriabevitel miatt kialakuló elhízás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás. A terápia során is ezekkel kell foglalkozni, ki kell alakítani az egészséges diétát, változtatni kell az életmódon, prioritásokat kell felállítani. Száz évvel ezelőtt még rá voltunk kényszerítve a mozgásra: sokkal több fizikai munkát végeztek az emberek és a közlekedés sem volt ilyen kényelmes. Az akkori mindennapi élethez szükséges kalóriabevitelünkön nem változtattunk, így ezeket a mozgás hiányában feleslegessé vált kalóriákat valamilyen módon vissza kell szorítani, vagy a napi fizikai aktivitást kell jelentősen növelni. Az elmúlt évtizedekben járványszerűen terjed az elhízás, szintén mint civilizációs betegség, és az elhízás krónikus megbetegedések társulnak, például a szív- és érrendszeri betegségek (elsősorban magas vérnyomás, szívbetegségek és stroke), az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség.

Mik a normál vércukorértékek és hogyan történik a diabeteszes állapot szűrése?

Az éhomi vércukorszint ma elfogadott felső határa 6 mmol/l. A diabeteszes állapot szűrésére használható az un. glikozilált hemoglobin vérből meghatározott értéke, mely az elmúlt kb. 3 hónap átlagos vércukorértékeinek függvényében változik. Normál felső határa 5,6%, efölött 6,4-%-ig prediabetesz, afölött manifeszt diabetesz fennállása valószínűsíthető. Ennél precizebb a 75 gramm cukorral végeztt un. terheléses vércukorvizsgálat (OGTT),melyhez éhgyomorra valamint  a tesztfolyadék megivását követően 120 perccel nézünk vércukor értékeket. A 120 perces mérés normál felső határa 7,8 mmol/l.

Áttörést jelentenek a folyamatos cukormonitorozó rendszerek a cukorbetegek kezelésében? 

Magyarországon közel egy évtizede érhetőek el folyamatos cukormonitorozó rendszerek. A korábbi eszközöknél elkülönült a szenzor és a jeladó, és borsos volt a berendezés ára. Az újonnan kifejlesztett integrált szenzoros folyamatos cukormonitorozó eszköz (Continuous Glucose Monitor – Az CGM) segítségével az adatok folyamatosan követhetők, illetve megoszthatók az orvossal. Az 1-es típusú cukorbetegek számára a folyamatos használata javasolt. Ugyanakkor nagyon hasznos lehet 2-es típusú cukorbetegek számára is az eszköz használata. A 2-es típusú cukorbetegeknél az új típusú készülékek előnye, hogy nem kell egy több évig működő drága jeladót megvásárolni, hanem egy ehhez képest olcsó egybeépített szenzort és jeladót tartalmazó eszközt vásárol a páciens, mely két hétig működik. A folyamatos cukormonitorozó rendszer használata egyszerű, és a rendszer összekapcsolható a telefonnal, két hétig méri és megjeleníti a cukorszinteket egy mobilalkalmazásban. A használat során hasznos tanulságok vonhatók le a beteg és az orvos számára, a beteg diétájának és életmódjának vércukorra gyakorolt hatásáról.  Ez segít a cukorszint változások megértésében, azok előrejelzésében, ezzel támogatva a megfelelő, egyénre szabott kezelés beállítását.

Milyen hatása van a folyamatos vércukorszint megfigyelésnek?

Betegeink nagy felismerésekről számolnak be. A cukorbetegeknek jellemzően két csoportja van: az egyik csoport tagjai már eleve nem tartják be a diétát nem foglalkoznak vele, egyszer-egyszer ellenőrzik csak a vércukorszintjüket. Mások azt hiszik, hogy nagyon jól csinálják, és az ellenőrző mérésnél derül ki, hogy a hemoglobin A1c értékük nagyon magas, pedig a beteg állítása szerint minden utasítást betartott. Mindkét esetben rendkívül tanulságos a folyamatos cukormonitorozó rendszer használata. Utóbbi esetben különösen hasznos, mert két héten keresztül látja az értékek változását a páciens, beírhatja, hogy mit evett, fényképet készíthet az elfogyasztott ételekről. A fejlesztés segítségével a fényképből is kiszámíthatja, hogy hány gramm szénhidrátot tartalmazott az étel. Pácienseink az eszköz segítségével megtanulják, hogy egy-egy étkezést miként tehetnek egészségesebbé, például, ha a rántott húst krumplival vagy kenyérrel fogyasztanak, és ezután 14-es cukor szintet mértek, akkor egyértelmű lesz, hogy a krumplit és a kenyeret valamilyen alacsony szénhidrát tartalmú körettel, például zöldséggel kell helyettesíteni.

A terápia lényege a felismerés?

Valóban, mindössze két hét alatt meg lehet érteni és meg is lehet tanulni, hogy mi az, ami működik a számukra. A tanultak alkalmazását pedig érdemes három hónap múlva ellenőrizni. Inzulinrezisztens vagy prediabéteszes betegeknek is nagyon sokat segít a készülék abban, hogy dietetikussal kidolgozott étrend működését leellenőrizzék, és közvetlen visszajelzést kapjanak arról, hogy a kialakított stratégia valóban működik-e. Ezért jelentős a módszer, és ezért a cukorbetegség elleni küzdelem hasznos eszköze a folyamatos cukormonitorozó rendszer.