Azok számára, akik idegenkednek a tűtől, esetleg tűfóbiások, nagy lelki megterhelést jelenthet az inzulin beadása, a vércukorszint ellenőrzése.
A cukorbetegség az egész életet megváltoztató betegség, főleg azok számára, akik addig nem igazán figyeltek oda az életmódjukra. Éppen ezért sokan nehezen birkóznak meg a diagnózissal, a diabétesszel járó teendőkkel, tiltásokkal. Hogy melyek azok, amelyekkel a legnehezebb szembenézni, arról Kispál Mónika, a Cukorbetegközpont pszichológusától beszélt.
Félelem 1: inzulin injekció, tűszúrások
A cukorbetegség egyik kezelési módja az inzulin (1-es típusú cukorbetegség esetén mindenképpen szükséges), mely sokakat megrettent. Ráadásul, mivel az inzulint a gyomorsav lebontja, így tabletta formájában nem szedhető- ezért szükséges injekcióval bejuttatni, ami sokakat félelemmel tölt el. Azok számára, akik idegenkednek a tűtől, esetleg tűfóbiások, nagy lelki megterhelést jelenthet az inzulin beadása, csakúgy, mint a vércukorszint megállapításához szükséges ujjbegyes mérés, amit akár 4-szer egy nap is el kell végezni.
A pszichológus tanácsa:
Sok beteg elzárkózik az inzulinkezeléstől annak ellenére, hogy állapota indokolttá tenné azt. Az ok: ismerethiányból fakadó félelem. Az inzulinterápia komoly változást jelent az addigi életvitelhez képest, és a változás félelemmel társul. A félelmet legyőzni nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ha sikerül azáltal, hogy megfelelően tájékozódnak, és részletes információ begyűjtése után elkezdik használni, azt tapasztalják, hogy a cukorértékük stabilizálódik és az állapotuk javulni kezd. Nagyon fontos a beteg részéről az akarat. A döntés, hogy meg akarja csinálni. “Meg tudom csinálni, mert akarom, hogy jól legyek.”
Félelem 2: megváltozott étrend
Főleg az idősebbeknél jelenik meg ez a félelem, hiszen egy bizonyos kor felett már kevésbé rugalmas az ember. Ha kialakult egyfajta életvitel, étrend, azt megváltoztatni nem egyszerű. Segítséget jelent, ha konzultálnak ekkor egy jó dietetikussal, aki olyan praktikákkal tud szolgálni, melyekkel a legtöbb étel elkészíthető, tartható diétát állít össze, így a beteg úgy érezheti, nem kényszerül sok lemondásra, ám való igaz, gondot okozhat, hogy ilyenkor nem mindegy, mikor, mit, mennyit fogyaszt az illető.
A pszichológus tanácsa:
“Nagyon sokat tehet ilyenkor a család. Fontos, hogy megértő, elfogadó környezetben legyen a beteg, ahol biztonságban érzi magát. Érdemes mindenkinek életmódot váltania, de nem feltétlenül szükséges. Természetesen annak, aki nem cukorbeteg, nem kell szigorú szabályokat követnie, de partner lehet abban, hogy pl. Ő is lecseréli a finomított szénhidrátokat, kerüli a cukrot, és sok zöldséget, alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyaszt. Így egyrészt a beteg nem esik kísértésbe, másrészt nem fogja magát kívülállónak érezni. Fontos megdicsérni a legapróbb sikereket is, mert valószínűleg kemény munka és erőfeszítés áll mögötte”- mondja Kispál Mónika.
Félelem 3: aggódás a jövő miatt
Vakság, végtag amputáció, szívroham- ezek sajnos mind a cukorbetegség lehetséges szövődményei. Éppen ezért van szükség idejében megkezdett kezelésre. Amennyiben a frissen diagnosztizált cukorbeteg ismer olyat, aki a diabétesz miatt súlyos szövődményekkel volt kénytelen szembenézni, esetleg az életét is elvesztette, akkor óhatatlanul is bekúszik a gondolataiba az, hogy ezek vele is megtörténhetnek. Így túlzottan aggódni kezdhet a jövőjét illetően, és akár szorongásos, hipochondriás panaszok is megjelenhetnek.
A pszichológus tanácsa:
“Természetes, ha valaki egy betegség diagnózisa után úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj, és elkezd aggódni a jövőjét illetően. Ha az addig megszokott élete felborul, bizonytalanság, kétségbeesés, aggodalom, félelem, düh jelentkezhet. Ilyenkor nagyon sokat számít a jó orvos-beteg kapcsolat, az, hogy a páciens meg tudja beszélni aggodalmait orvosával. Fontos, hogy az orvos bár mondja el őszintén az esetleges szövődményeket, veszélyeket, ne ijesszen rá a betegre. A cukorbetegséghez társuló gyakori pszichés zavarok: a szorongás, a depresszió, illetve az evészavar. Ha ezek bármelyike kialakul, rányomja a bélyegét a mindennapokra. Segítséget kérni nem szégyen, pszichoterápiával, kognitív viselkedésterápiával, autogén tréninggel, remek eredményeket lehet elérni.”