A hőség miatt nem alszik vagy alvászavara van?

A kánikula, az éjszaka is magas hőmérséklet nagyon sokaknál megnehezíti az alvást, ez a fajta adaptálódás még egészséges szervezetnek sem könnyű. Aki pedig már korábban is alvászavarral küzdött, annak talán még súlyosabb lehet a helyzete. De honnan tudhatjuk, hogy csak a hőség miatt szenvedünk vagy valódi alvászavarunk van? Dr. Vida Zsuzsanna a JóAlvás Központ neurológus főorvosa, az alváslaboratórium vezető alvásszakértője (szomnológusa) válaszolt a kérdésre.

Kánikulában jobban fel kell készülni az alvásra

A kánikula, az időjárási frontok szinte mindenki hatnak valamilyen módon, bár vannak, akik jóval érzékenyebben reagálnak másoknál. Főként azoknak nehéz alkalmazkodni a sokszor szélsőséges változó időjárási körülményekhez, akik valamilyen alapbetegséggel küzdenek, például szív-érrendszeri vagy légzőszervi betegek, illetve a menopauza időszakát élik vagy idősebbek. Ugyancsak súlyosbodhatnak a már meglévő alvászavarok, nem elsősorban szervi okok miatt, hanem a megváltozott körülmények okán. Hiszen senkinek sem könnyű pihentetően aludni 32 fokban, és sok esetben a légkondicionálás is zavaró hatású lehet, különösen, ha túl hűvösre állítják.

Kánikula idején érdemes tehát alaposan felkészülni az alvásra, például nyitott ablakkal, a hálószoba elsötétítésével, az elektromos eszközök kerülésével, esti zuhannyal, relaxációval. Amennyiben viszont már régebben fennáll vagy fokozódik az alvászavar és már nappali tüneteket is okoz, mindenképpen szakértő segítséget kell kérni.

Mikortól beszélhetünk alvászavarról?

Az alvászavar nagyon gyakori betegség, átmenetileg a lakosság harmadát érinti, tartósan pedig közel tizedét - mutatták ki egy korábbi Huntarostudy tanulmányban. Azoknál, akik orvoshoz fordulnak, a leggyakoribb panasz az elalvás és/vagy a visszaalvás nehézsége, és az, hogy a páciensek úgy érzik, „rosszul alszanak”, azaz az alvás minőségét vagy mennyiségét nem tartják elégségesnek. Ugyanakkor a diagnózis felállítása korántsem csak a szubjektív tapasztalatokra épül, a BNO-10 betegségosztályozó rendszer alapján a nem organikus, vagyis nem szervi eredetű álmatlanság (inszomnia) végleges diagnózisához az alábbi kritériumoknak kell teljesülniük:

• az elalvási, illetve átalvási nehézség, valamint az alvás nem kielégítő minősége,
• az alvászavar legalább heti három nap jelentkezik, minimum egy hónapon keresztül,
• emellett a páciens sokat foglalkozik az álmatlansággal és annak lehetséges következményei miatti aggodalmakkal,
• a nem kielégítő alvás következtében jelentős kellemetlenséget tapasztal, mely befolyásolja munkahelyi és társas funkcióit.

Az Európai Alvástársaság által javasolt diagnosztikai kritériumok közé tartozik még (a fentieken kívül) a szükségesnél korábbi felébredés, a lefekvés kerülése, halogatása. Emellett az alvászavarhoz kapcsolódóan legalább egy nappali panasz a következők közül: fáradtság / rossz közérzet, figyelem-, koncentráció-, vagy memóriapanaszok, társas-, családi, munkahelyi, vagy tanulmányi teljesítmény romlása, hangulatzavar / irritábilitás, nappali álmosság, viselkedési zavarok (pl. hiperaktivitás, impulzivitás, agresszivitás), csökkent motiváció / energia / kezdeményezőkészség, megnövekedett hajlam a hibákra, balesetekre.

Az alvászavar diagnózisát szomnológus állíthatja fel

Ha valakinek alvással összefüggő éjszakai és nappali panaszi vannak, nem érdemes halogatni a kivizsgálást, hiszen az alvászavarok jelentősen rontják az életminőséget. Sokszor a kánikula csak felerősíti azt, ami már egyébként is jelen van, a megoldást már a hűvösebb idő sem hozza el. Az orvosi kivizsgálás során fény derülhet olyan alvásbetegségre vagy egyéb fizikai – belgyógyászati, pszichiátriai, fül-orr-gégészeti, kardiológiai, pulmonológiai, urológiai – eltérésekre, amelyek már hatékonyan kezelhetőek – hangsúlyozza a szakember.

Sok esetben alváslaborban történő vizsgálat szükséges a pontos diagnózis felállításához, hogy éjszaka, alvás közben monitorozhassuk az alvás közbeni légzést, a perifériás pulzust, a vér oxigén-telítettségét, mellkasi légzési kitérést, szívfrekvenciát, testpozíciót, lábmozgást, valamint az alvás mélységét, szerkezetét, az alvásciklusok számát, az elalváshoz szükséges és a teljes alvásidőt, az éjszakai ébredések gyakoriságát. Az eredmények értékelése alapján tudunk felállítani egy olyan diagnózist, amelyre építve megkezdhetjük a kezelést.