A kezelhető hiperaktív hólyag-szindróma

„Az idős és a fiatal nők vizeletcsepegésének egyazon oka van?" „A nap 24 órájában folyamatosan vizelnem kell, az urológus is mondta, hogy nem fáztam fel, ez a korral jár, miféle korral, hiszen alig múltam ötven? – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket naponta ostromolják a betegek Dr. Majoros Attilát a Semmelweis Egyetem Urológiai klinikájának adjunktusát. A szakember azt mondja, sokuknak a hiperaktív hólyag szindróma a baja.

A betegség nem feltétlenül jár akaratlan vizeletvesztéssel, előzményét, kivizsgálását, kezelését tekintve mégis az inkontinenciába sorolják. A hiperaktív hólyag szindróma (OAB) egy tünet-együttes, amit, nem mindenkor vizeletelfolyással (inkontinenciával) járó erős, parancsoló jellegű vizelési inger kísér.

Jellemzője a nappal nyolcnál, éjszaka egynél több vizeletürítés. Úgynevezett „nedves" formájánál a panaszok között a vizeletinkontinencia is szerepel, A „száraz" formánál vizeletelfolyás, elcseppenés ugyan nincs, de a beteget erős vizelési inger és gyakori, akár 20 percenkénti vizeletürítés gyötri. A hiperaktív hólyag szindróma nem egyetlen betegség, hanem egy állapot, akárcsak a vizeletinkontinencia, aminek az OAB egyik részjelensége.

- A vizeletinkontinencia a Nemzetközi Kontinencia Társaság meghatározása szerint annak okától és mértékétől függetlenül, bármely húgycsövön keresztüli vizeletelfolyásra vonatkozik.
- A hiperaktív hólyag és a vizeletinkontinencia részben egyazon tünetet jelent, közben több betegség, anatómiai eltérés megjelenési formái is lehetnek, egy-egy állapotot takarnak, időszakosan is jelentkeznek, gyakran spontán vagy kezeléssel visszafordíthatóak.

- Különböző inkontinencia formák ismertek.
- Mint a terheléses, vagyis stressz vizeletinkontinencia, aminek a stresszhez nincs köze. Létezik késztetéses vagy sürgősségi inkontinencia. Okait, kivizsgálását, kezelését tekintve a hiperaktív hólyag szindróma a sürgősségi inkontinenciához kapcsolódik.

Leggyakoribb előidézői a hólyagban lévő betegségek – gyulladások, kövek, daganatok, besugárzások nyomán kialakult nyálkahártya károsodás –, alsó húgyúti kiáramlási akadály, például a férfiaknál húgycsőszűkület, prosztatanagyobbodás, nőknél hólyagsérv, hormonhiány, neurológiai betegség, sérülés, pszichogen ok idézi elő. Lehet, hogy a kiváltó ok ismeretlen.

A korosabbaknál a mozgáskészség, a szellemi leépülés a sürgősségi inkontinencia és a hiperaktív hólyagműködés kialakulásában meghatározó lehet. Idős betegeknél ép szellemi képesség mellett 36%-ban, a szellemi képességek visszafordíthatatlan hanyatlása esetén 76%-ban észlelték a tüneteket. Idősotthonok lakói között végzett felmérés szerint a fizikailag aktív betegek 23%-nál, ágyhoz kötöttek 82%-nál tapasztaltak jobbára késztetéses inkontinenciát. A fokozott folyadékbevitelnek ugyan nincs szerepe, de a bajt felerősíti. Az alkohol, a vízhajtó, a sok kávé fokozhatja a panaszokat.

- A két nemnél milyen gyakorisággal fordul elő ez a kórkép?
- Egyaránt 16% körüli a gyakorisága, ami az életkorral párhuzamosan növekszik. A „nedves" forma a hölgyeknél háromszor gyakoribb. Az idősebbeknél a nemek között már nincs különbség. Míg a 40-45 éveseknél a férfiak és a nők alig 10%-a, a 70 esztendősnél idősebbek több, mint 20%-a, a 75 év felettiek 30%-a szenved miatta. Egy 2001-ben végzett felmérés szerint a megkérdezettek 56%-ának voltak átmeneti inkontinens panaszai, igaz, az inkontinenseknek csupán 36% vallotta annak magát. A vizeletcsepegés formái pontosan nem tudhatók, de a leggyakrabbak a kevert, a stressz és a késztetéses panaszok voltak. Egyébként a problémák gyakran egyéb betegségekkel, így elhízással, cukorbetegséggel, visszafordíthatatlan szellemi hanyatlással, depresszióval, húgyúti fertőzéssel, szexuális zavarokkal társulnak stb.

- Népbetegség méreteket öltő problémáról van szó?
- Igen, aminek kivizsgálásban és kezelésben az urológus, a nőgyógyász mellett alapvető feladat hárul a háziorvosokra is, akik a szégyenérzett miatt orvoshoz nem fordulók felkutatásában segíthetnek. További szervező az ismeretterjesztő-, a felvilágosító kampány és az öntevékeny civilszerveződés is. Az érintettek mellett az orvosoknak, a asszisztenseknek, az ápolóknak hasznos információkat nyújtanak a különböző internetes oldalak, mint a www.inkontinecentrum.hu, www.cseppmentes.hu, a www.betegeinkert.net/vizelettartás.

- Milyen sikerrel kezelhető például a hiperaktív hólyag szindróma?
- Több megoldás ismert, lásd életmódváltás, viselkedésterápia, gyógyszer, adott terápiára nem reagálóknak a hólyagot vezérlő idegek elektromos ingerlése, vagy sebészi terápia. Az életmód-változtatás legfontosabb eleme, az esti túlzott folyadékbevitelt kerülése, a rendszeres testmozgás, a fogyás, a kávé- és az alkoholfogyasztás csökkentése. A viselkedésterápián a páciens a „kivárás" technikáját tanulja meg. Azt, hogy a vizelési ingernél nem megy a mellékhelyiségre, csak az inger elmúltával üríti ki a hólyagját. A hatékony kezelésnél a vizelési inger és a vizeletürítés közötti idő növelhető, akár egy órával is megnyúlhat ez az időtartam. Rendszeresen vezetett vizelési napló és persze együttműködő beteg szükséges ehhez. A gyakran hatékony terápiának ugyan nincs mellékhatása, de sokaknál előfordul visszaesés.

- A konzervatív kezeléseknek a fizioterápia – elektrostimuláció, magnetoterápia – jó kiegészítői.
- Ezekkel a hólyag fokozott működését kiváltó idegi impulzusok gátolhatók, a vizelési ingerek erőssége és a vizeletürítések, inkontinens események száma csökkenthető. Nincs mellékhatásuk, a kezelések több héten át a járóbeteg-ellátásban történnek. Sebészeti megoldások csak akkor javasoltak, ha a viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés eredménytelennek bizonyult.

- Milyen egyéb megoldások is lehetségesek?
- A felsorolt kezelésekre nem javuló esetekben szóba jöhet a hólyag nagyobbítása, esetleg idegsebészeti módszerekkel végzett neuromodulációs kezelés is, azonban ezek a módszerek drágák és csak nagyon kevés kórképnél alkalmazhatóak. A beavatkozásokra felkészült szakembergárdával rendelkező centrumokban kerül sor.

- Gyógyszeres megoldások is léteznek?
- A sürgősségi inkontinencia kezelésének leggyakoribb formája a gyógyszeres terápia, amivel kisebb lesz a húgyhólyagban uralkodó nyomás, ellenben nő a hólyagkapacitás és a tágulékonyság, miközben az akaratlan hólyag-összehúzkodások csökkennek. Lanyhul a vizelési ingerek erőssége, a vizeletürítések, illetve az inkontinencia előfordulása egyre kevesebb. Nálunk is több gyógyszer kapható, hatékonyságuk hasonló, de mellékhatás profiljuk jelentősen eltérő. A legkorszerűbb gyógyszereknek szerencsére már kevés mellékhatása – szájszárazság, székrekedés stb. – van. E készítmények célzottan, elsődlegesen a húgyhólyagra hatnak.