A látóideg gyakori betegségei, vizsgálata és kezelése

A szem betegségeinek egy nagy csoportját a látóideg betegségei alkotják. Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája a látóideg betegségeinek legfontosabb formáit ismerteti, valamint áttekinti a látóideg betegségeinek vizsgálati módszereit, kezelését.

A látóideg szerepe és gyakori betegségeinek következményei

A látóideg szerepe az, hogy a szem retinájában a fény hatására keletkező információt az agy felé továbbítsa. A továbbítás során a retinából a látóidegben az agy felé menő idegrostok (axonok) átkapcsolódnak más idegsejtekre, melyek további átkapcsolódások révén hozzák létre az ún. látópálya hátulsó szakaszait. A látóideg különálló megbetegedései gyakoriak. Nemritkán súlyos, sokszor nem visszafordítható, esetenként folyamatosan romló (progresszív) látáskárosodást okoznak. Mivel a háttérben jelentően különböző kóros állapotok húzódnak meg, melyek közül egyesek megelőzhetők vagy korai kezeléssel visszafordíthatók, érdemes megismerni a látóideg betegségeinek gyakori típusait.

Gyulladásos látóideg betegségek

Széles körben leginkább a látóideg gyulladásos betegségei ismertek. Ezek egy része a látóideg körülírt (izolált) gyulladása, melyet pl. a környező melléküregekről átterjedő gyulladásos fertőzéses betegség hoz létre. A másik nagy csoport a szkerózis multiplex (sclerosis multiplex, SM) betegség részjelensége. SM esetén az egyik oldali látóideg steril gyulladása általában nagyon korai jel, akár az SM legelső tünet is lehet.

Toxikus látóideg betegségek

A mérgezés (toxikus állapot) okozta látóideg gyulladások szintén gyakoriak a felnőtt lakosság körében. Egy részüket közismerten mérgező anyagok (pl. metil-alkohol, nehézfémek [higany]) okozzák. Más részük a túlzottan erős dohányzás és alkoholfogyasztás együttesének (ún. dohány- alkohol látóideg gyulladás) a következménye. Egyes gyógyszerek esetenként okozhatnak toxikus idegkárosodást, beleértve a látóideg károsodást is. A toxikus látóideg bántalmak okozta látáskárosodás mértéke nagyban függ attól, hogy milyen toxikus hatás hozta létre a betegséget. A látáskárosodás így érintheti akár a látás egészét, de lehet az éleslátás retinális helyére lokalizált is.

Mechanikai károsodás okozta látóideg károsodások

A látóideg mechanikai sérülése a rá nehezedő nyomás (kompresszió) miatt szintén gyakori oka a látóideg károsodásának. Traumás esetekben a látóideg közvetlenül is sérülhet (pl. éles tárgy vágó hatása miatt), máskor a fej jelentős gyorsulása/lassulása miatt zúzódásos sérülés keletkezik (pl. gépjármű baleset). Fontos arról is szólni, hogy a látóideg egy vagy két oldali mechanikai károsodását a hipofízis környezetében lévő agyi daganatok, illetve a látóideg hüvelyén keletkező jó-vagy rosszindulatú daganatok nyomása is létrehozhatja. Ilyen esetekben az alapbetegségtől függően a károsodás kicsi, lassan változó, vagy súlyos, gyorsabban romló állapot, ami a daganat elhelyezkedésétől függően vagy csak az egyik szemet érinti, vagy mindkét szemen látásromlást okoz.

Vérkeringési zavar okozta látóideg károsodások

A vérkeringés zavarai magas vérnyomásban, embolizációval járó szív-és érrendszeri betegségekben gyakran fordulnak elő. Apró embólusok szakadhatnak le a nyaki főverőérről vagy válhatnak le pitvarremegés (pitvar fibrilláció) miatt a szívből, melyek a szervezet különböző területein a kisebb artériákat elzárhatják. Ezek közé az elzáródások közé tartozik a látóideg ereinek átmeneti vagy végleges elzáródása embólusok által. Ilyenkor a látás hirtelen romlik. Amennyiben az embólus rövid időn belül feloldódik vagy távozik a kisebb méretű erek irányában, a panasz megszűnhet. Más esetekben azonban az idegsejtek pusztulás miatt látótérkiesés vagy az éleslátás végleges megromlása tapasztalható.

Hasonlóképpen a látóideg károsodását okozhatja a retina fő vénáinak elzáródása (trombózisa), és bár ritkábban, de látóideg súlyos károsodásához vezet a szervezetben keringő zsírszemcsék vagy immumkomplexek okozta retinális érelzáródás is. Az embolizációs látásromlás a beteg számára fontos figyelmeztető jel lehet. Az embólus eredetű kisér-elzáródások nagy része ugyanis a tüdőben keletkezik, ami közvetlenül nem okoz panaszt. Amennyiben a gyors látásromlás hátterében artériás embolizáció áll fenn, a szemészeti vizsgálat fényt deríthet arra, hogy a betegnek sürgősen kardiológiai ellátásra, esetleg érsebészeti beavatkozásra van szüksége (még mielőtt hasonló jellegű érelváltozások a szívet vagy az agyat is érintenék). Kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt magasvérnyomás betegségben az artériák beszűkülnek, ami néhány évtized alatt még embolizáció nélkül is a látóideg fokozatos károsodását okozza. Éppen ezért a kezeletlen (nem megfelelően kezelt) magasvérnyomás betegség a látóideg károsodásához vezethet.

Zöldhályog (glaukóma)

Zöldhályog esetén a látóidegben futó idegrostok mindenképp károsodnak, hiszen a glaukómát ennek alapján állapítjuk meg - mondja Prof. Dr. Holló Gábor. A zöldhályog általában évek alatt kialakuló, lassú, vissza nem fordítható, folyamatosan romló (progrediáló) betegség, ami jellegzetes mintázatot mutat. Ebben alapvetően különbözik az összes többi, korábban említett látóideg bántalomtól. Elsősorban a látóideg szembe belépő szakaszának (a látóidegfőnek) felső és alsó területe károsodik, majd idővel a többi terület fokozatos pusztulása is létrejön. Glaukóma esetén a látótérkárosodás a látóideg bántalom kialakulásának a következménye.

E sokféle látóideg betegség korai észlelése és egymástól, valamint a többi szemészeti betegségtől való sikeres elkülönítése nem egyszerű feladat. Hasonlóképpen, a kezelési lehetőségek is eltérnek betegségcsoportonként.

A látóideg leggyakoribb betegségeinek vizsgálata és kezelése

A látóideg vezeti a szem retinájában a fény hatására keletkező információt az agy felé, így az un. látópálya elülső szakaszát alkotja. Az ingerület továbbítása során a retinából a látóidegben az agy felé menő idegrostok először átkapcsolódnak más idegsejtekre. Ezek további átkapcsolódások révén vezetik az ingerületet a látókéregbe, ezáltal létrehozzák a látópálya hátulsó szakaszát. Látóideg bántalom esetén elengedhetetlen a részletes, megfelelő színvonalú szemészeti vizsgálat ahhoz, hogy a látóideg érintettségét tisztázhassuk. Amennyiben a látóideg bántalom jellege nem kerül tisztázásra, úgy nincs mód arra, hogy a beteg megfelelő, egyéb szakorvosi kezelésben részesüljön (ideggyógyász, kardiológus, idegsebész, érsebész). A látóideg késői károsodása során a látóidegfő elhalványodik, hiszen az idegrostok eltűnnek, és helyüket fehéres kötőszövet veszi át. Ebben a stádiumban a látás megőrzésére vagy javítására már nincs mód. Ezért a látóideg bántalom észlelésének minél korábbi stádiumban kell megtörténnie.

A szemfenéki kép gyakran ad információt az artériás és vénás keringési zavarokról, az ún. pangásos papilla esetén a mechanikai (tumoros) látóideg kompresszióról, és zöldhályog esetén a kialakult látóidegfő károsodásról. Más esetekben azonban a szemfenék vizsgálattal észlelhető elváltozások kezdetben nem jellegzetesek. Éppen ezért fontos a látóideg működését feltáró funkcionális vizsgálatok elvégzése.

Míg a látás élességéért nagyon sok idegsejt felelős a retinában (ezért a látásélesség károsodása késői következmény), addig az egyes különálló látásfunkciókat (pl. térbeli felbontóképesség, időbeli felbontóképesség, látótér, színlátás) kevesebb idegsejt biztosítja. Ezért az izolált látásfunkciók károsodása már korai betegség stádiumban is kimutatható. A látóideg időbeli feloldóképességét az ún. centrális kritikus fúziós frekvenciavizsgálattal mérjük. Ez számszerűsíti azt a hertzben (Hz, 1/másodperc) kifejezett értéket, aminél az adott szem a különálló fényimpulzusokat folyamatos impulzusként látja. A látóideg bántalmaiban ez az érték már korai betegségstádiumban is jelentősen csökken. Szükség esetén látótérvizsgálattal mutatható ki a látótér bizonyos területeire terjedő fényérzékenység-csökkenés. E látásfunkciók változása a betegség súlyosbodásának, illetve a sikeres kezelés utáni funkció-visszatérésnek is megbízható mennyiségi mutatója.

A hagyományos módszereken túlmenően az utóbbi években vált elérhetővé a látóidegfő ún. Optikai koherencia topográfia (OCT) angiográfiás vizsgálata. Ez a nem invazív, magas technológiai szintet képviselő vizsgálat a látóidegfőnek és környezetének kapilláris vérkeringését detektálja és méri számszerűsítve. Mivel a látóideg gyulladásos és kompressziós betegségeiben a felszabaduló kémiai anyagok miatt már korán jelentős érösszehúzódás, kapilláris elzáródás alakul ki, ez a módszer egyértelműen megmutatja, hogy a funkcionális eltérés valóban a látóideg károsodásából ered-e. Ez azért jelentős, mert a funkcionális eltérések önmagukban nem adnak arra nézve információt, hogy az egész látópálya melyik területe az, amelyik működéséből veszített. Tehát a mai korszerű betegellátásban mind a működési zavart kimutató (funkcionális) vizsgálatok, mind a nem invazív OCT angiográfiás vizsgálat szükséges a neurológus, idegsebész, belgyógyász megfelelő orientálásához. A látóideg és a látópálya hátsó szakaszainak vizsgálata jellemzően neurológiai szakterület, amihez ideggyógyászati képalkotó vizsgálatok igénybevétele is szükséges.

Látóideg károsodás kezelése

A toxikus látóideg károsodások kezelésében elsőrendű a mérgező anyagok, illetve a látóideg gyulladást eredményező gyógyszerek használatának megszűntetése és a B-vitamin pótlás. Az elpusztult idegsejtek nem állíthatóak vissza, de a még meglévő, ám beteg idegsejtek egy részének pusztulása megelőzhető. Gyulladásos látóideg betegség fennállásakor fertőzéses eredet esetén a fertőzés megfelelő felszámolása szükséges a környező orrmelléküregekben, immunológiai gyulladás esetén (pl. SM) a gyulladás elnyomására szteroid kezelés indokolt. Glaukómában a terápia összetett: elsődleges iránya a szemnyomás jelentős csökkentése és, túlkezelt magas vérnyomás esetén, a túlzottan alacsony vérnyomás értékek megszűntetése. Tumoros kompresszió esetén, amennyiben műtét végezhető, a megfelelő idegsebészeti műtét biztosítja a látóidegfő mechanikai nyomástól való felszabadulását, ami, ha elég korán történik meg, a látás jelentős javulásához, a látótér, a kritikus fúziós frekvencia érték megnövekedéséhez vezet. Késői esetben azonban javulás már nem érhető el. A keringési zavarok következtében kialakult krónikus látóideg bántalom vissza már nem fordítható. Ilyen helyzetben a keringési betegségek rendezése és az oxigénhiányos retina területek kezelése a további romlást előzi meg - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.