A legtöbb felfekvést hétfőn veszik észre

A decubitus előfordulási aránya a nővéri munka minőségi mutatója, ám semmiképpen nem szabad csak az ápolók felelősségét keresni a nyomási fekély kórházi kialakulásában, hiszen számos más ok, akár rendszerszintű probléma vezethet a nem kívánatos esemény bekövetkezéséhez – hangzott el a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjában rendezett Betegbiztonsági Fórumon a napokban. A Belicza Éva minőségügyi szakember vezette rendezvénysorozat célja, hogy kórházakban előforduló nem kívánatos eseményeket, azok okait feltárják, elemezzék, és ez alapján szakmai ajánlásokkal segítsék az egészségügyi szolgáltatókat az ellátási hibák elkerülése érdekében.

A Betegbiztonsági Fórumon a NEVES (Nem Várt Események) program anonim jelentési rendszerének adatait használják fel a résztvevők, akik közös megegyezéssel döntenek arról, milyen témát választanak. A harmadik fórumon – a betegesések és a kórházi fertőzések után – ezúttal a decubitusok kialakulásának lehetséges okairól, azok megelőzéséről esett szó.

A kórházban szerzett decubitus kapcsán a NEVES programban 113 esetet jelentettek, így az adatok messzemenő következtetések levonására ugyan nem alkalmasak, de mindenképpen elgondolkodtatóak, különösen úgy, hogy a résztvevők személyes tapasztalataikat is meglehetősen őszintén osztották meg egymással.

Az adatok egy része az eddig is ismert tényeket erősítette, miszerint a nyomási fekély többnyire az idősebb, mozgásukban korlátozott betegeknél alakul ki. Különösen veszélyeztetettek az inkontinenciában szenvedők (85 százalék). Pelenkakorlátozás nincs az intézményekben, derült ki a fórumon, ám a résztvevők hozzátették, ha elfogy a keret, akkor a hozzátartozókkal hozatnak be pelenkát, bőrápoló szereket. A túlsúlyos betegeket nehezen tudják forgatni, az éjszakában egyedül dolgozó nővér nem is képes erre a feladatra. A forgatást akadályozhatja, hogy a beteg kellő fájdalomcsillapítás híján fájdalomérzete miatt nem engedi. (Sajnos a magyar kórházakban a fájdalommenedzsment nem áll a helyzet magaslatán, hangzott el a téma kapcsán.)

Néhány egészen meglepő adat is napvilágra került. Például a decubitusokat leginkább hétfőn észlelik (talán ekkor még pihentebbek, így figyelmesebbek az ápolók?), míg a legsúlyosabbakat hétvégén. Ez utóbbi okait találgatva elhangzott, hogy ilyenkor kevesebb a beteg, végre rendesen megfürdetik őket, és ekkor veszik észre a fekélyt, de az is lehet, hogy a látogatók fedezik fel a sebet. Az anonim jelentés miatt tisztázatlan maradt, nem félreértés okozhatta-e azt a mindenkit ledöbbentő adatközlést, miszerint négyes skálájú volt a beteg decubitusa, amikor felfedezték. A jelentések szerint az intézmények szinte mindegyike rendelkezik prevenciós eszközökkel, ám ezek minősége nagyon eltérő, és nem megfelelő használatuk inkább árt, mint használ, derült ki a fórumon. A Norton-skála, annak bővített változata szolgálja a rizikó felmérését, ám még mindig nem használják minden esetben, illetve ha használják, akkor is csak egyszer, holott meg kell ismételni az eset súlyosságától függően.

A hiányosságra visszavezethető okokat kutatva a résztvevők széles skálát vázoltak fel: az ápolók esetleges hanyagságától, ismerethiányától kezdve a létszámhiányból eredő túlterheltségen át, a megfelelő (minőségű) eszközök, az egységes ápolási dokumentáció, a menedzsment megfelelő szemléletének hiányáig. Ez pedig már elvezet a rendszerszintű problémáig, amelyért a menedzsment, illetve az elégtelen finanszírozás okolható.

A következmények pedig súlyosak: feleslegesen okoznak szenvedést a betegnek, akinek elhúzódik az ápolása, drága antibiotikumokat kell beszednie, esetleg sebészi beavatkozásra is szüksége lehet. A fórumon egységes álláspontként fogalmazódott meg, hogy a megelőzés előnyeire, költségkímélő mivoltára mindenképpen fel kell hívni a legfiskálisabb nézetű menedzsment figyelmét is, és célszerű lenne számszerűsíteni, mibe kerül a megelőzés, és mibe kerül, ha kialakul a decubitus. Rá kell venni a vezetőket, hogy igyekezzenek távlatosan gondolkodni, hiszen az egyre sokasodó műhibapereknek akár tárgya lehet a decubitus miatt kialakuló szepszis okozta beteghalál.