A miokardiális infarktuson átesett betegek pszichés szűrése

Évek óta egyre több klinikai vizsgálat és a mindennapi orvosi gyakorlat is igazolta a koronáriabetegség és a szorongás illetve a depresszió közötti kétirányú kapcsolatot. A szorongás és a depresszió egyfelől rizikótényező, másfelől a koronáriabetegség kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolja, felismerésük és kezelésük szó szerint életmentő lehet. Másfelől az is igazolódott, hogy a jól felépített kardiológiai rehabilitáció jótékonyan befolyásolja a szorongást és a depressziót is.

Az itt ismertetett nagy-britanniai vizsgálatban 80 miokardiális infarktuson átesett beteget vontak be, de végül 68 beteget szűrtek meg a HAD (Hospital Anxiety and Depression) skála segítségével. Összesen négy alkalommal végezték el a vizsgálatot, az infarktust követően 3-4 nappal még a kórházban, 1-2 héttel a kórházi elbocsátást követően, a kardiológi rehabilitációs (edukációs) támogató program megkezdésekor (kb. 4 héttel az infarktus után) és a program végén (átlagosan 12 héttel az infarktust követően).

Összesen 44 esetben észleltek kórosan nagy pontszámot, amely 25 beteget érintett, de csak 12 betegnél történt meg mind a négy vizsgálat. Összesítve 10 beteg fogadta el a felajánlott pszichés segítségnyújtást. Ez bár nem tűnik magasnak, mégis sokkal több (68-ból 10), mint a vizsgálatot megelőző időszakban regisztrált (176-ból 6) betegek aránya.

Ebben a vizsgálatban a szorongásos panaszok nagyobb számban jelentek meg, mint a depresszió. Nyolc beteget utaltak foglalkozás-terápiára a szorongásos panaszok miatt, míg két beteget depresstió miatt általános pszichológiai illetve pszichiátriai vizsgálatra küldtek. Az összes pszichés segítséget elfogadó betegtől igen kedvező volt a szóbeli visszajelzés, elégedettek voltak, úgy érezték hasznos segítséget kaptak.

A vizsgálat egyértelműen arra utal, hogy a miokardiális infarktuson átesett betegek több pszichés segítséget igényelnek (mint amit ma általánosságban megkapnak), Ez az igény valószínűleg más kardiológiai és egyéb krónikus testi betegségek esetében is valószínűleg fennáll. A megfelelő időben nyújtott pszichés segítség (multidiszciplináris megközelítésmód) jelentősen javíthatja az egészségügyi ellátás színvonalát, a beteg általános jóllétét és elégedettségét.