A nők rosszabbul vannak, de tovább bírják

Közhely ma már, hogy a nők a családban és a társadalom szűkebb kisközösségeiben is egyfajta egészségmenedzseri szerepet játszanak, felmérések sora igazolta azt is, hogy fogékonyabbak az egészségvédelmi retorika üzeneteire, még sincsenek jobban, mint a férfiak. Úgy tűnik, hogy túl a biológiai, hormonális és pszichés különbözőségeken, s a társadalmi szerepek rendszerében betöltött számos pozíciójukon, e „menedzseri" feladat is csak saját egészségük megőrzésétől viszi az időt és az energiát. Kétségtelen, hogy a magyar nők várható élettartama magasabb a férfiakénál, ám az uniós átlaghoz képest már csak két év a különbség: a teremtés koronái hét évvel, a szebbik nem képviselői öt évvel élnek kevesebbet.

A betegségstatisztikák is igazolják, hogy a nők egészségével koránt sincs minden rendben, miközben igyekeznek megfelelni a számtalan szerep mindegyikének, (vállalva e megfelelés lelki és fizikai terheit), ugyanúgy, ha nem jobban ki vannak téve az életmódbetegségek támadásainak – hangzott el a Nők és egészség címmel ma megrendezett nemzetközi tanácskozáson, Budapesten.

A rendezvény egyik apropóját az adta, hogy 2006 első félévében Ausztria tölti be az Unió soros elnöki tisztét, s az osztrák elnökség az egészségügy területén megfogalmazott prioritásaiban helyet kapott a nők egészségvédelme is. Így a két érintett hazai szaktárca, az egészségügyi és a szociális közösen megrendezett konferenciája e tárgyban az első nemzetközi, mondhatni uniós tanácskozásként is szolgált. Ha az uniós statisztikákban nem is, a megoldásokban már jobbak a pozícióink: Ausztriában idén januárban kezdtek a miénkhez hasonló emlőrák-szűrési programot, melynek tanulságait 2008-ban vonják le, míg nálunk három év alatt – a korai felismerésnek köszönhetően – az elsőről már a harmadik helyre szorult vissza az emlőrák miatti halálozás.

A két szakminiszter és az egészségmegőrzésben szerepet játszó egyik közalapítványt vezető Dobrev Klára köszöntője után az előadók sorra vették a specifikusan csak a nőkre vonatkozó kockázati tényezőket éppúgy, mint azokat, amelyekben nincs jelentős nembeli eltérés, arra a következtetésre jutva, hogy még ez utóbbiak megoldására is sajátos eszközöket kellene keresni.

 Egy 2003-as statisztika szerint a nők betegségből fakadó halálozási listáját a keringési rendszer betegségei vezetik, ezeket követik a daganatos, az emésztőrendszeri és a légzőszervi kórformák, ez utóbbi előfordulási gyakorisága jelentősen nő körükben, amit a szakemberek a dohányzás számlájára írnak. Ugyanez évben a 19 évesnél idősebb női lakosság körében gyakrabban regisztrálták a cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség jelenlétét, nem véletlen, hogy az agyérbetegségek és a szívbetegségek előfordulása is gyakoribb volt, mint a férfiaknál. Az okok persze mindkét nemben azonosak, a nők 29 százaléka bizonyult túlsúlyosnak, negyven százalékuk soha vagy ritkábban végzett az egészségvédelem szempontjából értékelhető testmozgást, csaknem 28 százalékuk dohányzik, és 8 százalék fogyaszt mértékletesen, ám rendszeresen alkoholt, 2,5 százalék viszont nagyivó – ismertette a tényeket Dr. John Anna, az egészségügyi tárca főosztályvezetője.

Arról, hogy mennyiben speciálisak és mennyiben általánosak a női egészségvédelem problémái, Dr. Ürmös Andor a roma nők egészségügyi helyzetéről szóló előadása világított rá igazán. Az e tárgyban készült felmérések feltárták, hogy a roma nők körében jóval gyakoribbak a nemet általában érintő megbetegedések, azt is bizonyították, hogy e tények mögött olyan demográfiai és szociográfiai tényezők húzódnak, melyek a nem roma lakosság hasonló helyzetű tagjaira is érvényesek, azaz nem specifikusak.

A 15 éven aluliak aránya a teljes népességben 16,8 százalékos, a roma népességben 37 százalékos. A teljes lakosság 20 százaléka 60 évesnél idősebb, ez a korosztály a roma népességen belül csak 3,9 százalék. Bár a roma népesség körében is emelkedik az iskolai végzettség, ez ma még jellemzően az általános iskolát befejezők számának növekedéséből adódik. A roma lakosság csaknem 40 százaléka hátrányos helyzetű kistelepüléseken él, ahol kevés a munkalehetőség, hiányos az infrastruktúra, sok helyütt az alapellátás sem megoldott, betöltetlenek a háziorvosi praxisok vagy jellemzően vegyes praxis működik, így nincs speciális gyermekorvosi ellátás. A képzetlenségből is fakadó rosszabb foglalkoztatottság, az alacsony jövedelem és a nyomában járó szegénység nem speciálisan roma probléma.

A nők lelki egészségnek helyzetét felvillantó előadásában Dr. Bitter István kiemelte, hogy a depresszió előfordulása nőkben kétszer gyakoribb, mint férfiakban, mégis tovább élnek. A 65 évesnél idősebbek fele beszámol depressziós panaszokról, 18 százalékuk a betegség súlyos stádiumában van. Ugyanakkor a 45-64 éves nők körében is csaknem 10 százalékos a súlyos depressziós tünetek előfordulása, az pedig már köztudomású, hogy e betegség és a szorongás általában milyen szerepet játszik a szív-érrendszeri vagy éppen a daganatos megbetegedések előidézésében. A Semmelweis Egyetem klinikájának vezetője szerint néhány speciális ellátó helyre, illetve megoldásra is szükség volna.

Például a Premenstruális Szindróma lelki és testi tüneteinek gyógyítását,- bár a lelki egészséget érinti, - a nőgyógyászati rendelők közelében kellene megoldani, mert a nőgyógyászoktól szívesebben kérnek segítséget, mint a pszichiáterektől. Bitter István szerint legalább a nagy centrumokban arra is megoldást kellene találni, hogy a szülés után fellobbanó pszichiátriai betegségekkel kezelt anyák közelében maradhasson gyermekük és a támogató család. A szakember szerint nem megoldott a nők elleni erőszak áldozatainak ellátása, sokuk bár rejtett depressziótól, szorongástól, posttraumás stressztől, illetve az ezek nyomán fellépő testi tünetektől szenved, mégsem kerül a pszichiátriai ellátás látóterébe.