A traumatológusok tapasztalatai szerint a vakáció kezdetén és a tanév elején ugrik meg a gyermekbalesetek száma.
Hosszú évek tapasztalata, no meg a statisztika igazolja, hogy a vakáció kezdetén és végén ugrásszerűen megszaporodnak a gyermekbalesetek, a tanévkezdés ebből a szempontból az év második legveszélyesebb időszaka.
A tanév elején nehezen szoknak bele a gyerekek a korlátokba. Egy hete még tágasabb tereken rohangászhattak, nem csoda, ha az iskolai padok kiálló sarka útjukban van. Amíg a régi, iskolai rutin nem működik, gyakoribbak a sérülések is. Ebben nem csak a figyelmetlenség, hanem a fáradtság is szerepet játszhat, újra korán kelnek, s a hosszú nappalokhoz szokva későn fekszenek a gyerekek, akiknek nyugton maradni is jelentős energiájukba kerül. Bár a szülő megnyugszik, mert gyermekét újra jó helyen, az iskola és a napközi védettségében tudja, a gyerek csak fokozatosan szokik vissza a természetes korlátok közé.
A gyerekeknek sajnos éppúgy lehet végzetes a baleset, mint a felnőtteknek, a sérültek 1,5-2 százaléka nem éli túl a traumát. A baleseti halálozás az 1-4 éves korosztályban a legnagyobb, a tragédiák majdnem 60 százaléka pedig fej- és nyaksérülések következménye. Különösen a 3 éven aluliak, legtöbbször otthon szenvednek balesetet. A második legveszélyesebb hely az utca, beleértve a játszótereket, a sportpályákat és az itt űzött sportokat, mint a kerékpározás, a görkorcsolyázás. A közlekedési balesetek száma relatíve kevés, de általában súlyos sérülésekkel járnak.
A sérülések fajtája is korfüggő: amíg kisgyermekkorban – 6 éves korig – a sebek és égések dominálnak, addig a 11-14 éveseknél a ficamok-rándulások, 7-11 éveseknél a végtagtörések a leggyakoribbak. A legsérülékenyebb testrész gyermekkorban egyértelműen a felső végtag, de 5 éves korig a legtöbb gyermek fejsérüléssel kerül kórházba. Ezek túlnyomó része agyrázkódás, ami azonban igen alattomos sérülésfajta, mert komolyabb elváltozás is meghúzódhat mögötte.
A szakemberek szerint a tanévkezdés átmenetét megkönnyíthetjük egy-egy hétvégi nagy kirándulással, ahol a gyerekek védett környezetben kitombolhatják a feszültséget, ami hét közben beléjük szorult. Az sem árt, ha az első időkben elkísérjük az iskoláig a már „önjáró" gyereket is, újra megmutatjuk az útvonal veszélyforrásait, amíg automatikussá válik nála a városi közlekedés megkívánta figyelem.
Ha pedig baj történik elengedhetetlen, hogy a szülő együttműködjön a gyermek kezelőorvosával, ne titkolja el, ne bagatellizálja a sérülést – figyelmeztetnek a szakemberek. A legfontosabb, hogy a sérültet, ha külső nyoma nincs is a balesetnek, mindig lássa gyermektraumatológus, ezért minden esetben szakrendelőbe vagy kórházba kell vinni. A késedelem a gyerek életébe kerülhet, a gyermekkori sérülések és halálesetek túlnyomó többsége azonban a sérült gyermek gyors, 20 percen belüli szakorvosi ellátásával jelentősen csökkenthető.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!