A baj akkor kezdődött, amikor megjelent az orvosi gyakorlatban a röntgen felvétel.
A számítógép is alapvetően átalakította a klinikai orvoslást. A kezelőorvos nagy lelkesedéssel írja az anamnézist, a szakrendelésnek szóló levelet, a receptet és az egyéb információkat, amivel tájékoztatja a kollégákat és a pácienst, de közben rá se nézhet arra a személyre, akiért ez az egész történik, akiről a történet szól: a betegre.
Richard Frankel (Indiana Univ.School of Medicine, Indiana, Ind. USA) és munkatársai videóra vették rendelés közben kilenc gyógyító személy – hat orvos, két asszisztens és egy nővér – tevékenységét. Értékelték a rendelő helyiség elrendezését, a rendelés megszervezését, a számítógép használatát és az egészségügyi személyzet verbális és non-verbális viselkedését.
A vizsgálat azt mutatta, hogy az orvos-beteg kapcsolatot a számítógép gyakran rontotta. Volt olyan eset, amikor az orvos hosszú percekig csak a számítógép képernyőjét nézte és ez olyan hosszú ideig tartott és annyira feltűnő volt, hogy a beteg a vizsgáló asztalon fölült és megpróbálta olvasni, mit is ír róla a doktor. A számítógéppel foglalkozó orvos a beteg esetleges kérdésére, megjegyzésére csak mormogással válaszol.
A kutatók gyakran megfigyelték, hogy az anamnézist, leleteket író orvos teljesen hátat fordít a betegnek. Megjegyzik, hogy az orvos-beteg kommunikáció szempontjából az a jó, hogy a képernyőt úgy helyezik el, ha mind az orvos, mind a beteg láthatja. Jó példának tartották, hogy egyik kolléga a képernyőn kiírta, kinagyította a beteg vérnyomás-görbéjét és azon mutatta be a tenzió 24-órás alakulását és az egyes szakaszok jelentőségét.
A betegek véleményét is megkérdezték. Az 54 páciens többsége – 85 százalék – úgy érezte, hogy orvosa helyesen és szakszerűen használta a számítógépet. Az egyik beteg azonban azt is mondta:"Ha először találkozom egy orvossal és nem nézhetek vele szembe, nem tudom őszintén elmondani a gondomat, panaszomat. Úgy érzem, nem velem foglalkozik, hanem csak a számítógépére figyel".
(Forrás: J.General Int.Med. 2005, 20:677-682)