APS: a vetélés hívja fel rá a figyelmet

Az antifoszfolipid szindróma (APS) egy véralvadási zavar, mely fokozott véralvadási készséggel jár. Az APS kétszer gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. Jelentkezhet önállóan is, de különösen gyakori egy bizonyos autoimmun betegség esetén. Az elváltozásra gyakran az ismétlődő vetélések hívják fel a figyelmet.

Magasabb kockázat

Az antifoszfolipidek a vérben fokozzák a vérrögök kialakulásának kockázatát, így növelve a betegnél a trombózishajlamot. Az antifoszfolipid szindróma megjelenhet önállóan – primer, elsődleges APS – vagy egyéb, más autoimmun betegség is állhat kialakulásának hátterében. Ez esetben szekunder, vagyis másodlagos APS-ről beszélünk. Az autoimmun kórképek közül is ki kell emelni a szisztémás lupuszt. E betegeknél különösen nagyarányú, mintegy 40%-ra tehető az APS előfordulása.

Teherbeesés előtt javasolt kivizsgálni

A lupusszal kezelt autoimmun betegeim figyelmét mindig felhívom az APS kockázatára, amennyiben gyermekvállalási szándékukat jelzik – magyarázza dr. Kádár János immunológus, az Immunközpont főorvosa. Ezt azért nagyon fontos megemlíteni, mert az APS a terhesség bármely időszakában okozhatja az embrió, vagy a magzat méhen belüli elhalását, ezáltal vetélést, koraszülést, de következtében megnő a terhességi toxémia kockázata is.

Vetélések, meddőség: a fel nem ismert APS kockázatai

A magzat fejlődése a gazdag érhálózattal ellátott méhlepényen, majd köldökzsinóron keresztül történik. A méhlepényben, vagy a méhben létrejövő érelzáródás következtében a magzat nem jut elég oxigénhez és táplálékhoz, így elhal.

Az antifoszfolipid antitest jelenléte okozhat meddőséget is, ilyen esetben sokszor még lombikbébi technikával sem sikerül ép terhességet létrehozni. Azokban a terhesekben, akiknek a magzata a terhesség második felében elmarad a növekedésben, 10-15%-ban mutatható ki az antifoszfolipid antitest, jóllehet egyéb klinikai jele még nem mutatkozik a betegségnek.

Kezeléssel a kockázat elkerülhető!

APS esetén, kezelés nélkül a terhességek közel 90%-a magzati veszteséggel fejeződik be. Mindez azonban részben elkerülhető, vagy jelentősen csökkenthető, ha a betegség gyanúja esetén – akár diagnosztizált lupusz esetén, a tervezett teherbeesés előtt – orvoshoz fordul a beteg. Egy vérvétel segítségével megállapítható, hogy esetében kimutatható-e az APS jelenléte. Ha bebizonyosodik, hogy igen, létezik kezelési lehetőség: tervezetten, alvadásgátlás védelmében kell vállalni a terhességet. Az alvadásgátlást végig kell vinni a várandósság alatt és szülést követően is folytatni kell a gyermekágyas időszakban. Ez a kezelés ellenőrzés mellett biztonsággal alkalmazható. Idejében megkezdett kombinált véralvadásgátló kezeléssel tehát a terhesség APS esetén is kiviselhető, rendszeres orvosi felügyelet mellett.