Beteg gyermekek az óvodákban

Nem biztos, hogy minden fertőző betegséggel ki kell tiltani a gyermekeket a közösségből. Egy, a közegészségügyi elvárásoknak is megfelelő óvodában, bölcsődében, orvosi felügyelet mellett, maradhatnak a betegségből lábadozó, vagy enyhe tünetes beteg gyermekek – állítja dr. Szolnoki István, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályvezető-helyettese.

A Weborvoshoz eljutott megkeresések azt bizonyítják: a túlzott féltés, tájékozatlanság nem egyszer hangos szóváltásra, megalázó viselkedésre sarkallja az egy gyermekközösségben nevelődő kicsik szüleit. Mostanság számosan panaszkodtak, hogy nem csak a náthás, lázas, de az úgymond ótvaros gyermeket is meg kell tűrniük a gyermekközösségben. Akadt olyan szülő is, aki eltitkolta óvodás gyermeke hasmenését, s csak a láz miatt vitte gyermekorvoshoz, aki nem tudván a hasi panaszról, nem tiltotta ki őt a közösségből. Igaz, később ugyanennek az anyukának feltámadt a lelkiismerete, s maga kért mikrobiológiai vizsgálatot az ÁNTSZ-től, melynek eredménye a Salmonella typhi murium jelenlétét igazolta. Ezt követően - a negatív székletvizsgálati eredményig - a tisztiorvosi szolgálat tiltotta ki a gyermeket az óvodából, amit az anya nagyon sérelmezett mondván: már bánja, hogy utánajárt a problémának.

Vajon jogos- e a szülők fertőző betegségektől való, indulatokat is generáló félelme, vagy megbízhatnak a szakemberek – bölcsődei gondozók, óvónők, orvosok – döntésében? Egyáltalán kinek van joga ahhoz, hogy kitiltsa a kis beteget a gyermekközösségből? A kérdésre válaszolva Szolnoki István, a korszellemmel párhuzamosan formálódó szakmai gyakorlaton túl, a szociális és magatartásbeli problémákra is ráirányította a figyelmet.

- Mint mondta: a családok közötti egyre mélyülő vagyoni különbségek nyomán kiszolgáltatottabbá válnak a szociálisan hátrányos helyzetű, munkahelyüket féltő szülők, miközben csökken a jó anyagi helyzetben élők toleranciaküszöbe. Ennek egyik legmegdöbbentőbb példája volt, amikor jól szituált szülők a fertőzéstől való félelmükben, bűnbakot keresvén, kis híján megtámadták a gyermekközösségben megtűrt tetves gyermeket. Pedig őket ma már nem lehet kitiltani az iskolából, hiszen az ÁNTSZ segítségével fel lehet számolni a fertőző gócot, ellenőrizni a család állapotát. Ezért nem volna szabad a szülőknek felháborodni, netán megszégyeníteni az egyébként vétlen, fertőzött gyermeket- hansúlyozta.

- Kiemelte: a fertőző betegség diagnózisának felállítása mindig az orvos – bölcsődei, óvodai, illetve házi gyermekorvos – felelőssége.- De, mert az óvodaorvos nem rendel minden nap, a baj észlelésének felelőssége az óvodai, bölcsődei dolgozóké lesz, akik közül számosan egészségügyi szakképesítéssel is rendelkeznek. Sürgős esetben orvost hívhatnak, vagy az édesanyára bízzák, hogy szakemberhez vigye a kis beteget. A szülők 90- 95 százaléka ezt azonnal meg is teszi, s csak csekély azoknak a száma, akik a tanácsot elengedik a fülük mellett, igazolást sem visznek, vagy úgy tesznek, mintha elvinnék a gyermeket az orvoshoz, majd 2-3 nap múlva ugyan olyan betegen visszaviszik az óvodába. Ha az óvónő észleli a gondatlanságot, akkor az óvodaorvos megérkezéséig a szabvány szerint épített bölcsödében, óvodában lehetőség van elkülönítő szobába helyezni a gyermeket. Végül, a diagnózis függvényében az orvos dönt az eset súlyosságáról, szükség esetén kitilthatja a gyermeket, aki a gyógyulást követően csak orvosi igazolással vihető vissza.

- A panaszosok által említett konkrét esetekre rátérve, a riasztóan hangzó és látványként sem kellemes ótvarról a főorvos elmondta: a laikusok szinte valamennyi, visszatetszést keltő bőrelváltozást az ótvar elnevezéssel illetnek. A szaknyelv általában az impetigo-t érti az ótvar kifejezésen. A rossz higiénés körülmények, egyéni érzékenység nyomán kialakult Staphylococcus vagy Streptococcus gennykeltő baktériumok okozta impetigoval sem kell azonban minden esetben kitiltani a gyermeket a közösségből. Enyhe formájában, a pörkösödést követően, jó higiénés körülmények és egészséges gyermekek között ugyanis kicsi a fertőzőképessége. Ám, ha tüszős a gyermek mandulája, köhög és masszívan üríti a kórokozókat, biztos, hogy kitiltják.

Manapság gyakran előfordul, hogy a bárányhimlő – Varicella – elhúzódó gyógyulása miatt a még a pörkös elváltozásokat mutató gyermeket visszaengedik a közösségbe. A laikusok ezt is ótvarnak nevezik. De mert ilyenkor a gyermek már nem fertőz, így a környezetére sem jelent veszélyt, nem kell tőle félni. Fokozottan ügyelni kell ugyanakkor a higiénére.

A lelkiismeretes, a gyermeket öltöztető, megfigyelő óvónő egyébként maga is észreveszi, ha a kicsi ótvaros. Fontos azonban, hogy ő maga ne adjon rá se rázókeveréket, se egyéb gyógyírt, s ne tiltsa ki a gyermeket a közösségből, hanem mutassa meg az orvosnak, aki dönt a kezeléséről és az elkülönítéséről. Magyarázza meg ugyanakkor a szülőknek, hogy nem minden kiütés ótvar. A varicellán már átesett, és beszáradt pörkökkel óvodába járó gyermek nem fertőz, nem kell félteni tőlük a többieket.

Az úgymond tífusz esetében a példaként említett másik édesanya kissé felelőtlen volt, de azért – szerencsére - féltette a gyermekét az egyébként banális – egyéb szalmonellák közé sorolható – fertőzéstől – mondta Szolnoki István.

Kontakt módon terjed a fertőzés a magukat még önállóan ellátni nem tudó, szennyezett ujjukat szopogató bölcsődéseknél és óvodásoknál, valamint a gyógypedagógiai és pszichiátriai gondozottaknál. Ma már azonban esetükben is liberálisabbak az elvárások; ha gyógyult és már nincs hasmenése a gyereknek, a tünetmentes kórokozó-hordozót – akár campilobacter, calici, vagy rota vírusról van szó - nem kell minden esetben kitiltani a gyermekközösségből. A bölcsödéseket, óvodásokat el kell különíteni, a jó higiénés körülmények között, önállóan tisztálkodni tudó iskolásokat viszont szükségtelen, mert nem fertőzhetik meg egymást.

Szolnoki István egyébként a dolgok természetes rendjének tartja, hogy a gyermekközösségekben keringő kórokozókkal időnként megfertőződnek a gyerekek. Szerencsére ma már az óvodai zárlatok 80 százalékát egykor előidéző, 8 olyan fertőző betegséget, mint amilyen többek között a kanyaró, szamárköhögés, rubeola, mumpsz, a kötelező védőoltásokkal hazánkban teljesen felszámolták. A kötelező védőoltások között ugyan még nem szerepel, de önkéntes alapon már hozzáférhető a bárányhimlő elleni védőoltás is. A további, rendszeresen jelen lévő 8-10 féle adenovírus, rhinovírus, paraifluenza vírusok és szezonálisan az influenza vírus, gyermekeknél általában enyhe lefolyású néhány napos megbetegedést okoz. Sokan tünetmenetesen vagy enyhe hurutos tünetekkel esnek át ezeken a fertőzéseken.

Arra azonban vigyázni kell, hogy heveny tünetekkel ne menjen közösségbe a gyermek. Veszélyt jelentenek az egymásra épülő, 2-3 hétig elhúzódó, hurutos megbetegedésekkel együtt járó, vagy azokat követő bakteriális fertőzések.

A járványügyi teendőkkel kapcsolatban Szolnoki István hangsúlyozta: a hasmenéses megbetegedések esetén - mivel ezek gyermekek körében mindig fertőznek – feltétlenül orvoshoz kell fordulni, akik kötelesek azt jelenteni az ÁNTSZ-nek. A gyermekorvosok ezt meg is teszik, a felnőtt háziorvosok azonban ritkábban.