Bipoláris fogalomtár: mi micsoda?

Az úgy nevezett hangulati vagy affektív zavarok számos formáját ismeri és különbözteti meg a pszichiátria. Ezen betegségek egyik közös jellegzetessége, hogy lefolyásuk során a beteg (hangulati) állapota nem egyenletes, kóros hangulati eltérésekkel (zavarokkal) járó időszakok fordulnak elő. Ezen időszakokat hívják „epizódnak", ami az adott időszakra jellemző elváltozások szerint lehet sokféle (például depressziós epizód, mániás epizód stb.). További fontos tudnivaló, hogy egy adott epizódot a tünetek súlyossága szerint is megkülönböztetjü: súlyos – major, vagy kevésbé súlyos – minor epizódot is.

Egy hangulati zavart ha csak egyféle hangulati állapot jellemez akkor az unipoláris (egypólusú), ha kétféle hangulati állapot is jellemző rá akkor bipoláris (kétpólusú) a betegség.
A továbbiakban látható pontos betegségbemutatások forrása a Magyar Pszichiátriai társaság Terápiás Irányelvei. Ezen szövegek változtatás nélkül kerültek közlésre.

A depresszió a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség, amelynek klinikai képét a pszichológiai, kognitív, vegetatív ill. szomatikus tünetek esetenként igen változatos kombinációja alkotja. A depresszió orvosi értelemben vett betegség és nem azonos a nemkívánatos külső környezeti tényezők által okozott rossz egyéni és társadalmi közérzettel. A depresszió diagnózisának felállításához meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig kell fennállni.
Az unipoláris depresszió súlyosságát illetően megkülönböztetünk major, ill. minor depressziót; ha utóbbi krónikus lefolyást mutat, és legalább két éve fennáll, disztímiás betegségről beszélünk.

A bipoláris betegségre a különböző súlyosságú depressziós és mániás epizódok váltakozása jellemző, hosszabb-rövidebb tünetmentes periódusok közbeiktatódásával.

A betegséget a mániás állapotok súlyossága alapján két klinikai megjelenési formába soroljuk: 1. a depressziós és mániás állapotok váltakozásával járó bipoláris I, 2. a depressziós és hipomániás epizódok formájában megnyilvánuló bipoláris II csoportba.

A mániás epizód diagnózisa akkor állítható fel, ha a legalább 1 hétig tartó abnormálisan emelkedett vagy ingerlékeny hangulat mellett az alábbi 7 tünetből legalább 3 (ha a hangulat ingerlékeny akkor legalább négy) fennáll:

1. fokozott önértékelés,
2. csökkent alvásigény,
3. fokozott beszédkésztetés,
4. gondolatrohanás,
5. szórt figyelem,
6. szokatlanul felfokozott aktivitás, nyugtalanság,
7. kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek (anyagi és szexuális téren egyaránt).

A kórisme felállításához szükséges még az is, hogy az állapot elég súlyos legyen ahhoz, hogy észrevehető károsodást okozzon a munkaképességben és szociális tevékenységekben, és hogy a tünetek nem kémiai anyag vagy ismert testi betegség (pl. hipertierózis) következményei.

A hipomániás szindróma a mániával szemben enyhébb állapot: a diagnosztikai kritériumok a mániáétól abban különböznek, hogy 1. a minimális időtartam-kritérium négy nap, és 2. az állapot nem okoz lényeges károsodást a munkaképességben és szociális alkalmazkodásban, ill. nem vezet hospitalizációhoz.

A mániás és hipomániás epizódon kívül a következő klinikai manifesztáció a kevert affektív epizód, amikor a beteg egy időben meríti ki mind a mániás, mind a major depressziós epizód kritériumait. A mániás és depressziós tünetek ugyanakkor az esetek jelentős hányadában, úgy jelennek meg, hogy a beteg teljes mértékben kimeríti vagy a mánia vagy a major depresszió kritériumait, de emellett az adott epizód során az ellenkező előjelű szindrómából csak néhány – a diagnózis felállításához elégtelen számú – tünet észlelhető.

Az igen enyhe (szubklinikus) depressziós és hipomániás állapotok váltakozásával jellemzett ciklotímia a bipoláris betegség mínor krónikus formájának felel meg, kezelést többnyire csak akkor igényel ha szociális károsodást vagy kifejezett egyéni szenvedést okoz, jelentősége abban áll, hogy talaján gyakran alakul ki bipoláris I, de főleg bipoláris II betegség.