C-vitamin: mennyi legyen a napi adag?

Mindannyian tudjuk, hogy a hűvösebb hónapokban érdemes több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanunk, esetleg C-vitamin tablettához nyúlnunk. De hogyan működik ez pontosan? A választ Orbán Csaba, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karának doktorandusza adta meg a Kutatók Éjszakáján - foglalta össze az izgalmas előadást a Semmelweis Figyelő.

A tudósok arra szerettek volna rájönni a XX. század elején, hogy mi idézi elő a beri-beri nevű – azóta egyértelműen a B1-vitaminhiánynak tulajdonítható – betegséget. 1907-ben Axel Holst és Theodor Frolich árpa és fehér kenyér diétára ítélte a kísérletben résztvevő tengerimalacokat, akiknél a várakozásokkal ellentétben skorbut alakult ki, mely a tengerészek halálos kórjaként volt közismert. Magellán legénységének például négyötöde veszett oda emiatt, ám több mint 250 évvel később James Lind rájött: ha citromlevet itat a fedélzeten lévőkkel, megelőzheti a bajt. A C-vitamin azonosítása és mesterséges előállítása még újabb évszázadokig váratott magára.

Hazai világsiker
Szent-Györgyi Albert az 1920-as évek végétől kezdve a mellékvese tanulmányozásának szentelte idejének nagy részét. Ezek az apró, 11-18 gramm súlyú, félhold alakú képletek a veséken helyezkednek el ugyan, de alaki és funkcionális értelemben nincs közük a vizelet kiválasztásával foglalatoskodó szervekhez. A magyar kutató szarvasmarhák mellékveséjéből állította elő azt a fehér port, amely vízben és szeszben oldódik, illetve optikai aktivitást mutat, tehát a poláros fényt jobbra forgatja. Szent-Györgyi ekkor még nem sejtette, hogy a C-vitamint találta meg. Eleinte Ignose-nak („nem ismerem cukornak") nevezte tudományos munkáiban, ám mivel így nem lehetett publikálni a szakfolyóiratokban, a C6H8O6 előbb a hexuronsav, később pedig az aszkorbinsav nevet kapta.

Mellékvese helyett paprika
A további eredmények gátját képezte, hogy például 20 grammnyi hexuronsavhoz összesen 66 kilogramm mellékvesére volt szükség, amelyet végül amerikai kollégák bocsátottak rendelkezésre. Szent-Györgyi bebizonyította az anyag kiemelkedő szerepét a káposztafélék légzésében, majd 1932-ben rávilágított, hogy a hexuronsav egyenlő a skorbut elleni csodaszerrel.

A paprikával kapcsolatos felfedésről többféle legenda is kering. Egyes vélekedések szerint Szent-Györgyiné a zöldség töltött változatát készítette vacsorára, amit ura nem kedvelt, ezért a köpenye zsebébe csúsztatta, s csak a laborban vette észre, hogy ott maradt. És ha már ott maradt, akkor meg is vizsgálta. Egy másik változat alapján szendvicsben volt az óriási tudománytörténeti előrelépést jelentő termés, viszont a lényeg, hogy nem kellett többé a nehezen beszerezhető, apró méretű mellékvesékre hagyatkozni a kutatások során.

1933 januárjára már 450 grammnyi C-vitamint sikerült előállítani, s elkezdték vizsgálni a kémiai szintézis lehetőségét. A paprika mellett citrom, fenyőtű és csipkebogyó szolgált a kísérletek alapjául. 1934 októberére a La Roche üzem már 50 kilogramm, egyre javuló tisztaságú C-vitamint termelt, Szent-Györgyi Albert pedig három évvel később fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. És hogy miért éppen C-vitamin? „A fő ok prózai: a B már foglalt volt" – mondta Orbán Csaba, aki hozzátette, hogy a citrusféléknek is köze lehetett a névválasztáshoz.

A C-vitamin hatásai
Két formája van: aszkorbát és dehidro-aszkorbát, utóbbi kettővel kevesebb hidrogénmolekulát tartalmaz, ám hatásuk közel azonos. A növényekben természetes körülmények között is megtalálható. Célja, hogy megsemmisítse a szabadgyököket, amelyek bizonyos stresszhatások révén keletkeznek az élő szervezetben – ilyen lehet például a túl meleg, a fagy, valamilyen vírus, baktérium, esetleg élősködő, vagy pedig a metszés. Ezen kívül védi a gyökérgümő szimbionta baktériumait, továbbá irányítása alatt tartja a kémiai folyamatok egy részét, biztosítva ezáltal az egyensúlyt.

Az emberi szervezet képtelen előállítani, ami egyfelől hátrány, hiszen a szervezetünknek szüksége van rá. Másfelől azonban akár előnynek is tekinthető, mert a szintézisre történő képtelenségnek köszönhetjük a fennmaradásunkat. Az ősemberek fő tápláléka a jégkorszak előtt a gyümölcs és a hús volt. A gyümölcscukor, azaz a fruktóz képes feltölteni a zsírraktárakat, ám az aszkorbinsav ezt kioltja. Márpedig a jégkorszak során több zsírraktárra van szükség, ezért testünknek az alkalmazkodási folyamat részeként meg kellett szüntetnie az előállításra való képességet.

Erős antioxidáns
Ez annyit tesz, hogy a sejtekben agresszív anyagok keletkeznek, de az aszkorbinsav hidrogént ad át nekik, miközben ő maga eloxidálódik. Mellette pedig a teljes antioxidáns rendszer regenerálódását segíti. Ha kívülről támadás éri a sejtet, véglegesen károsodhat. Az E-vitamin ilyenkor „feláldozza magát" a kivédésért, de a C-vitamin annak újraaktiválásra is képes. Ha nincs elég aszkorbinsav, a szabadgyökös rendszer felborulhat.
Bizonyítottan immunerősítő hatású, segíti a csontfejlődést, ráadásul védi a normál sejteket a citotoxicitás ellen – utóbbi azt jelenti, hogy egyes eredmények szerint kemoterápia során jótékony hatású, mások viszont úgy vélik, hogy ennek éppen az ellenkezője érvényes. Mellékhatásait tekintve elterjedt a köztudatban, hogy vesekövet okozhat, ezt azonban nem igazolják tudományos eredmények.

Éljen a természetes forrás!
A nemzetközi ajánlás szerint naponta 80 milligramm C-vitaminra van szüksége a felnőtt szervezetnek. Ez arra elég, hogy megelőzze a skorbutot, illetve védje a leukocitákat az oxidatív károsodás kiváltotta széteséstől, ugyanakkor sokkal kevesebb az optimális mennyiségnél. Szent-Györgyi Albert élete végéig napi 4-5 000 milligrammot vett magához, és semmilyen káros hatást nem tapasztalt. Tabletta helyett jobb, ha természetes forrásokhoz nyúlunk, amelyek C-vitamin tartalma magas, és van lehetőségünk gyakran fogyasztani őket. E célra a legjobb a fűszerpaprika, a zeller, a kel, a pirospaprika, a brokkoli, a fehérpaprika, a karalábé, a káposzta, az alma, a körte, a banán és a narancs. A bennük található úgynevezett P-vitamin ugyanis sokkal jobb felszívódást eredményez, mint a piruláké.