Célok, értékek és kockázatok

Ez a típusú hazai halálozás pedig mintegy 45 százalékkal nagyobb, mint az EU-25 átlaga. Nem véletlen tehát, hogy a hazai szakemberek összehangoltan és egységesen kívánnak fellépni e probléma ellen. Ennek eszköze a Magyar Terápiás Konszenzus Konferencia amire immár harmadszorra kerül sor tegnap.

A 2005-ös II. Magyar Terápiás Konszenzus Konferencia ajánlásai óta számos új fejlemény került napvilágra. Megállapították például hogy a „régi" és az „új" kockázatok együttesen mintegy 90 százalékban – statisztikailag nagy valószínűséggel – előre jelezhetik a szív- és érrendszeri események bekövetkeztét.

2007-ben számos európai társaság együttese közös ajánlást tett közzé, melyek jellemzője, hogy egyszerűsítésre és közérthetőségre törekedtek, a bizonyítékokon alapuló orvoslás tényeinek és következtetéseinek maradéktalan szem előtt tartása mellett. A mostani, harmadik Terápiás Konszenzussal az érelmeszesedésen alapuló szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségek ezen holisztikus megközelítéséhez kívántak a hazai szakemberek is csatlakozni. Ennek mi sem jobb bizonyítéka, mint hogy a 2003-as ajánlást 9, a 2005-ben kiadottat 13, a jelenlegit pedig már 15, e területen mértékadó magyar tudományos társaság jegyzi.

A LEHETSÉGES KOCKÁZATOK

A szív- és érrendszeri betegségek keletkezésében a rizikófaktorok játszanak meghatározó szerepet. A rizikófaktorok megjelenése általában megelőzi a betegség kialakulását. Az elsődleges prevenció (megelőzés) célja, hogy a rizikófaktorokat felderítsük, kezeljük, és ha lehet, visszafejlesszük. A szív- és érrendszeri betegségek kialakulása után a másodlagos prevencióban a következő klinikai események megelőzése a cél. Itt már nagyobb a veszélyeztetettség, a rizikófaktorokat is agresszívebben kell kezelni.

A rizikófaktorok közül kiemelkedik a hasi típusú elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsír szint, a magas vércukor szint. Ezek befolyásolása összehangoltan, egységes irányelvek szerint kell, hogy történjen. Egyetértésben kell meghatározni azokat a célértékeket, amelyeket el kell érni a kezeléssel, hogy a kockázat csökkenjen. E céllal hívták össze a III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciára a 15 társaság vezető képviselőit, hogy megállapodjanak abban, mikor áll fenn nagy kockázat, milyen célértékeket kell elérni és mi a preventív kezelés módja.

Érdekességként meg lehet említeni azt is, hogy az új európai útmutatókba egyébként már – a független kockázati tényezők közé – bekerült az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás, valamint a pszichoszociális stressz is.

A KOCKÁZAT MÉRTÉKE ÉS A TENNIVALÓK

A szív- és érendszeri (CV) betegségek megelőzéséhez és preventív kezeléséhez meg kell határozni a kardiovaszkuláris veszélyeztetettségi állapotot, ami alapján az érintetteket kockázati kategóriákba sorolják. A klinikai gyakorlat szempontjából elsősorban a nagy kockázat meghatározására érdemes fókuszálni.
Nagy kockázatúnak sorolják be azokat, akiknek már valamilyen szív- és érrendszeri betegsége, cukorbetegsége, illetve – a mostani konferencia döntése alapján – már azokat is, akiknek veseelégtelensége van.

Emellett kifejezett betegség nélkül is nagy kockázatúnak – tünetmentes nagy kockázatú állapot – tarthatóak azok, akinek három vagy több rizikófaktora van (pl. metabolikus szindróma) vagy akár csak egy, de nagyon súlyos kockázatú tényezőjük. Ilyen lehet pl. 180/110 Hgmm feletti vérnyomás, 8,0 mmol/l feletti koleszterin szint, a 40 kg/m  feletti testtömeg index (BMI), vagy a vese elégtelen működését jelző laboreredmény.

Ugyanide sorolhatók bizonyos további, nagy kockázatot jelentő tényezők, mint az igazolt szubklinikus érelmeszesedés – plakk – jelenléte, a családi kórelőzmény korai (<55, illetve <65 év) cv eseménnyel (pl. infarktus, stroke) vagy a boka>

Nagy kockázat esetén az elérendő koleszterin szint célérték 4,5 mmol/l, a vérnyomásé – újabban – 130/80 Hgmm, az elhízásban férfiaknál 94, nőknél 80 cm alatti haskörfogat és a vércukor szint 6,0 mmol/l alatt.

Változás az eddigiekhez képest, hogy a metabolikus szindrómát a tünetmentes nagy kockázatú csoportba helyezték át, és előtérbe került egy újabb megközelítés: a kardiometabolikus kockázat.

A négy tradicionális rizikófaktoron kívül ugyanis még további más fontos kockázati tényezők is vannak. Ilyen a dohányzás, a magas triglicerid szint (1,7 mmol/l felett), alacsony – védőfaktor – HDL-koleszterin szint, az ún. inzulinrezisztencia és a véralvadással, gyulladással összefüggő egyéb paraméterek. Ezek összessége jelenti a teljes „kardiometabolikus kockázatot", amelynek minden tényezőjét agresszíven kell kezelni.

Szintén újdonság, hogy megjelöltek egy „igen nagy kockázatú" állapotot is, amiről akkor lehet beszélni, ha a szív- és érrendszeri betegség fennállása mellett vagy cukorbetegség, vagy erős dohányzás, vagy un. metabolikus szindróma (legalább 3 nagy rizikófaktor együttesen) is jelen van. Ilyen esetben a koleszterin célérték még szigorúbb: 3,5 mmol/l.

Ezzel párhuzamosan, a korábbitól eltérően, elhagyták a közepes és kis kockázat definícióját, ami csak zsíranyagcsere szempontból volt értelmezhető, de meghagyták az „igen nagy kockázatú" kategóriát, aminek szigorú célértékeire – terápiás opcióként – törekedhetnek a szakemberek.

AZ ÉLETMÓDRÓL…

Az európai 2007. évi ajánlások alapján a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát csökkentő egészséges táplálkozás irányelvei a változatosság (sokféle ételből, élelmiszerből összeállított táplálkozás), az energiafelhasználással (mozgás, fizikai aktivitás) egyensúlyban lévő energiabevitel, ami igazodik a testtömeghez, illetve bőséges zöldség-, gyümölcsfogyasztás valamint a teljes értékű, nagy élelmi rosttartalmú gabonatermékek és halak rendszeres fogyasztása.

Vizsgálati adatokból tudjuk, hogy a fizikailag inaktív életmódot folytató egyének esetében a kardiovaszkuláris betegség kockázata kétszerese a fizikailag aktívakénak. A javasolt fizikai aktivitás formája legyen dinamikus, nagy izomcsoportokat megmozgató (pl. séta, gyaloglás, úszás, kerékpár, labdajátékok, stb.) aerob jellegű, legalább heti 5 alkalommal, naponta minimum 30 percig tartó. Amennyiben a cél a testsúlycsökkentés, akkor egy alkalommal legalább 60 perces mozgás-program ajánlott, de már meglévő betegség esetén (pl. infarktuson átesettek) vagy anyagcsere betegségben szenvedőknek inkább a hosszabb időtartamú, alacsonyabb intenzitású mozgás ajánlott.

A dohányzással kapcsolatos idei vizsgálatok legfontosabb megállapításai szerint a „könnyű" cigaretta ugyanolyan káros, mint a „hagyományos", valamint hogy a passzív dohányzásnak hasonló a hatása, mint az aktívnak, különbség csak a károsodás mértékében van. Jó hír viszont, hogy a dohányzás abbahagyása már rövid távon (1 éven belül) számottevően csökkenti a súlyos események bekövetkezését és a halálozást. Erre egyébként szükség is van, mivel becslések szerint 2000-ben világszerte az összes szív- és érrendszeri halálozás 11 százalékáért egyértelműen a dohányzás volt a felelős.

A helyszínen több mint 300 szakember hallgatta meg a legfrissebb ajánlásokat, az eseményt követően pedig a Kardiovaszkuláris Konszenzus irányelveit 90.000 példányban, színes poszteren juttatják majd el az orvosokhoz, valamint orvosi folyóiratokban, kongresszusokon ismertetik.

A Konszenzus Konferenciák utóéletét vizsgálatokkal is követik. Az un. CÉL programban (2004) kimutatható volt, hogy a háziorvosok betegeinél a 4,5-ös koleszterin célértéket elértek aránya a felméréskor csak 11,7% volt, egy három hónapos beavatkozás után viszont megduplázódott, 23 százalékra emelkedett. 2005-ben már 26, 2006-ban pedig már 30% volt a célértéket elértek aránya.