COPD: alattomos és veszélyes betegség

Kevésbé közismert tény, hogy a COPD, azaz a krónikus obstruktív tüdőbetegség világszerte 210 millió beteget érint, és a WHO becslése alapján 2030-ra várhatóan a harmadik leggyakoribb halálok lesz a szívbetegség és a stroke mögött. Magyarországon a COPD-betegek száma feltételezhetően megközelíti a félmilliót, viszont diagnózis hiányában a betegeknek csak körülbelül kétharmada kerül ellátásra. A betegség a betegekre és az egészségügyi ellátórendszerre is nagy terhet ró, ezért különösen nagy jelentősége van a megelőzésnek és a korai felismerésnek.

A COPD, a még mindig kevéssé közismert betegség
A COPD mozaikszóban szereplő krónikus megnevezés utal a hosszan tartó, légutak szűkülésével, azaz obstrukcióval és a tüdőszövet károsodásával, tüdőtágulással járó tüdőbetegségre. A betegség kezelhető, de a jelen ismeretek szerint nem gyógyítható.

Minél korábban ismerik fel a betegséget, és kezdik el a személyre szabott terápiát, annál nagyobb az esély arra, hogy a tüdő még kevésbé károsodott, a további romlás lassabban megy végbe és a beteg tovább tarthat fenn egy megfelelő életminőséget. Sajnos azonban gyakori, hogy mire a beteg a tünetei miatt orvoshoz fordul, és a betegséget diagnosztizálják, a tüdőfunkció 50%-a már elveszett. Beszédes adat, hogy Magyarországon a népesség 4-7%-át érinti a betegség. A dohányzók 15%-nál alakul ki COPD, de a gyerekkori légúti fertőzések is hajlamosító tényezők lehetnek. A legveszélyeztetettebb csoport azonban a dohányzó, 40 év feletti korosztály.

A tünetek
A COPD esetén nem egyetlen betegségről beszélünk, hanem légúti betegségek – a krónikus obstruktív hörgőgyulladás (bronchitis) és a tüdőtágulás (emfizéma) – együttesen jelentkező tüneteiről, de ezek erőssége, fennállása egyénenként változó lehet.

ellegzetes tünet a nehézlégzés, amely már a betegség korai fázisában is jelentkezik, később pedig nem csak fizikai terhelés közben, hanem nyugalmi állapotban is bekövetkezik.

Köhögés, fokozott nyáktermelés, köpetürítés, sípoló hangú kilégzés, fulladás, fáradékonyság, visszatérő hörghurut, mellkasi feszülés kísérik a betegséget. Ha ezeket a tüneteket észleljük magunkon, haladéktalanul forduljunk orvoshoz, ne legyintsünk egy tartós köhögésre! Az orvos fájdalommentes légzésfunkciós vizsgálattal el tudja dönteni, hogy COPD-betegségről van-e szó az adott esetben.

Miként csökkenthető a COPD kialakulásának esélye?
Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a legfontosabb kiváltó ok a dohányzás, − de akár a passzív dohányzás is −, hiszen a COPD-betegek 90-95%-a dohányos.

Ezen kívül a tartós légszennyezettség (akár szobaillatosítók, füstölők, munkahelyhez kapcsolódó kemikáliák), az allergia, légúti fertőzések is elősegíthetik a COPD kialakulását. Ezek a rizikótényezők már a terhesség alatt és a korai gyermekkorban is károsítanak, és visszatérő tüdőfertőzésekre hajlamosítanak. Ha már kialakult betegségről beszélünk, akkor a fenti tényezők hatására a beteg állapotromlása felgyorsulhat. Az említett káros tényezők kiküszöbölésével tehát nagymértékben csökkenthető a betegség kialakulásának esélye.

Diagnózis, terápia és a helyes életmód
Az orvos a betegség diagnosztizálásakor figyelembe veszi a fennálló tüneteket, azok kezdetét és súlyosságát, majd különböző vizsgálatokkal (légzésfunkciós vizsgálat, EKG, mellkas röntgen, terheléses vizsgálat, vérgáz vizsgálat) határozza meg a betegséget, a beteg állapotát és az alkalmazandó kezelést.
A terápiában elsődlegesek a hosszú és rövid hatástartalmú hörgőtágítók, melyek a légutakat kinyitják, ezáltal a légzést könnyítik. Bizonyos esetekben az alapterápiát gyulladáscsökkentőkkel egészítik ki.

A kezelés beállítása mindig személyre szabott, emiatt, és higiéniai okok miatt is fontos, hogy amennyiben egy családon belül több COPD-s megbetegedés is előfordul, a betegek ne használják egymás gyógyszerét és az azok adagolásához szükséges inhalációs eszközt, továbbá pontosan tartsák be az orvos utasításait.

A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a rendszeres testedzés és tornagyakorlatok, amelyeket természetesen az adott beteg állapotához mérten határoz meg a kezelőorvos, mivel a fizikai aktivitás megőrzése lassíthatja a betegség romlását.
A személyre szabott terápia pontos követése, a folyamatos orvosi kontroll és a helyes életmód jelentősen elősegítheti a betegség folyamatának lassítását.