Csontvelői őssejt implantáció akut infarktusban

Őssejteknek azokat a sejteket nevezzük, melyek az embriogenezis során /és később/ az érett - vagyis megjelenési formájukban és működésükben is differenciált - sejteket „előállítják" sorozatos osztódásuk és átalakulásuk révén. A differenciált sejtek szöveteket, ezek pedig szerveket alkotnak. Az őssejtek még nem differenciált sejtek, nem érett sejtek, de omnipotensek vagy legalábbis pluripotensek. Képesek genetikai meghatározottságuk és a környezet ingerei hatására más sejtekké alakulni, képesek az érett sejtek előállítására.

Ez a folyamat nem ér véget az embriogenezissel. A szervezetünkben lévő őssejtek „ébresztésükig téli álmukat alusszák", főleg a csontvelőben, de kisebb számban más szövetekben is előfordulnak.

A vérképzőrendszer központi szerve a csontvelő. Nem új gyakorlat a csontvelő bizonyos betegségeiben az egészséges őssejtek implantaciója, mely életet mentő beavatkozás lehet. Néhány éve azonban az is kiderült, hogy a pluripotens őssejtek nemcsak csontvelői sejtek, hanem más érett sejtek, például szívizomsejtek „előállítására" is képesek, ha szívizomsejtek környezetébe kerülnek. Innen már csak rövid tudományos és technikai újítás volt az akut infarktusban megbetegedettek koszorúereibe /szívkatéterezés során/ saját csontvelőjükből származó őssejteket fecskendezni, hogy a keringéssel a szívizomsejtekig eljutva ott környezetükhöz hasonló, azaz szívizomsejteket állitsanak elő. Új sejteket, az infarctus miatt elhaltak helyett!

2001-ben, amikor az első ilyen kisérlet született, nagy várakozások fogalmazódtak meg. Sokan az infarktus kezelésében paradigmaváltásról beszéltek. Az úttörő és biztató próbálkozás után számos követő akadt, sőt Magyarországon is két kardiológiai centrumban elindult a tapasztalatok gyűjtése. Néhány hónapja megszülettek az első külföldi tudományos értékelések, melyek – és ez nagyon lényeges - már nem esetbeszámolók, hanem e kezelésben részesült és nem részesült infarctusos betegek összehasonlító elemzését publikálták.

Nemrég, az egyik amerikai vezető orvosi újságban /Lancet/ 67 infarctust szenvedett beteg vizsgálatáról számoltak be, akik az infarctus akut fázisában mind szívkatéterezésben, és az infarktust okozó ér tágításán /és stent implantatión/ estek át. A betegek véletlenszerűen kiválasztott egyik csoportja ezek után, /de 24 órán belül/, saját csontvelőből származó őssejt infúziót kapott az infarctust okozó koszorú érbe, míg a másik csoport hasonló képpen, de placebó infúziót kapott. A vizsgálat alatt sem az orvosok, sem a betegek nem ismerhették a betegek besorolását. Az értékelés 4 hónappal később történt és azt vizsgálták, hogy a bal kamra működésében van-e különbség a 2 csoport között.
Kiderült, hogy 4 hónappal a csontvelői őssejt implantáció után a betegek balkamra működése érdemben nem különbözött a controll csoportétól ! – igaz, az őssejt kezelésben részesült betegekben az infarctus mérete /az elhalt terület nagysága/ jelentősen csökkent.

Az őssejt kezelés „szárny próbálkozásai" folytatódnak. Lehet, hogy speciális őssejtekkel, vagy e sejtek más koncentrációjával kell próbálkozni, és az is lehet, hogy nem 24 óra múlva, hanem sokkal hamarabb kellene a kezelést inditani…

Itt juhat eszünkbe a vérrögoldó /thrombolysis/ kezelés története, mely ma már az akut infarktus kezelésének alap módszere, pedig csak a múlt század 80-as éveiben, 25-30 évvel e gyógyszerek felfedezése után jöttünk rá, hogyan kell akut infarctusban e gyógyszereket biztonságosan és sikerrel alkalmazni. Reméljük az őssejt kezelés sokkal rövidebb idő alatt ér célba.