Dohányzás-szonda terhes nőknek?

Linda Geddes a New Scientist rangos kitüntetésekkel elismert újságírója blogjában a terhes nők egészségvédelméről fogalmaz meg érdekes és fontos gondolatokat. „Ezen a héten megbocsátható, ha várandós nőket zaklatnak. Azt eddig is tudtuk, hogy még kis mennyiségű alkohol fogyasztása is csökkenti esélyeiket arra, hogy [majdan] nagymamák legyenek, a brit NICE azonban most azt ajánlja, az alkoholteszthez hasonló szondával kellene ellenőrizni, nem dohányoznak-e?" (A NICE – National Institute of Clinical Excellence – a szigetország egészségügyi felügyeleti szerve.)

Az intézmény sajtóértekezleten tette közzé ajánlását, melyet azonban Geddes, meglepő módon, bírált – bár csak a kommunikáció módját illetően. [Úgy véli, egy fontos tényről nem esett szó, arról, hogy a kísérletek értékelése során átlagszámítás rejtett csapdákat tartalmazhat.]

Egy korábbi kutatásra utalva jelzi, hogy pusztán a káros anyagok fogyasztásának megállapítása félrevezető lehet. Ennek kapcsán ismerteti Cecilia Ramlau-Hansen elhibázott felmérését. Az Aarhusi Egyetemi Klinika kutatója az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai társaság konferencián új kutatási eredményeiről számolt be: vizsgálatai során megfelelést állapított meg férfiak spermaszáma, illetve az anyáik által terhességük során elfogyasztott alkoholmennyiség közt.

Az általa közölt adatok szerint azoknak a férfiaknak az ondójában, akiknek anyja a terhesség utolsó hónapjaiban több, mint 4,5 adag alkoholtartalmú italt (ennyiszer egy doboz sört vagy 1,2 deciliter bort) fogyasztott, a spermiumok száma átlagosan 25 millió/milliliter volt, s ez a standard kategorizálás szerint csaknem-magtalanságot jelent. Azoknak a nőknek a fiai, akik az említetteknél önmegtartóztatóbbak voltak, utóbb átlagosan legalább 40 millió spermiumal gazdálkodhattak (milliliterenként).

Geddes kifogásolta, hogy a „4,5 ital" olyan küszöbszám, amelybe az is belefér, hogy a vizsgálatban szereplő nők ihattak akár négyszer ennyit is – a felmérés tudniillik ilyen alanyokkal is számolt. Lehetséges ennélfogva – így a zsurnaliszta-blogger –, hogy a nagyivók rontották el az átlagot. Ez Ramlau-Hansen maga is elismerte, a sajtótájékoztatón jelenlévő kollégái közül azonban csak kevesen említették tudósításaikban. [Ez a klasszikus, úgynevezett „úszó egér probléma". Az elnevezés egy kísérletre utal. Az eredeti kísérleti beállítás szerint száz egeret egyenként egy vödör vízbe dobnak, és mérik, mennyi ideig kapálóznak, mielőtt feladnák. Ha azonban akad akár csak kísérleti állat is, amely „kiemelkedően jó úszó", vagy valamiképpen takarékoskodni tud erejével, a végeredmény értékelhetetlenné válik.]

Linda Geddes először berzenkedett annak hallatán, hogy Nagy-Britanniában esetleg csakugyan alkalmazzák majd a terhesek dohányzás-szűrését, de megfontolva a káros szenvedély káros embriológiai következményeit, arra a következtetésre jut, hogy a koncepció talán mégiscsak indokolható. Különösen így van, írja, mert senki sem vonja kétségbe, hogy a terhesek dohányzása fokozza az abortusz és a koraszülés veszélyét, és bizonyosan kedvezőtlenül befolyásolja a születési súlyt és az intelligenciát. Egyfelől – másfelől viszont úgy látja, hogy az orvosok és szülésznők szívesen vállalnák dohányos pácienseik leleplezését, és készséggel segítenének nekik a leszokásban.

Úgy látja tehát, hogy a kilélegzett levegőt elemző készülék általános alkalmazása mégsem volna rossz ötlet.

A NICE képviselői a mondott sajtótájékoztatón Zara Usmani (Glasgowi Egyetem) és munkatársai publikációját idézték, amely 2584 terhes nővel kapcsolatban gyűjtött információkat elemez. A vizsgálati minta tagjait szociális gondozók kérdezték dohányzási szokásaikról, egyúttal pedig a cigaretta hatásának indikátorát, a leheletükben detektálható szénmonoxid mennyiségét is mérték. Megállapították, hogy azok közül, akik nemdohányzónak vallották magukat, 206-an valószínűleg nem mondtak igazat, náluk ugyanis a normális kétmilliomodos szénmonoxidszintnél magasabbat regisztráltak.