• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Dr. Csernus: Eddig és ne tovább!?

Egészségmagazin Forrás: Weborvos

Csernus doktor szerint rajtunk (is) múlik, hogyan sikerül lekűzdeni a munkahelyi stresszt.

Ha jól ismerjük fel a helyzeteket, ha nem önzésből vagy hiúságból reagálunk a konfliktusokra, hanem józanul döntünk, ha időt szánunk önmagunk fejlesztésére, akkor jó az esélyünk arra, hogy elkerüljük a munkahelyi stresszt – mondja dr. Csernus Imre pszichiáter a Szívbarát Munkahely pályázat kapcsán.


- A stresszre adott válaszaink megtanulhatóak, de ehhez tudatos, kemény munkára van szükség. Mert nem a munkahelyi főnököt, kollégákat kell jól ismerni ahhoz, hogy megússzuk a stresszt, hanem önmagunkat – magyarázza dr. Csernus Imre. - A munkahelyi stressz valójában egy szimbólum, a felelősség áthárításának szimbóluma. Sokkal könnyebb ugyanis másra tolni a felelősséget, mint önmagunkban rendet tenni. Vajon miért van az, hogy két hasonló képességű ember közül az egyik felfelé megy és sikereket ér el, míg a másik egyre mosolytalanabb és sikertelenebb? Azért, mert a sikeres ember egyensúlyban van, jól tud mérlegelni és az emocionális döntései helyett a racionálisakat helyezi előtérbe.

A másik, a leszálló ágban lévő ember, csupán erősnek mutatja magát, azzal telik az ideje, hogy belső feszültségeit kompenzálja, például munkamániába menekül. Majd egyszercsak megáll. Ekkor már sok mindenben bizonytalan, egyre többet görcsöl, rossz a közérzete, állandóan kimerült, fáradt, és fél. Fél az új helyzetektől. Nem érti, hogy ami régen működött, az most miért nem. Ekkor jelenik meg a stressz, és csak idő kérdése, hogy ő maga mikor fog széthullani.


- Mindenkinél van egy határ. Mikor képes valaki azt mondani, eddig és ne tovább?
- A motiváció dönt. Megvenni, megszerezni valamit sokkal könnyebb, mint megtartani. Nem mindegy, melyik szakaszban tartunk. De az „eddig és ne tovább!" jellegű mondatok nem hoznak sikert, ugyanis indulatból születnek. A tudatos döntéshez nyugalom kell, majd kemény munka: önmagunk felépítése. Sokan nem hajlandók energiát és időt beletenni ebbe a munkába, pedig ha nem fektetnek be önmagukba, akkor náluk csak ideig-óráig tart a siker. Kifogások halmazait gyártják (minél képzettebb valaki, annál többet), mindig fontosabb lesz számukra valami más, mint önmaguk. Pedig a fegyver a stressz ellen mi magunk vagyunk. Fájdalmas folyamat, míg az ember kimondja: én vagyok a hibás, nem más. Nem a munkahelyem, nem a környezetem, hanem kizárólag én. Én, aki hagyom magam kihasználni. Hosszú az idáig vezető út, de a cserébe kapott eredmény egy életre szól. Tény, hogy a legtöbb ember nem fog változni, nem fejlődik. De a bátraknak van esélye. Van esélyük arra is, hogy a munkahelyen oly sokszor megélt megalkuvást is jól kezeljék.


- Nyilván egyre több hasonló problémával küzdő páciens keresi fel önt. Kérem, meséljen egy jellemző példát!
- A sokáig gyesen lévő mama egy nap rádöbben arra, hogy a házassága már rég nem olyan, amilyen volt. A férje jól szituált, munkamániás, így egyre kevesebbet találkoznak. A hölgy végül felismerve saját helyzetét, dönt és elköltözik otthonról. Beiratkozik egy tanfolyamra, új ismeretket tanul, képzi, fejleszti önmagát, hosszú idő után elkezdi értékelni azt az embert, aki valójában ő maga. Aztán jelentkezik egy fejvadász céghez, elküldik egy számára megfelelőnek tűnő állásinterjúra. Sok meghallgatás és forduló után már csak ketten maradnak a ringben. Egy vele egyidős, óriási multis tapasztalattal rendelkező jelentkező, aki szingli, és ő, a kisgyerekes anyuka, aki előtte még soha nem dolgozott ilyen helyen. Végül ő nyert.


- Miért?
- Ezt kérdeztem tőle én is. Azt mondta, úgy gondolja azért, mert bár a másik jelentkező sokat tudott, mégsem volt kisugárzása, nem volt a szemében élet. Ugyanolyan búvalbélelt volt, mint ő hónapokkal azelőtt. Csakhogy ő közben felépült és erős lett. Így nyerhetett. Egy másik páciensem, egy ma már olimpikon sportoló, a konfliktuskezelés hatékonyságának megtanulásával egy év alatt került fel a csúcsra, az addig csak cammogó hatvanadik helyről. Mindkét hölgy sokat tett azért, hogy megismerje önmagát és megváltozzon.


- Mi az első lépés a stressz leküzdésére?
- Nézzenek minden este tükörbe. És kérdezzék meg önmagunktól, maradt-e még spontán mosolyuk, tudnak-e még örülni a pillanat szépségének. Ha a válasz nem, ideje, hogy tanácsot kérjenek. A barátaiktól, a társuktól, a családjuktól, a kollégáiktól. S ha valaki megérett a döntésre, a változásra – elkezdődhet önmaga fejlesztése.