Elégtelent kapott az inkontinencia ellátás

Mivel az inkontinenciában szenvedők általában először a háziorvosukat keresik fel panaszukkal, a Hartmann-Rico 2006 februárjában és márciusában felmérést készíttetett 150 háziorvos körében az inkontinenciával kapcsolatban - hangzott el a cég által szervezett konferencián. A kutatás során arra voltak kíváncsiak, hogy a háziorvosok pacientúrájában milyen gyakran fordulnak elő inkontinensek, az orvosok mennyire tájékozottak a betegséggel kapcsolatban, mit tanácsolnak, hogyan kezelik és hova küldik tovább a hozzájuk fordulókat - ismertette Dr. Bezerédi János belgyógyász.

A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezett háziorvosok teljes pacientúrájának hat-hét százaléka inkontinens, és hogy jellemzően havonta egy-három új beteget fedeznek fel. Szinte valamennyien megfelelő ismeretekkel rendelkeztek a betegséggel kapcsolatban, viszont legtöbbjük továbbképzést is szükségesnek tartana ebben a témában. Jelentős részük előbb megvizsgálja és laborvizsgálatra is elküldi a beteget, s csak ezután utalja tovább (elsősorban urológiai) szakrendelésre, de ha a beteg mozgásképtelen, inkább maga kezdi meg kezelését. Ilyenkor leggyakrabban gyógyszert és inkontinencia betéteket írnak fel, kétharmaduk pedig intimtornát is javasol az érintetteknek.

Az inkontinencia Magyarországon népbetegségnek számít, becslések szerint négy-ötszázezer a tartósan inkontinens. A rendezvényen az inkontinencia magyarországi helyzetéről, kivizsgálásának módszereiről, a gyógyszeres és műtéti kezelés lehetőségeiről, a háziorvosok inkontinenciával kapcsolatos ismereteiről és az ápolási feladatokról hangzottak el előadások.

„Az inkontinencia akarattól függetlenül jelentkező vizeletvesztés, amely szociális és higiénés problémákhoz vezet" kezdte előadását prof. dr. Romics Imre, a SOTE ÁOK Urológiai Klinika vezetője. Jellemző, hogy az első tünetek jelentkezése és az orvos felkeresése között gyakran évek telnek el, mivel a betegek szégyellik problémájukat, a háziorvosok pedig nem kérdezik előfordulását.

Magyarországon alapvetően elégtelen az inkontinenciával kapcsolatos tájékoztatás, a háziorvosi szűrés és a megelőzés, hiányos a szűrést elősegítő urodinamikai hálózat, kevés a fizioterapeuta és a konzervatív kezelési lehetőség, a műtéti beavatkozások egy részét pedig nem támogatja a TB
Az előbbiekben vázolt helyzet nyomán a korábbi becsléseknél magasabb betegszám valószínűsíthető hazánkban: kb. nyolc-kilencszázezer nő életében már előfordulhatott inkontinencia és négy-ötszázezer lehet a tartósan inkontinens beteg.

Ennek ellenére 2004-ben csak 2.908 cystometria és 2.548 komplett alsó húgyúti uridinámiás vizsgálat történt Magyarországon, az évi inkontinens műtétek száma pedig mindössze hétezer volt.
A hazai helyzet javulására esélyt jelenthet a részletesebb betegtájékoztatás, az eredményesebb szűrés az alapellátás során, a korrekt diagnosztika, az urodinámiás hálózat fejlesztése, a konzervatív kezelési lehetőségek kiterjesztése, a fizioterapeuták széleskörű alkalmazása, a korszerű műtéti típusok végzése valamint az új, jelenleg még nem támogatott eljárások bevezetése.

„A kivizsgálás célja a páciens tüneteinek és e tünetek életminőséget befolyásoló hatásának felmérése, az inkontinencia mértékének megállapítása, klinikai okának meghatározása továbbá a beteg számára legeredményesebb és leghatásosabb kezelési módszer kiválasztása" mondta el előadásában Dr. Laczkó Péter, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház Urológiai Osztályának adjunktusa. Az inkontinencia kivizsgálására fizikális vizsgálatokat (abdominális vizsgálat, preneális, genitális és recitális vizsgálat, provokációs tesztek, neurológiai alapvizsgálat, maradék vizelet mérése), laboratóriumi vizsgálatokat (vizeletvizsgálat, vizeletbaktérium-tenyésztés, vesefunkció- és vércukormérés), képalkotó vizsgálatokat (ultrahangos és radiológiai vizsgálatok), endoszkópos vizsgálatokat és urodinamikai vizsgálatokat végeznek.

„Az inkontinencia négy típusát különböztetjük meg, amelyek eltérő gyógyszeres kezelést igényelnek" hangzott el Dr. Simon Zsolt, az OGYK Andrológiai és Urológiai Osztályának főorvosa előadásában. E típusok a tüsszentés, köhögés, fizikai megerőltetés hatására fellépő stressz inkontinencia, a vizelési ingerérzet nélkül jelentkező reflex inkontinencia, a húgyhólyag ürítési zavara miatt főleg idős embereknél kialakuló túlfolyásos inkontinencia valamint az urge vagy késztetéses inkontinencia, amelynél a húgyhólyag nem tud a teljes kapacitásának megfelelő vizeletet felvenni. Ezek közül a késztetéses inkontinencia és a stressz inkontinencia kezelhető gyógyszerekkel.

„Statisztikák szerint minden negyedik nő közül egy inkontinens, ezek fele pedig stressz inkontinenciában szenved, így ez a leggyakrabban előforduló formája" derült ki Dr. Hamvas Antal, a SOTE ÁOK Urológiai Klinikájának egyetemi docense előadásából. A stressz inkontinencia kezelésére fizioterápiát (gyógytorna, gátizomtorna), gyógyszeres kezelést, sebészi megoldásokat valamint nagy nedvszívó képességű inkontinencia betéteket és nadrágpelenkákat alkalmaznak.

Gyakori műtéti eljárás, hogy kollagént fecskendeznek be az inkontinens beteg húgyvezetéke köré. Szintén elterjedt beavatkozás a hólyagnyak pozíciójának javítása és a nagymértékben meggyengült medenceizmok megtámasztása vagy pótlása. A felfüggesztéses eljárások (TVT-, TOT-műtétek) lényege, hogy a lesüllyedt, és ezáltal záró funkciójában károsodott közép-hátsó húgycső szakaszt a szeméremcsont irányába egy speciális anyagból készített hurok bevezetése révén húzzák vissza és rögzítik eredeti pozíciójába.

„A férfi inkontinencia egy eddig kevésbé tárgyalt, de a prosztataszűrések terjedésével egyre inkább előtérbe kerülő probléma" mondta el előadásában Dr. Farkas Antal, a DEOEC Urológiai Klinikájának adjunktusa. A férfiaknál kialakuló inkontinencia hátterében a jóindulatú prosztata megnagyobbodás áll, amely vizelési és szexuális panaszokat egyaránt okoz. A probléma megoldására léteznek hatékony műtéti és gyógyszeres megoldások. A kezelés a lépcsőzetesség elvének megfelelően történik: a műtéti beavatkozások és a gyógyszerek megfelelő arányú alkalmazásával.

„Az inkontinens betegek ápolásának legfontosabb szempontja a megfelelő inkontinencia termék kiválasztása, a komfortérzet maximális biztosítása, fekvőbetegek esetén a felfekvés megakadályozása, a bőrápolás és a bőrvédelem" mondta el előadásában Némethné Bognár Krisztina, a SOTE ÁOK Urológiai Klinika klinikavezető főnővére

Az inkontinencia következményeként a bőr gyulladt, irritált lehet, ezért nagyon fontos a megfelelő bőrápolás. A már kialakult vagy kezelés alatt álló inkontinencia esetén központi jelentőségű a megfelelő segédeszköz kiválasztása. Enyhe inkontinencia esetén, kisebb méretű, fehérneműbe rögzíthető inkontinencia betét viselése ajánlott. A nemek anatómiai felépítésének különbözősége miatt léteznek kifejezetten nők és férfiak számára alkalmas betétek. Középsúlyos inkontinencia esetén nagyobb méretű betét és az ehhez kifejlesztett speciális necchálós rögzítő nadrág viselése javasolt. Súlyos vizelettartási problémák esetén fekvő- és járóbeteg ellátásában egyaránt az inkontinencia pelenka viselése ajánlott. Az aktív életet élőknek a mobil nadrágpelenka használata  a megoldás, viselete ugyanolyan kényelmes, mint egy fehérneműé.