Elzárva vagy közösségben?

December 13-án az ENSZ közgyűlése várhatóan elfogadja a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményét, amely egy 20 évnyi előkészítés és lobbizás után született, 2001-ben elfogadott határozaton alapul. A „jogszabály" 19. cikkelye először mondja majd ki a fogyatékkal élők, s köztük a mentális problémákkal küszködők jogát ahhoz, hogy intézmények, szociális otthonok helyett a társadalomban állami segítséggel elérhető szolgáltatásokkal juthassanak az ellátásokhoz – tudta meg a Weborvos a Független Média Központ témáról rendezett háttérbeszélgetésén.

A külföldi kitekintést adó szakértő, Gombos Gábor, a Központ a Mentális Sérültek Jogairól Alapítvány vezetője elmondta még, az egyezményt várhatóan két éven belül ratifikálja Magyarország, és optimizmusra ad okot az is, hogy az elkészült joganyag egybecseng az általunk már korában aláírt, az ENSZ Európai Régiós Irodája által előterjesztett tavalyi nyilatkozattal, amelynek alapelvei között vállaltuk az 50-es évekből örökölt intézménystruktúra lebontását, a közösségi pszichiátria felé való elmozdulást.

Úgy tűnik tehát, hogy nem csak az érintettek, a civil szervezetek s jobbára ma már a pszichiátriai szakma választaná ezt az utat a mentális betegséggel élők ellátásának fejlesztésére, ehhez most már külső, nemzetközi jogi segítség is érkezik.

Ugyanakkor az is tény, hogy a jövőben lebontásra ítélt intézményi struktúra a kezelésre és átmeneti vagy tartós gondoskodásra szorulók töredékét látja el már ma is. Mindössze 9000 kórházi ágyon folyik pszichiátriai szakellátás, a tartós bentlakásos intézményekben élők száma csak 7500, a 19 megépült lakóotthonban kb. 200 ember él, miközben csak skizofréniában a lakosság egy százaléka, azaz 100.000 ember szenved ma Magyarországon – mondta el Bugarszky Zsolt, a Soteria Alapítvány ügyvezetője. Úgy tűnne tehát, hogy a többség nem él elzárva, mondhatni, közösségben van. Csakhogy a többiek vagy más kórházi osztályokon vagy kezelés nélkül, magukra hagyva élnek a társadalomban, hiszen a néhány civil szervezet által működtetett szolgáltatásokon túl (munkaközvetítők, nappali ellátók, klubhálózat) még nem épült ki a közösségi ellátás rendszere.

A Tárki által 2001-ben elkészült felmérés szerint az érintettek lakóhelyükön, megszokott közegükön, életterükön belül szeretnének továbbra is élni úgy, hogy onnan könnyen elérhetőek legyenek azok a szolgáltatások, melyek segítségével a betegség jelentkezése előtti életüket élhetik tovább.

A témával foglalkozó szakirodalomban már régóta bizonyított tény, hogy mind a fogyatékosság, mint a következményeiben ezzel sok rokon vonást mutató mentális problémák csak kis részben jelentenek egészségügyi-orvosi kérdést, a probléma inkább pszicho-szociális, amelyben nem a betegség tünetei, hanem a betegség következményei okozzák a legtöbb gondot: például a kirekesztettség, a munkahely elvesztése, az egzisztenciális veszélyeztetettség. Éppen ezért számít jelentősnek az új ENSZ egyezmény másik, a mentális problémával küszködő munkavállaló védelmét szolgáló pontja, amely szerint az ésszerű alkalmazkodás megtagadása diszkriminációnak számít, azaz ha a munkáltató nem nyújt segítséget ahhoz, hogy a „beteg" továbbra is elláthassa a feladatát, akár akár perelhető lesz a jövőben – tette hozzá Gombos Gábor.