• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Fogyókúra: módszerben a siker

Egészségmagazin Forrás: Weborvos

A fogyókúra sikeressége mindig csak (akár évekkel) annak befejezését követően derül ki.

A kérdés egyszerű, sikerült-e ez idő alatt hétköznapivá tenni az étrendi szabályokat és beépíteni a súlykarbantartást elősegítő életmód-tényezőket a napi rutinfeladatok közé. Vagyis, mindezek eredményeként sikerült-e a korábban leadott súlyt megtartani?

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírlevele szerint egy nemrégiben New Yorkban végzett kísérletben arra a kérdésre keresték a választ, hogy van-e összefüggés a fogyókúrás módszer és a fogyókúra hosszú távú eredményessége között.

A vizsgálatban 186 túlsúlyos, illetve elhízott felnőtt vett részt. Az alanyok sikeres, a megelőző két éven át tartó fogyókúra során átlagosan legalább 10 százalékos testtömeg-csökkenést értek el.

A módszerek viszont igen különbözőek voltak: 24 fő, nagyon alacsony energiatartalmú (ún. VLCD) étrendet követett, 95-en a hagyományos testtömeg csökkentő diétát tartották, míg 67 fő saját maga által összeállított/választott módszer és étrend segítségével érte el a korábban említett eredményt.

A résztvevőket a fogyókúrás periódus után 18 hónapig követték nyomon és a következő megállapításokat tették. A nagyon alacsony energiatartalmú étrendet követők produkálták a legna-gyobb, maximális testtömegükhöz viszonyított 24 százalékos súlycsökkenést. Ugyanez a másik két csoportban a két év alatt „csak" 17 százalék volt. Azonban a VLCD csoport tagjai produkálták a legnagyobb mértékű súlygyarapodást is a fogyókúra befejezését követő első hat hónapban, vagyis végső soron mindhárom csoport tagjai hasonló mértékű súlyleadást voltak képesek megőrizni. A legstabilabban az egyéni módszer szerint fogyókúrázók tudták megőrizni súlyukat a nyomonkövetés 18 hónapja során.

Egy másik vizsgálat a különböző tápanyagtartalmú testtömeg-csökkentő étrendek hatásosságát hasonlította össze.

A túlsúly és az elhízás világméretű térhódításával párhuzamosan szinte naponta születnek ennek orvoslására ajánlott étrendek, melyek többsége egy-egy makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) hangsúlyára épül. Hatásosságuk azonban gyakran nem bizonyítható, mint ahogyan hosszú távú betartásuknak egészségi következményeiről is csupán mozaikos információink vannak. A Harvard Egyetem Táplálkozástudományi tanszékének munkatársai azonban nemrégiben a jellemzően fehérjét, szénhidrátot illetve zsírt tartalmazó étrendek potenciális előnyeit vizsgálta.

A vizsgálatba 811 találomra kiválasztott túlsúlyos egyént vontak be, akik a négy, különböző táp-anyag-összetételű kísérleti étrend egyikét fogyasztottak a kutatási periódusban.

A teszt menük összetétele a következő volt:
1.) 20% zsír, 15% fehérje, 65% szénhidrát.
2.) 20% zsír, 25% fehérje, 55% szénhidrát.
3.) 40% zsír, 15% fehérje, 45% szénhidrát.
4.) 40% zsír, 25% fehérje, 35% szénhidrát.

A különböző teszt menük hasonló nyersanyagokból épültek fel és megfeleltek a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére irányuló táplálkozási ajánlásoknak (pl. a magas zsírtartalmú étrendek egyszeresen-, illetve többszörösen telítetlen zsírsavakban bővelkedtek). A résztvevők egyéni és csoportos oktatásban is részt vettek 2 éven keresztül. A második vizsgálati év végén megnézték a testtömeg csökkenésében bekövetkezett változásokat az alacsony-, illetve a magas zsírtartalmú, az átlagos, valamint a magas fehérjetartalmú, továbbá a legalacsonyabb és a legmagasabb szénhidráttartalmú étrendet fogyasztó csoportok között.

Az eredmények: 6 hónap után az összes teszt menüt fogyasztó résztvevő átlagosan 6 kilót fogyott, ami a kiindulási testtömegüknek kb. 7 százalékát tette ki. A vizsgálat 12. hónapjától azonban elkezdték gyarapítani súlyukat. A vizsgálat végére, vagyis két évet követően nem mutatkozott lényeges különbség az alacsony és a magas fehérjetartalmú menüt követők között, átlagos fogyásuk 3, illetve 3,6 kg volt. Ugyanígy nem volt megfigyelhető különbség az eltérő zsírtartalmú étrendet fogyasztó alanyok fogyásának mértékében sem. Hasonló eredménnyel zárult a magas (65%), valamint az alacsony (35%) szénhidráttartalmú étrendek „csatája" is. A vizsgálatot végigcsináló páciensek 80 százaléka esetén az átlagos fogyás 4 kg volt és csupán a résztvevők 14-15 százaléka valósította meg a kívánatos 10 százalékos testtömeg csökkentést.

A fogyókúrázók közel hasonló szubjektív jóllakottság, éhség illetve elégedettség érzésről számoltak be valamennyi étrend esetén.
A szakemberek a fenti kutatási eredményekre alapozva ezért valószínűnek tartják az alacsony/csökkentett energiatartalmú étrend hatásosságát a testtömeg csökkentésében, függetlenül annak tápanyag-összetételétől.