Fontos betegségcsoportok látásra gyakorolt hatása

Hol lakik a látás? Természetesen a szemben – mondják a hozzá nem értők. A kérdés azonban lényegesen bonyolultabb, mintsem elsőre gondolnánk, és semmiképp sem egyszerűsíthető le a megfelelő szemüveg felírására és ezzel a látás rendezésére. Professzor Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistájával az anatómiai alapok áttekintése révén az egyes fontos betegségcsoportok látásra gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.

A szem és a látópálya

A szem lényegében egyszerre optikai eszköz (átlátszó szaruhártya, elülső szemcsarnok, szemlencse, hátsó szemcsarnok és üvegtest) és az agy előre helyezett része (ideghártya vagy retina, látóideg). A felsorolt szövetek természetesen mindenképpen szükségesek a látáshoz, azonban nem elégségesek ehhez. A látópálya a szem mögötti, az agyig terjedő egész területet is felöleli. A látóideg idegrostjai az agyban, az agyalapi mirigy környékén átkapcsolódnak. Az így keletkező látókisugárzás halad az agy oldalsó területén, a nyakszirt környékén elhelyezkedő elsődleges látókéreghez. Az itt tovább feldolgozott látási információ a másodlagos, majd a harmadlagos látókéregbe kerül, ahol a látott kép képérzete kialakul. Ugyanitt a látott képet befolyásoló/zavaró idegrendszeri eredetű hatások gátlódnak. Ilyen idegrendszeri hatás például az egészséges szemen is meglevő látótérhatár (oldalra, alulra és felülre) és a pislogás hatása, ami egyszerű optikai eszköz esetében a kép vagy film időleges megszakadását okozná. Az egész látópálya épsége szükséges a látáshoz, és a látópálya minden elemének jól kell működnie ahhoz, hogy a látás megfelelő legyen.

Főbb működészavarok a látópálya egyes szakaszain

Az optikai hatásokról a jelen beszélgetésben nem ejtünk szót. Az idegi elemek közül a szemen belül az első fontos állomás az ideghártya. Az ideghártya fényt felvevő sejtekből, az ingerületet feldolgozó sejtekből és egy nagyon hosszú nyúlvánnyal rendelkező úgynevezett retinális ganglion sejtből áll. A fényt a fotoreceptorok veszik fel, ezek épsége nagyban függ az őket kívülről körülölelő pigmentréteg épségétől. A makula betegségei (makula degeneráció) a cukorbetegség okozta retinális eltérések, az egyes örökletes fény receptor (fotoreceptor) betegségek és még számos egyéb kóros állapot rontja a fényinformáció észlelését. Emiatt a kialakult kép homályos, takart, elsötétült, torz vagy foltos lesz.

A második fő betegségforrás a látóideg rostjainak rétege. Itt népegészségügyi szempontból döntő jelentőségű és gyakoriságú a zöldhályog (glaukóma), ami több betegség összefoglaló neve. Ezen formák lényege azonban közös: a látóideg rostok károsodása a látóideg szemgolyóba történő belépésének helyén, valamint következményként a látópálya többi elemének vissza nem fordítható végleges pusztulása. A betegség gyakori, lefolyása gyakran súlyos, ezért gyanúja esetén korai, részletes vizsgálat szükséges, lehetőség szerint specialista bevonásával. Ha kezelésre és gondozásra van szükség, azt a nemzetközi szakmai standardok alkalmazásával, lehetőleg szintén specialista bevonásával kell végezni a beteg egész életén át.

A következő fontos állomás a látóideg szemgolyó mögötti szakasza és az agyalapi mirigy környékén lévő átkapcsolódás területe. Ezt a területet különösen gyakran érintik gyulladásos folyamatok, például látóideg-gyulladás, szklerózis multiplex (SM) okozta látóideg-károsodás és vérkeringési zavarok. Az agyi keringés nagyon összetett kérdés. Jelentős része a látóideg környékén lévő artériás gyűrű épségétől, tágulataitól, illetve ezek magas vérnyomás, érelmeszesedés és veleszületett bántalmak következtében kialakuló torzulásaitól függ. A vérellátás zavara (éppen úgy, mint a glaukóma) vissza nem fordítható látóideg károsodást eredményez. Ugyanezt a területet kiemelten befolyásolják a garat felső részét és az agyalapi mirigy környékét érintő daganatok. Számos, nagyon különböző ilyen daganat létezik, amelyek gyakran fiatal életkorban jelentkeznek. Ezek nyomó hatásuk révén károsítják a látóideget, annak kereszteződését, illetve az átkapcsolódási helyet. A kérdés idegsebészeti megoldást igényel, amennyiben ez lehetséges. Mindenesetre, hasonlóan az előbb említett betegségekhez, a látóideg károsodása kezdetben még visszafordítható lehet, ám előrehaladott állapotban már nem az. Így akár a központi éleslátás is elveszhet, és jelentős látótérkiesés is kialakulhat. Éppen ezért látótérkiesés észlelésekor mindenképpen érdemi szemorvosi vizsgálat szükséges, mely után, amennyiben indokolt, további szakterületek bevonása válik szükségessé.

A látópálya sérülése annak hátsó szakaszain

A látóideg rostok átkapcsolódása után az információ a látókisugárzáson fut tovább. Ez egy széles területen szétterülő idegrost rendszer, mely az agyvérzések egy részében oxigénhiányos állapotba kerül, ami általában vissza nem fordítható funkcióvesztést okoz. Emiatt jellegzetes látótér-elváltozás keletkezhet. Időben kezelve az elsődlegesen elpusztult idegrostok környezete, mely csak viszonylagos károsodást szenvedett el, még megmenthető. A károsodás mértéke így csökkenthető. A látókisugárzásban futó idegrostok az agy hátsó területén elhelyezkedő látókéregbe vezetik az információt. Ez egy többrétegű alkotó adatfeldolgozó rendszer, mely a tarkótáji sérülések, keringési zavarok során oxigénhiánynak, bevérzésnek lehet kitéve. Ennek a területnek a károsodása alapvetően ideggyógyászati és idegsebészeti probléma, ezért további részletezésére a jelen beszélgetésben nem érintjük.

Vigyázat, az agy becsap!

Tudnunk kell, hogy a látókéreg rétegei jelentősen módosítják a valóság észlelését ép, egészséges emberen is. Látótérkiesések jelenléte esetén pedig (elsősorban a glaukóma betegségcsoportban) a hiányzó információt jellegtelen, a környező területekről származó töredékinformációval töltik ki. Így a beteg, bár a látótér jelentős részén nem lát, ezt mindaddig nem észleli, amíg a látótér károsodása a központ éleslátás területét el nem éri. Mindezt úgy kell elképzelni, mintha egy erdőben sétálnánk, és a látóterünknek hiányozna a legnagyobb része. Emiatt csupán középen látnánk az erdei ösvényt, amelyen haladunk. Mégis, ha a látótér károsodás idegrendszeri (glaukómás) eredetű, a hiányt nem vennénk észre. A hiányzó látótér területekre, azaz oldalra, alulra és felülre az agyi látókéreg apró zöld információmorzsák (levéltöredékek) valamint kicsi barna információdarabkák (faág, fatörzs részletek) érzését közvetítené.

Összefoglalva tehát – mondja a Professzor Dr. Holló Gábor, minden látászavart eredményező szemészeti betegség hátterében a látópálya egésze vizsgálandó. Potenciális betegként mindenkinek tudni kell, hogy a látászavar elsősorban szemorvosi és nem optikai, optometristai probléma. Amennyiben részletes és korrekt, időráfordítást nem sajnáló szemorvosi vizsgálattal nem találunk egyéb eltérést, mint a fénytörési hibát, a további ellátást átadhatjuk az erre a részterületre kiképzett és szemüveg, esetleg kontaktlencse felírásra felhatalmazott optometristáknak. Ha viszont valaki fordított sorrendben jár el, és egyik szemüveget a másik után készítteti, mert látási problémája sehogy sem oldódik meg, elveszítheti azt az időszakaszt, mellyel hozzáértő szemorvosi vizsgálat alapján, az egész látópályát tekintetbe véve betegsége orvosolható vagy hatékonyabban orvosolható lehetett volna. A legfontosabb üzenet tehát az, hogy a látási panasz első lépésben részletes szemorvosi vizsgálatot indokol, és minden más csak ezután jöhet – mondja a professzor.