Glaukóma: a nem örökletes esetek sokan vannak

A zöldhályog (glaukóma) a vissza nem fordítható, kezelés nélkül folyamatosan romló, a látást súlyosan megrontó szemészeti betegségek egyike. A glaukóma valójában nem egyetlen betegség, hanem összefoglaló kategória, amibe számos különböző betegségforma tartozik. Általánosságban, az európai népességben 40 éves kor felett legalább 3% a zöldhályog gyakorisága. A gyakoriság azonban az életkor előrehaladtával fokozódik: 80 éves kor körül már minden 10. személynek glaukómás eltérése van. Számos olyan glaukóma fajtát ismerünk, melyek vagy egyenesen örökletesek, vagy öröklött tényezőkön alapulnak, így a vérrokonok közt, a családban fokozott gyakoriságot, halmozódást mutatnak. Azonban a zöldhályogos esetek nem kis része családi előzmények nélkül alakul ki. Éppen ezért erről a betegségcsoportról is érdemes többet tudnunk. Erről Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosát, glaukóma specialistája beszélt.

Az örökletes glaukóma formákról röviden

A zöldhályog a látóideg szembe belépő szakaszának (a látóidegfőnek) a betegsége. Vagy szemnyomás emelkedéssel, vagy anélkül alakul ki és romlik. Az örökletes tényezők egy része a látóidegfő működésére vonatkozó hibás információt tartalmaz (pl. a normál nyomású glaukómában, ahol a szemnyomás nem emelkedik), más esetekben az öröklött tulajdonságok következtében a szem belső folyadékának, a csarnokvíznek a szemből történő kivezetődése válik akadályozottá. Ez utóbbi csoportban a szemnyomás emelkedik, ami jelentősen hozzájárul a glaukómás károsodás kialakulásához és romlásához, egyes esetekben pedig egyenesen egyetlen oka ezeknek. A glaukómáknak vannak egyetlen génhibán alapuló öröklődő formái. Ilyen például a korai gyermekkorban, csecsemőkorban kialakuló zöldhályog és a fiatalkori magas szemnyomású glaukóma, ami gyakran már a felnőttkor elérése előtt intenzív kezelést, esetleg műtétet igényel.

A hazánkban leggyakoribb forma az elsődleges nyitott csarnokzugú glaukóma, melynek öröklött háttere azonban nem egyetlen gén hibáján alapul. Számos, önmagában betegséget nem eredményező genetikai változat együttes megjelenése tartható felelősnek az elsődleges nyitott csarnokzugú glaukóma kialakulásáért. Aki sok kockázati génvariánst örököl, annál a zöldhályog korábban és súlyosabb formában alakul ki. Aki kevés ilyen gént örököl, annak a betegsége későbbi életkorban jelenik meg és kevésbé gyorsan romlik. A pszeudoexfoliatív (exfoliatív) glaukóma is örökletes hátterű betegség, melyben a súlyos látáskárosodással és nagyon magas szemnyomással járó glaukómát a napfény hatására a szemben kialakuló oxidatív stressz indítja meg. Öröklött genetikai eltérésen alapul továbbá a pigment diszperziós glaukóma is.

Zöldhályog kialakulása családi előzmény nélkül

A glaukóma számos típusa léphet fel családi előzmény nélkül (sporadikusan). Az elsődleges nyitott csarnokzugú zöldhályog kockázati tényezője a rövidlátás, ami a látóideg elülső részét alkotó szövetek mechanikai gyengeségével könnyíti meg a glaukóma kialakulását. Kockázati tényező a cukorbetegség is. Cukorbetegeken mind a szemnyomás emelkedése, mind az ezzel kísért zöldhályog gyakorisága megnő még abban az esetben is, ha a cukorbetegségnek súlyos szemészeti szövődményei nem alakulnak ki. Rizikótényező még az artériás keringés elégtelenségét kiváltó súlyos nyaki verőérszűkület (carotis szűkület) és különösen ennek műtéti megoldása, mely a hirtelen megnövekedett keringéssel a látóidegben az oxidatív stressz hatását is megnöveli. A túlzottan alacsonyra beállított vérnyomás pedig krónikus vérellátási elégtelenség révén okozhat normális szemnyomású nyitott zugú glaukómát.

Mindezekből látható, hogy nem kicsi annak a valószínűsége, hogy valakinek zöldhályogja alakuljon ki közepes vagy idősebb életkorban úgy, hogy minden ismert családtagja szemészetileg egészséges. A zöldhályog kezelése hosszútávon akkor eredményes, azaz akkor képes a felfedezéskor meglévő látást és látóteret megtartani, ha a betegség észlelése és a kezelés megkezdése korai betegség stádiumban történik. A látási tünetek megjelenése már mindenképpen súlyos károsodást jelent. Azon személyek, akiknek nincsen a glaukóma irányuló kivizsgálást előtérbe állító családi előzményük, gyakran nem mennek 40 éves koruk felett szemészeti vizsgálatra, ha látási panaszuk nincsen. Fontos hangsúlyozni, hogy amikor a látáskárosodás már megjelent, azt visszafordítani semmilyen kezeléssel sem lehet. Tehát a zöldhályog idejekorán történő felfedezéséhez panaszmentes állapotban is néhány évenként szemészeti vizsgálat szükséges, hogy szükség esetén mielőbb meg lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.

Öröklődő anatómiai elváltozáson alapuló zöldhályog formák

Vannak olyan glaukóma típusok, melyek nem öröklődnek, de a hozzájuk vezető szemészeti anatómiai vonatkozások igen. Hazánkban a leggyakoribb ilyen típusú glaukóma az elsődleges zárt csarnokzugú glaukóma. E betegségnek alapfeltétele az, hogy a szem elülső része a normálishoz képest kisebb legyen. Így idővel az öregedés során, a természetes módon bekövetkező szemlencse méretnövekedés ahhoz vezet, hogy a szemlencse a szűk helyen a pupilla területét mintegy bedugaszolja, megakasztva ezzel a szemen belüli folyadék (csarnokvíz) áramlást és annak elvezetődését a szemből. A betegség felléphet nagyon súlyos tünetekkel hirtelen (glaukómás roham) és szinte tünetmentesen, lappangva is. Fontos tudni, hogy a betegséget teljesen meg lehet előzni egyszeri ambuláns lézerkezeléssel, mellyel pontszerű összeköttetést létesítünk a szivárványhártyán a szivárványhártya előtti elülső csarnok és a szivárványhártya mögötti hátulsó csarnok között. Ha az összeköttetés létrejött, a pupilla területének elzáródása már nem eredményezheti a folyadék feltorlódását, és ezáltal a csarnokvíz elvezetődés megszűnését. Ha valaki nem tudja, hogy szemének elülső része veszélyesen kisebb, mint a normális, nem fog a panaszok megjelenése előtt szemorvoshoz fordulni. Ennek megfelelően nem fogja megkapni a zárt zugú glaukóma kialakulását megelőző lézerkezelést (kivéve, ha egészségtudatos, és 40 éves kor körül elmegy egy szakmailag korrekt glaukóma irányú szűrővizsgálatra). Segítség azonban, hogy aki kisgyermekkorában domború (plusz dioptriás) szemüveget viselt még az iskolás évei előtt, esetleg valamelyik szemét kisgyermekkorban kancsalság miatt műtötték vagy ún. takarással kezeltek, az nagy valószínűséggel kórosan kisebb szemű. Az ilyen betegeknek 40 éves kortól (de akár már előtte is) megnő a kockázatuk a csarnokzug elzáródásra, ami, ha hirtelen következik be, az esetek legnagyobb részében már nem rendezhető optimálisan. Éppen ezért a kisgyermekkorban szemüveges vagy ún. takarással kezelt személyeknél fontos, hogy felnőttkorukban menjenek el glaukóma irányú szűrővizsgálatokra (abban az esetben is, ha látási panaszuk aktuálisan nincs).

Szerzett szemészeti betegségek következtében kialakuló másodlagos glaukómák

Vannak olyan egyértelműen nem örökletes, hanem más szemészeti betegségek miatt létrejövő és kivétel nélkül súlyos szemnyomás emelkedéssel járó állapotok, melyek ún. Másodlagos glaukómaként a szemnyomás emelkedése révén okozzák a látás súlyos megromlását vagy teljes elvesztését. Ebbe a csoportba tartozik a szemet ért trauma vagy tompa ütés utáni késői szemnyomás emelkedés. Ilyen eset lehet pl. egy pezsgődugó okozta sérülés, ütés, elesés, autóbaleset következtében a szemet ért sérülés, mely a kezdeti ellátás után pár hónappal vagy egy évvel még nem okoz szemnyomás emelkedést. Később (5-20 évvel a sérülés után) azonban a szemnyomás jelentős emelkedése igen gyakran bekövetkezik. Az ilyen esetekben a csarnokvíznek a szemből való kivezetését a csarnokzug területén biztosító szövetek sérülnek az eredeti trauma során. A sérülést hegesedés követi, ami nem áll meg a sérült részen, hanem kiterjed. A még megmaradt, működő terület igyekszik az összes folyadék elvezetődését biztosítani, ám idővel a túlterhelés miatt eltömődik, és funkcióját lassan elveszti.

Az ilyen szemnyomás emelkedés általában fájdalmatlan. A beteg akkor észleli, hogy probléma van, amikor a látásának nagy része már elveszett, hiszen a másik szem általában ép, és a mindennapi látást biztosítja. Hasonló, de nem azonos mechanizmussal vezet nagyon jelentős szemnyomás emelkedéshez az érújdonképződéssel (neovaszkularizációval) járó szembetegségek csoportja. Ide tartozik pl. a súlyosan elhanyagolt cukorbetegség okozta szemészeti szövődmények egy része és a szem egyéb oxigénhiányos állapotai. Az idetartozó betegségek mindegyikében oxigénhiány alakul ki a szemben, ami érújdonképződésért felelős kémiai anyagok kibocsátását eredményezi. Ennek hatására kóros, törékeny, átjárható falú erek nőnek be az ideghártyába retinaleválást okozva, illetve borítják el a csarnokzugot, ami a csarnokvíz kivezetéséért felelős terület a szemben. Az erekből hegszövet alakul ki, a hegszövet pedig elzárja a csarnokvíz kivezető útját, így a szemnyomás nagyon magasra emelkedik. Éppen ezért a fenti állapotokban az alapbetegség korrekt kezelése és rendszeres, glaukóma irányú vizsgálatokat is felölelő szemészeti ellenőrzés szükséges - mondta Prof. Dr. Holló Gábor.