A gombamérgezések elkerülhetők, ha a gyűjtött gombát minden esetben szakértővel ellenőriztetjük!
A biztonságos gombafogyasztásra hívja fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A hivatal az elmúlt napok halálos kimenetelő mérgezései miatt külön felhívta a figyelmet arra, hogy csak szakellenőr által megvizsgált gomba fogyasztható.
A megbetegedések miatt az utóbbi hetekben 86 mintát küldtek laboratóriumba, ebből 44 volt a mérgező. 15 esetben a nagy döggomba, nyolcszor a világító tölcsérgomba állt a megbetegedés hátterében, de találtak karbolszagú csiperkét, mezei tölcsérgombát, párducgalócát és retekszagú kígyógombát is. Gyilkos galócát idén összesen hat mintában regisztráltak - idézte a Hír24.
Megszaporodtak az olyan kérelmek száma, amikor ehető gombafajok fogyasztása után kellett tisztázni, mi okozta a betegséget, mert a rosszul elkészített, vagy idős, beteg embernek és kisgyermeknek adott gombás étel fogyasztása emésztőszervi tünetekkel járt. A hivatal külön kitért arra, hogy hatszor azért kértek vizsgálatot, mert a szabadban, füves területen felügyelet nélkül hagyott gyerekek nyers gombát ettek.
A gombák közül aránylag kevés alkalmas emberi fogyasztásra, ezért ha a természetben gombát szedünk, különleges körültekintően kell eljárnunk. Az ehető gombákat a mérgezőktől nehéz elkülöníteni, ehhez szakértelem, tudás, tapasztalat szükséges. Nem csak a mérgező gombától lehet megbetegedni, például egyes étkezési gombák csak alapos sütés-főzés után fogyaszthatók, mert hőre elbomló méreganyagot tartalmaznak, illetve veszélyes lehet azért is, mert a gombás étel gyorsan romlik.
A Hivatal tanácsai a biztonságos gombafogyasztáshoz
Gombamérgezési típusok – teendők a segítség megérkezéséig
Többféle gombamérgezés ismert. Elvileg ahány gombafaj, annyiféle mérgezésről beszélhetünk. A mérgezések súlyossága függ az elfogyasztott mennyiségtől, a mérgek támadáspontjától, illetve az egyéni érzékenységtől. Bizonyos személyeknél súlyos tüneteket okozhat a gombafehérjékkel szembeni túlérzékenység is.
• Sejtmérgezés: gyilkos galóca-típusú mérgezés. A gyilkos galóca (Amanita falloides) mérge az alfa-béta és gamma-amatoxin. A gomba elfogyasztása után 8-12 órával jelentkeznek az első tünetek, a lappangási idő sokszor 36 óra is lehet. Hirtelen jelentkező, szinte csillapíthatatlan hányás, majd profúz hasmenés, a széklet vizenyős, nyálkás. A mérgezett személy a nagyfokú folyadék- és sóvesztés miatt igen rossz általános állapotba kerül. Arca megnyúlik, szeme karikás, orra kihegyesedik, és halálfélelme van.
A halálos gombamérgezések több mint 90 százalékáért a gyilkos galóca a felelős. A halálesetek többsége a súlyos kiszáradás és sóvesztés okozta keringés összeomlás miatt következik be, amennyiben későn vagy nem kerül kórházba a mérgezett. A mérgezés második szakaszában átmeneti javulás következhet be. Ilyenkor kell szembenézni nagyfokú májkárosodással. Ritkán előfordul vese- vagy szívelégtelenség is.
Hasonló mérgezést okozhat a vörös őzlábgomba, a papsapka gomba és a sárga kénvirággomba.
• Idegrendszeri tüneteket okozó gombamérgezések: kétféle típusuk van, a muszkarin és az atropin-típusú. A muszkarin-típus jellemzője pupillaszűkület, arckipirulás, erős gyomor-bélmozgás, nagyfokú verejtékezés, nyálfolyás. Ilyen típusú mérgezést okoz a légyölő galóca (Amanita muscarina).
Érzékcsalódást okozó mérgesgombák Magyarországon a párducgalóca és a zöldülő susulyka. A mérgezett ilyenkor össze-vissza beszél, ugrál, táncol, inadekvát és szokatlan viselkedésformák jelentkeznek, rémeket lát. Az izgalmi állapot több órán keresztül is eltarthat, amit mély, bódult alvás követhet. Súlyos esetben légzésbénulásos halál léphet fel.
• Gyomor- és béltüneteket okozó gombamérgezések a leggyakoribbak. A fő tünetek émelygés, hányás, hasgörcs, hasmenés. A mérgezés súlyossága több tényezőtől függ, döntően az elfogyasztott gomba fajtájától és az egyéni érzékenységtől. Előfordulhat, hogy ún. kevert típusú mérgezés lép fel a vezető gasztro-intesztinális tünetek mellett. Az őszi időszakban igen gyakran fordul elő mérgezés a farkastinóru, a sátántinóru, a kesernyés tinóru elfogyasztásától.
Az ehető gombáktól is lehet kapni ételmérgezést, általában az elöregedett, befülledt, romlott gombától vagy az elkészített, de helytelenül vagy túl sokáig tárolt gombaételtől. A gombás ételmérgezést úgy tudjuk megkülönböztetni a mérges gombák által okozott mérgezéstől, hogy az előbbi esetben láz is jelentkezik.
Teendők gombamérgezés esetén
Be kell tartani az elsősegély-nyújtás szabályait, és azonnal orvost, illetve mentőt kell hívni.
1. A gombamérgezett beteget alaposan meg kell hánytatni, majd hashajtást kell végezni.
2. A beteget lefektetjük, betakarjuk, és megvárjuk a szakellátást végző orvost, illetve mentőt.
A hánytatás módja: langyos vizet bőven itatunk a beteggel, amelybe egy kanál sót vagy szappant vagy mindkettőt teszünk. Ezt addig ismételjük, amíg a kihányt víz nem lesz tiszta. Fontos, hogy a kihányt ételmaradékból tegyünk félre mintát vizsgálat céljára, és a beteggel együtt juttassuk el az ellátást végző intézetbe. A hánytatás után hideg vízben feloldva hashajtót (keserűsót, glaubersót, Mira-vizet) és aktív szenet itatunk a beteggel. Ez alól kivétel, ha biztosak vagyunk a gyilkosgalóca-mérgezésben (ilyenkor a beteg már többször hányt, hasmenése van). Ilyen esetben a beteget haladéktalanul juttassuk kórházba.
Előfordulhat, hogy a gombamérgezett beteg nagyon izgatott, érzékcsalódásai vannak, ezért nem itatható. Ilyenkor elsősegélynyújtásban ne erőltessük az ivást, hanem várjuk meg a szakembert, aki el tudja végezni a gyomormosást. Az elsősegélynyújtó igyekezzen megtudni, mikor kezdődtek a tünetek (mennyi volt a lappangási idő), vásárolt vagy saját szedésű gomba elfogyasztása után jelentkeztek a tünetek, mely gombafajra terelődik a gyanú, friss vagy romlott volt-e a gombás étel.
Gombavizsgáló piacok és nyitvatartások (forrás: Nébih)