Gondozást igénylő szívügyek egy kézben

Sok szó esik a kardiológiai prevencióról napjainkban, hiszen a szív- és érrendszeri egészségkárosodások népbetegségnek számítanak ma Magyarországon. Dr. Temesvári Andrást, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet non-invazív diagnosztikai részleg vezetőjét arról kérdezte az Orvosok Lapja, melyek a megelőzés korszerű eszközei ezen a területen. A decemberi számban megjelent interjúból egy részletet közlünk az alábbiakban.

– Milyen jelentősége van a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésben a primer, illetve a szekunder prevenciónak?
– Az elsődleges megelőzésének társadalmi szinten lehet jelentősége. A dohányzásról való leszoktatásra, a magas vérnyomás szűrésére vagy az étkezési szokások megváltoztatására irányuló társadalmi szintű beavatkozások azon országokban bizonyulnak hatásosnak, ahol nagyon koncentráltan és rendkívül jól szervezetten zajlanak. Egyéni szinten azonban – és különösen a gyógyszeres kezelésre gondolok – sokkal kisebb a szerepe a primer prevenciónak a betegségek elkerülésében, mint a másodlagos megelőzésnek.

– Mire gondol?

– Arra a gyakorlatra, hogy amennyiben valakinél magas koleszterinszintet észlelnek, függetlenül minden egyéb egészségére vonatkozó adattól, gyógyszeres kezelésben részesítik. Ez felesleges. Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy nem kell gyógyszert adni egy koszorúér-betegséggel élő, magas koleszterinszinttel rendelkező páciensnek. Akinél azonban nem áll a háttérben ilyen egészségkárosodás, annál a magas koleszterin nem tekinthető rizikófaktornak. Egyéni szinten tehát elsősorban a másodlagos prevenció szerepe a fontos.

– Melyek a másodlagos megelőzés legfontosabb eszközei ebben a betegségcsoportban?

– A dohányzás abbahagyása, valamint a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség megfelelő kezelése. Mióta a koleszterincsökkentők alacsony áron is hozzáférhetőek, a betegek szedik is ezeket a gyógyszereket. Saját praxisomban határozottan azt tapasztalom, hogy míg a tablettákhoz magas áron lehetett hozzájutni, elvétve fordult elő, hogy a gyógyszer felírását követően lecsökkent volna betegeim koleszterinszintje, amióta azonban lejjebb ment a készítmények ára, a legtöbb páciensemnek rendeződik ez az értéke. A vérnyomáskezelés saját tapasztalatomon belül, bár kisebb mértékben, de szintén javult, ami főleg az otthoni vérnyomásmérés elterjedésének köszönhető. A dohányzás területén biztos van még mit tenni – nem annyian adják fel ezt a szokást, mint ahány embernek egészsége miatt elengedhetetlenül szükséges lenne.

– Mekkora szerepe van a szekunder prevencióban a szakmák közötti együttműködésnek, mennyire kell, hogy interdiszciplináris legyen a páciensek gondozása?

– A beteg számára az a jó, ha viszonylag szűk az orvosok köre, akiket rendszeresen fel kell keresnie, különben zűrzavar támad az életében és a kezelésében egyaránt. A pácienseknek általában van egy fő problémájuk, és az a jó, ha a gondozás annak a szakorvosnak a kezében van, aki azon az adott területen gyógyít. A napi gyakorlatban sajnos megtörténik, hogy ha a beteg több ellátóhelyre jár rendszeresen, mindenhol átírják a gyógyszerelését, sokszor koncepció nélkül. Ugyanakkor mivel az adott páciens több különböző betegségben szenvedhet egyszerre, a major betegséget gondozó szakorvos konzíliumot kérhet a többi szakterület képviselőjétől – neurológustól, diabetológustól pl. –, ha szükségét érzi ennek a terápia beállításakor, vagy akár később. Az alapkezelés azonban legyen egy kézben. Optimális lenne, ha ez az egy orvos a háziorvos lenne, de a magyarországi gyakorlatban ez nem valósul meg, a háziorvos kollégák inkább csak a szakorvosok által ajánlott gyógyszerek felírására hajlandóak, és az utánkövetést is inkább az adott szakterület képviselőjére bízzák. Pedig jó lenne egy harmonikusabb munkamegosztás, mert a szakrendelők meglehetősen túlterheltek.

A teljes interjú az Orvosok Lapja tavaly decemberi számában olvasható.