Ismeri a méhnyakrák okait és rizikófaktorait?

A méhnyakrákszűrés olyan vizsgálat, amely évente elvégezve jelentősen hozzájárul a daganatos betegség korai felfedezéséhez, ezáltal hatékony kezeléséhez, illetve, ha nincs erre utaló jel, megnyugodhat a páciens. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a daganatos nőgyógyászati kórképek specialistája azért beszélt a méhnyakrák okairól és rizikófaktorairól, mert ezek megléte esetén még fontosabb a rendszeres orvosi szűrővizsgálat.

Milyen okok és rizikófaktorok növelik a méhnyakrák kialakulásának kockázatát?

Az okok közt első helyen kell említeni a HPV (humán papillomavírus) által okozott fertőzést, ami a méhnyakrákok 99%-áért felelős. A vírusnak több mint száz típusa van, és ismereteink szerint ezek közül legalább 13 okozhat méhnyakrákot. A 7. osztályosoknak elérhető vakcinában található kilenc HPV típus közül hét (16, 18, 31, 33, 45, 52, 58-as) méhnyakrákot okozhat, ezért az oltóanyag várhatóan védelmet nyújt azon HPV-típusok ellen, amelyek körülbelül a méhnyakrákos esetek 90%-át okozzák.

A HPV elsősorban szexuális úton és bőr-bőr, vagy bőr-nyálkahártya kontaktus (például petting) útján terjed, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az óvszerhasználat és a megbízható partnerválasztás jelentőségét. Ezen kívül érdemes tisztában lenni a további kockázati tényezőkkel is, a megfelelő felkészülés és védekezés, valamint a rendszeres szűrés érdekében. Ezek az alábbiak:

- nagyon fiatal korban történt védekezés nélküli nemi kapcsolat HPV-vel fertőzött személlyel,

- herpesszel vagy chlamydiával való fertőződés,

- a szűréseken, vizsgálatokon való részvétel hiánya,

- dohányzás (ennek az az oka, hogy a dohányzás miatti rossz keringés és sejtműködés rontja a mikrocirkulációt, így a HPV elleni ellenanyagok eljutását a sejtekhez), és általában is.

- valamilyen ok miatt meggyengült immunrendszer (pl. HIV fertőzöttség, daganatos betegség, szervátültetés, immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása, autoimmun betegségek,), ami könnyebben utat nyit a fertőzések (így a HPV fertőzés) előtt.

Mit tehetünk a megelőzésért?

Teljesen nem lehet megakadályozni a HPV fertőződést, de jelentősen csökkenteni lehet a kockázatot. A WHO szerint a megelőzés két legfontosabb lépése a HPV-elleni oltás felvétele és a rendszeres szűrések, amelyek során már a rákmegelőző állapotok is felfedezhetők és szükség esetén kezelhetők. Az oltással kapcsolatos érdemes tudni, hogy bár a 7. osztályos lányok kaphatják meg önkéntesen és térítésmentesen, de felnőtt korban is érdemes beoltatni magunkat, mert a jövőbeni, más típusokkal történő fertőzéstől, vagy az újrafertőződéstől óvhatjuk meg magunkat és partnerünket. A fiúknak, a felnőtt nőknek és férfiaknak tehát a védőoltás szakorvosi recept és térítés ellenében érhető el a patikákban.

A másik legfontosabb és könnyen elérhető prevenciós lehetőség az éves méhnyakrák-szűrés, már csak azért is, mert ritkán ugyan, de olyan HPV-típusok is okozhatnak rákos megbetegedést, amelyek ellen nem nyújt védelmet a védőoltás. Az esetlegesen kóros elváltozás korai felismerését követően pedig időben meg lehet kezdeni a kezelést, megelőzve ezzel a rosszindulatú daganat, az életet veszélyeztető állapot kialakulását. A szűrés mindazonáltal nem csupán a méhnyak vizsgálatát jelenti!

Meg lehet-e gyógyulni a HPV-fertőzésből?

A HPV-fertőzés általában tünetmentes, átmeneti jellegű, és az esetek legnagyobb részében egyáltalán nem okoz észrevehető megbetegedést. A vírus jellemzően néhány hónap vagy év alatt magától eltűnik a szervezetből. A nők igen nagy százaléka esik át HPV-fertőzésen, de többségüknél mégsem alakul ki sem kóros elváltozás, sem méhnyakrák. Ugyanakkor az erősen rákkeltő HPV-típussal történő fertőződés esetében átlagosan minden tízember közül egynél hosszú éveken keresztül észrevétlenül fennmarad a HPV-fertőzés a szervezetben – ez pedig magas kockázatot jelent a méhnyakrák kialakulása szempontjából. Fontos tudni, hogy az immunrendszer nem „emlékszik” a HPV vírusra a fertőződés után, így a HPV-t többször is el lehet kapni, akár ugyanattól a partnertől is. Ez pedig csak még erősebben nyomatékosítja a rendszeres nőgyógyászati szűrés és az oltás jelentőségét.