Háromszor is gondolja meg az orvos, hogy felír-e a betegének antibiotikumot.
Látszólag egyszerű és veszélytelen kérdéskör a téli időszakra jellemző felsőlégúti infekciók megelőzése és kezelése – de csak látszólag. Az Orvosok Lapja decemberi számában interjú olvasható a témában prof. dr. Ludwig Endrével. A beszélgetés, mondhatni, „kötelező olvasmány" a témában – lapunk a rövidített változatot közli.
– Mi Ludwig professzor úr legfontosabb üzenete kollégái számára a téli időszakra jellemző felsőlégúti infekciókat illetően?
– Háromszor is gondolják meg, hogy felírnak-e antibiotikumot. A legtöbb felsőlégúti infekciót, illetve bronchitist vírusok okozzák. A torokfájás, a tonsillopharyngitis nagyon gyakori betegség, ugyanakkor a felmérések szerint felnőttekben az esetek maximum 10 százalékát okozza a Streptococcus pyogenes, így tíz betegből egy igényel torokgyulladására antibiotikum-terápiát.
– Gyermekeknél más ez az arány?
– Különbséget kell tennünk az alapján, hogy mennyi idős gyermekről van szó, mert a Streptococcus pyogenes okozta torokgyulladás két-három éves kor alatt szinte egyáltalán nem fordul elő. Az iskoláskor körüli gyermekekben, tinédzserekben ellenben már nem olyan ritka – ebben a korban éri el a fertőzés előfordulási gyakorisága a csúcsot, ami azt jelenti, hogy ekkor a torokfájások 30-40%-ért felelős a baktérium – majd a húsz-huszonöt éves populációban már érvényes az imént említett 10:1 arány a vírus, illetve a streptococcus okozta tonsillopharyngitisek gyakoriságában.
– Fiatal felnőttek körében melyik a legtöbb problémát okozó felsőlégúti infekció?
– Kicsit érthetetlenül, de problémát okoz az ellátásban a fiatal felnőttek körében gyakori mononukleózis szindróma. A betegség nagy, duzzadt tonsillákkal, hatalmas nyirokcsomókkal, a fiatalok nagy részénél magas lázzal, nagyon erős torokfájdalommal és elesett állapottal jár. Nem ritka, hogy az érintett lányt vagy fiút azért hozzák be a kórházba, mert nem tud inni. Az Epstein-Barr Vírus okozta mononukleózis (EBV) természetesen nem mindig ennyire súlyos. Éppen az ijesztő torokképletek, a magas láz és az elesettség miatt sajnálatos módon a gégészek és a családorvosok egyaránt hajlamosak antibiotikumot adni az érintetteknek. Az EBV differenciált diagnosztikája rendkívül egyszerű – csak vérképet kell készíteni. EBV-ben jellegzetesen jobbra tolt vérképet látunk, mononukleáris sejtet, jellegzetes, nagy monocitákat. A bakteriális gyulladás ellenben neutrofil szaporulattal és balratoltsággal jár. A máj és a lép megtapintása is segít eldönteni a kérdést, hiszen a mononukleózisban jellegzetesen megnagyobbodik ez a két szerv, adott esetben magasabb májfunkciós értékeket is találunk. Hangsúlyozni kell, hogy EBV-ben az antibiotikum-kezelés nem csak felesleges, hanem bizonyos szituációkban veszélyes is lehet.
– Mennyire gyakori a vírusos fertőzések bakteriális felülfertőződése, lehet-e erre következtetni a klinikai tünetek alapján?
– A hivatalos álláspont szerint a vírusinfekciók lefutási ideje öt-hét nap. Ez idő alatt egy egyébként egészséges emberben elkezdődik a vírusinfekció gyógyulása. Bakteriális, másodlagos infekciókra akkor kell gondolni, amikor a javulás után újabb betegségi fázis kezdődik – megint felszökik a beteg láza, nem gyógyul meg, hanem új tünetek jelentkeznek. Ekkor gondolhatunk arra, hogy sima virális rhinosinusitisből bakteriális rhinosinusitis lesz, amit antibiotikummal kell kezelni. Az otitis media gyakorlatilag mindig vírusinfekcióval kezdődik, amit követ aztán egy lokális pneumococcusos vagy haemophilusos, bakteriális gyulladás… bár mióta a gyerekeket is oltják a pneumococcus vakcinával, a gyerekkori otitisek száma jelentősen csökkent. Akkor kell tehát másodlagos infekcióra gondolni, ha átmeneti javulás után heveny rosszabbodást észlelünk. Ez sem jelenti azt, hogy biztosan bakteriális felülfertőződéssel állunk szemben, de érdemes utána nézni a kérdésnek.
– Fontos a lázcsillapítás?
– A szituáció és az adott beteg állapotának függvénye, hogy mennyire fontos a lázat csillapítani, egyébként egészséges emberek esetében azt szoktuk mondani, hogy 38 fok alatt ez nem fontos teendő. Vannak azonban olyan szituációk, amelyekben a magas láz veszélyes is lehet. Míg egy fiatal felnőttnél a lázcsillapítás egyetlen reális célja, hogy ne szenvedjen, addig egy súlyos szívbeteg esetében, akinek keringése könnyen dekompenzálódik, egy tachycardiával járó magas láz veszélyes lehet.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!