Lelki traumák, szemfényvesztő művészet

Ön nagyon érdekes területtel foglalkozott minapi előadásában, a pszichés betegségek és a művészet kapcsolatával. A művészet nem a kézben, hanem a fejben kezdődik. Akkor igazi, ha mondanivalója van, lehetőleg haladó, előrevivő mondanivalója. A pszichés betegek – ahogy Ön is írta - saját magukat adják, megjelenítik fóbiájukat, traumatikus élményeiket, szorongásaikat betegségük sajátos szűrőjén keresztül. Műveik megdöbbentőek, elgondolkodtatóak, sokszor megrökönyödést keltenek, de lehet-e igazi művészetnek tekinteni? Mit adnak nekünk - talán egészséges embereknek?

Előadásom tágabb témát ölelt fel, vagyis nemcsak a pszichés betegségek és a művészet kapcsolatával foglalkozom. A lelki traumák művészi feldolgozásából indulok ki. Ez természetesen lehet eredményes, megelőzheti pszichés betegségek kialakulását (mint Picassónál), vagy fizikai betegségekből való kilábaláshoz járulhat hozzá, mint Frida Kahlónál vagy Lovis Corinth-nál. De sajnos vannak olyan példák is, amikor a művészi tevékenység nem volt képes megállítani a pszichés betegség kialakulását, illetve előrehaladását, mint Van Gogh vagy Gulácsy Lajos esetében. Ami a kérdés második felét illeti, a művészi színvonal független attól, hogy pszichés beteg vagy nem beteg az alkotó. Ebből a szempontból a norvég Munch jelenthet érdekes adalékot: amíg szorongásos betegsége tartott, addig rendkívül izgalmas és az expresszionizmust megelőlegező művészetet hozott létre. Amint meggyógyult, képei már nem tudták megőrizni korábbi vonzerejüket.

A művészek második típusába sorolja azokat, akik sajátos áttételen keresztül jelenítik meg élményeiket. A legtöbb nem beteg művész is használja ezeket az áttételeket, amit szimbolikának hívunk. A szimbólumok az emberiség közös nyelvét jelentik, amiben persze vannak egyéntől és kultúrától függő eltérések. A pszichésen beteg embereknek, művészeknek van ilyen jól elhatárolható szimbolikája, ami rájuk jellemző?

Nem hiszem, hogy a pszichés betegségnek lenne saját szimbolikája, én még nem tapasztaltam ilyet. A pszichiátriai betegségben szenvedő alkotók az egészséges alkotókhoz hasonlóan merítenek az emberiség közös szimbólumvilágából, és emellett saját életük egyéni szimbólumaival is dolgoznak, mint Gulácsy, amikor megalkotta a Na’Conxypan világát. De Picasso csúnya női is valami hasonlót jelentenek a művésznek, mint Na’Conxypan Gulácsynak.

A múzsa előcsalogatásához valamilyen felfokozott lelki állapotra, katarzisra van szükség. Petőfi is legszebb verseit éhezve, hazafias hevületből, vagy szerelmesen írta. A pszichés betegeknél ez eleve adott. Lehet, hogy a nagy művészek között ezért van olyan sok „furcsa, lelki betegnek tűnő" ember?

A felfokozott lelki állapot valóban fontos előfeltétele az alkotásnak, függetlenül a pszichés betegségtől. De a felfokozottság pszichés betegség megnyilvánulása is lehet, mint a bipoláris betegeknél, ahol a pozitív fázis kifejezetten hajlamosítja az alkotót a kreatív teljesítményre. De soha nem szabad a „furcsa, lelki betegnek tűnő", de valójában nem lelki beteg embereket összekeverni a valóban lelki betegekkel.

A beteget nyilván folyamatosan foglalkoztatja a betegsége. Freudtól tudjuk, hogy a pszichés problémák feltárása gyógyító lehet. A festészet például, lehet jó terápia? Nekünk, nem pszichés betegnek is segíthet a lelki problémáink megoldásában, esetleg megelőzésében?

A kérdés összetett. A rejtett pszichés problémák feltárása valóban fontos lehet a gyógyítás folyamatában. A művészet, mint segédeszköz akkor vetődik fel elsősorban, amikor a páciens verbálisan nem képes jól kifejezni magát. Volt egy alkoholbeteg figuratív festőművész az egyik kollégám praxisában, aki nem volt képes szavak útján megnyílni, de figuratív, tárgyakat ábrázoló festészete is akadályozta az önkifejezésben. Amikor rátalált az önkifejezés tökéletes formájára, az un. absztrakt expresszionizmus formanyelvére, hatalmas katarzist élt át, és meggyógyult.

Nagyon sok művész, akiknek az élete nem ad felfokozott lelki állapotot, a rövidebb utat választja és alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl. Ezeknek a hatása alatt csodálatos dolgokat alkotnak festészetben, zenében, de előadó-művészetben is, majd ezektől a szerektől válnak lelki beteggé. Mi lehet ennek a jelenségnek a hatásmechanizmusa? Csak a gátlások oldásáról van szó, vagy van más fiziológiai magyarázata?

Vagy éppen felfokozott állapotukban nyúlnak alkoholhoz, drogokhoz. De tévedés azt gondolni, hogy a szerek hatása és a festői teljesítmény között ok-okozati összefüggés lenne. A drogok – krónikus használatuk során – a kreativitás ellen hatnak inkább. Akut hatásuk elindíthat egy gátlás-felszabadító folyamatot, amely az alkotást is katalizálhatja, de szerepük ennél nem több.

Mi a különbség a lelki beteg elismert művészek festészete és a gyógyintézetekben ápolt betegek festészete között? Csak a technikai tudás?

A gyógyintézetekben ápolt emberek nem hoznak létre művészi produktumot. Csak akkor, ha egyébként is tehetségesek, jó adottságaik vannak ehhez. A technikai tudás ebből a szempontból másodlagos, hiszen közismert, hogy a modern művészet előfutárai azok a festők voltak, akiknek technikai tudása nem volt hiánytalan, mint Goya, Van Gogh vagy Cézanne.