A korai felismerés minimalizálja a szövődményeket, sőt: akár elkerülhetővé is teszi.
A nemzetközi világnap alkalmából március 8-án az ország egyes nagyvárosainak bevásárlóközpontjaiban orvosok adtak az érdeklődőknek felvilágosító tájékoztatást a veséről, működéséről, zavarairól, társuló betegségeiről.
Dr. Barna István belgyógyász, kardiológus nephrológus a Duna Plázában tartott informatív előadást. Az áruházba látogatókat a derekuk körül piros, veseformájú filccel „ékesített" hostessek állították meg és navigálták az előadó főorvoshoz. A szakember közben adatokkal szolgált. Elmondta például, hogy a Föld felnőtt lakosságának 5-10 százaléka valamilyen formában vesebeteg, mégis, az érintettségről kezdetben csak 10 százalékuk tud. Nem véletlen, hogy évente milliók halnak meg a krónikus vesebetegséghez társuló szív-, érrendszeri betegségben. Mindez nem következne be, ha legalább évente egyszer a családorvos szűrővizsgálatra küldené a pácienseit. A korai felismerés ugyanis minimalizálná a szövődményeket, sőt: akár elkerülhetőek is lennének.
Barna doktor kendőzetlenül beszélt a televízióban futó reklámokról, amelyek nemcsak bevételt hoznak a cégeknek meg a tévécsatornáknak, de sokszor bizony ártanak is a gyanútlan fogyasztóknak. A vesét tönkre tehetik ezek az ilyen-olyan fájdalomcsillapítók - a veszélyekre azonban nem figyelmeztet senki. (Vélhetően azért a dobozokba fellelhető leírások óva intenek, amit vagy elolvas az ember, vagy sem.)
A szakember hazánknak az Eurotransplanthoz való csatlakozását pozitívumként könyvelte el, mondván, így, nagyobb „merítésből" sokkal többen kaphatnak másik vesét. A vesetranszplantáció egy-egy beteg életében akár kétszer-háromszor ismétlődhet, miután nem ritkán néhány éven belül a kilökődés ismétlődhet. Mégis, a teljes élethez a transzplantáció az igazi megoldás.
Ehhez kapcsolódva Barna doktor egy szociális problémát említett: nem ritka, hogy ugyan a dializált páciensnek találnak megfelelő „új", beültethető vesét, az illető azonban inkább lemond róla. Van, aki fél a műtéttől, többen azonban inkább attól rettegnek, hogyha felépülnek a szervátültetésből, akkor rokkant státuszukat elvesztik, s visszakerülnek az egészségesek világába. A kemény fizikai munka kivételével minden munkát végezhetnének, ha kapnának. De erre ritkán, vagy egyáltalán nem kerül sor.
Márpedig a gyógyszerek nagyon drágák. A transzplantáció utáni szereket az egészségbiztosító 100 százalékban támogatja ugyan, de a szövődményekre kötelezően szedendő készítményeket már sokan képtelenek kiváltani. Másként fogalmazva, inkább választják a költséges és „macerás" dialízist, mint a teljes életet jelentő transzplantációt.
Sok érdeklődőt vonzott az „Adj vesét, hogy életet adhass!" jelmondattal megrendezett Nemzetközi Vese Világnap eseménye, de soha nem lehetünk elegen a minél szélesebb körű tájékozódásban.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!