Magyar nőkben ketyeg a szilikon-bomba

Ennyi ugyanis azoknak a száma, akiknél a mellnagyobbító műtétüknél PIP implantátumot ültettek be. Ezt a francia szilikon-implantátumot a kompetens ottani hatóság még 2010 tavaszán betiltotta, mivel kiderült, a PIP-ek sokkal nagyobb arányban szivárognak, illetve szakadnak ki, mint a többi betét, ráadásul a bennük lévő anyag is illegális forrásból származik.

Bár az idén tavasszal lezárult vizsgálatok szerint ez az anyag nem rákkeltő, Molnár Csaba Plasztikai és Égéssebészeti szakfelügyelő főorvos szerint, ez az ismeretlen származású szilikon másképp viselkedik az emberi szervezetben, mint a legális anyagok, kémiai irritációt és ezzel steril gyulladást okoz. Ráadásul, mivel a francia gyártó jogutód nélkül megszűnt, nincs felelőse az ügynek. Nem tehet róla a forgalmazó, sem a plasztikai sebész, így ismét a beteg fizetheti meg, hogy önhibáján kívül bajba került.

Több tízezer, de lehet, hogy több mint százezer PIP implantátumot használtak fel a világ plasztikai sebészei a mellnagyobbító műtéteknél. Nem véletlenül volt népszerű a francia Poly Implant Prothese cég szilikonbetétje, hiszen élethosszig tartó garanciát adtak rá, sőt, azt is felajánlották, hogy ha esetleg kiszakadna az implantátumuk, akkor 1000 euróval hozzájárulnak a cseréhez.

Molnár Csaba adatai szerint Magyarországon tavaly márciusig 9400 darab, azaz 4700 pár PIP-et használtak fel. A többi implantátummal összehasonlítva egyáltalán nem volt olcsó ez a betét, körülbelül 300 ezer forintba került. Itthon is leginkább azért alkalmazták, mert biztonságosabbnak tűnt a többi gyártóénál, amelyek többsége „csak" 10 éves garanciát ad a betétekre.

Nagyon hamar kiderült azonban nálunk is, hogy ámítás volt csak a PIP-ekre adott élethosszig tartó garancia. Alig egy-két évvel a műtétek után, főleg az utóbbi hónapokban, furcsa panaszaikkal sorra jelentkeznek plasztikai sebészeiknél a PIP-et viselő magyar nők.

Kiszakad, szivárog, irritál

Az Afssaps (francia orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos kompetens hatóság) egyéves, idén áprilisban lezárult vizsgálata megállapította, hogy bár a PIP-eknek nincs genotoxikus hatásuk, azaz nem rákkeltőek, már az implantáció első évétől kezdve10 százalékos a kiszakadási arányuk, ráadásul még nagyobb, 11 százalékos a szilikongél átszivárgása az implantátum burkán. A francia hatóság szintén jelezte, hogy az illegális töltőanyag irritálja a nyirokcsomókat, és akár a szivárgás, akár szakadás esetén a gél felhalmozódása a nyirokcsomókban fájdalmat és/vagy gyulladást okozhat.

Az Afssaps mindezek alapján azt javasolta a PIP-et viselő nőknek, hogy vegyenek részt rendszeresen klinikai szűrő-, és ultrahangos vizsgálatokon, félévente nézessék meg melleik és a nyirokcsomók állapotát. Szakadás, feltételezett szakadás vagy szivárgás esetén távolíttassák el a sérült implantátumokat. Arról, hogy ennek a költségét ki viselje, a francia hatóság ajánlása nem szólt.

Nincs garancia

A magyar szakfelügyelő tudomása szerint a francia állam semmilyen felelősséget nem vállal az azóta bezárt francia szilikonbetét-gyártó bűncselekménye miatt. Semennyivel sem járul hozzá az ottani, országon belüli költségekhez sem, tehát a pórul járt, kiszakadt implantátumú francia nőknek maguknak kell fizetniük az akár több helyreállító műtétet, és a cserét is. Molnár Csaba ezzel szemben azt gondolja, hogy igenis van felelőssége a francia államnak is, hiszen a francia hatóság engedélyével működhetett a gyártó.

A magyar szakfelügyelő ezért javasolta a magyar egészségügyért felelős államtitkárságnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a francia szervekkel. Hiszen talán ők is belátják, részt kell vállalniuk ennek a bonyolult és nem mellékesen rendkívül költséges problémának a megoldásában.

Kétségtelen, sem a forgalmazók, sem a plasztikai sebészek nem tehetnek arról, hogy rossz implantátumokat árultak illetve építettek be, hiszen nem volt erről tudomásuk. Mégis, némi rosszindulattal, ők járhatnak jól, hasznot húzhatnak a bajból, hiszen ismét pénzt kérhetnek az újabb műtétekért és szilikonbetét- cserékért. A páciensek pedig, akik korábban kifizették az akár egymillió forintos mellnagyobbító beavatkozást, most, mint betegek ismét fizethetnek, de már azért, hogy rendbe hozzák őket.

Molnár Csaba szerint az lehetne a megoldás, ha az OEP és esetleg a francia állam vállalná a kiszakadt implantátumok miatt szükségessé váló helyreállító, illetve csereműtétek járulékos költségeit. Ezen kívül az operációért a plasztikai sebész sem számítana fel munkadíjat, hiszen az eredeti műtétnél ezt már megkapta. A szakfelügyelő szerint el lehetne érni azt is, hogy az új betétet fél áron adja az új gyártó, hiszen hosszútávon valószínűleg megérné ez neki. A számítások szerint a páciensnek így „csak" 100-200 ezer forintba kerülne a helyreállító-, illetve csereműtét.

Egyébként a mellnagyobbítás első próbálkozásai már 1895-ben megkezdődtek saját szövetek átültetésével, de sikertelenül. A világon az első implantátumot, ami egy szivacs volt, 1953-ban ültették be. A szilikon töltetű implantátumot 1962-ben ültették be, három évvel később pedig már előállították az első folyadékkal (fiziológiás sóoldattal) töltött implantátumot is. Magyarországon a 70-es évek közepe és vége között kezdték el a mellnagyobbító műtéteket, és bár nincs nyilvántartás, a becslések szerint körülbelül 100 ezer magyar nő „hordhat" szilikonbetétet. Az országban jelenleg 150-160 plasztikai sebész szakorvos dolgozik. Egy mellnagyobbító műtét ára 550 ezer és 1 millió forint között mozog.

(Az adatokért köszönet Rusz Zoltán plasztikai sebész szakorvosnak)