Mi is az a coaching?

A közeljövőben pedig Magyarországon is elindul egy ilyen jellegű szakemberképzés, ahol az egészség megőrzéséhez és a gyógyító munka támogatásához akár orvosok, egészségügyi dolgozók is elsajátíthatják a coaching technikákat.

Pusztai Erzsébet egészségpolitikust, a Dr. Bodó Tréning és Tanácsadó Kft. keretében induló egészség- és életvezetési coach képzés egyik vezetőjét kérdeztük arról, mit is adhat ez a tanfolyam az egészségügyben dolgozóknak.

– Elsőként arra lennék kíváncsi, hogyan „tévedt" ön a coaching területére?

– Egészen őszintén, véletlenül. Egy ismerősöm mutatta be nekem dr. Bodó Pétert, aki évek óta foglalkozik itthon és külföldön coachinggal. Nem tudtam, mi a coaching, arra próbáltam választ keresni, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni Magyarországon a szervezetek működését. Azt láttam ugyanis, hogy itthon nincs kultúrája a szervezeti működésnek, különösen az államigazgatásban, de másutt sem, rosszul bánnak az emberekkel, nincs együttműködés, a vezetés és a szervezés gyerekcipőben jár. Dr. Bodó Péter pedig beszélt a coachingról, és kíváncsivá tett, így elvégeztem náluk a business és management coach képzést.

– Ennek során derült ki azután, hogy a coaching alkalmas más problémák orvoslására is?

– Amikor végigjártam a tanfolyamot, bizonyossá vált, hogy az ott megtanult módszereket nem csupán a szervezetek működésének hatékonyabbá tételére lehet használni. A coaching egyik lényege ugyanis, hogy úgy válunk hatékonyabbá mi magunk – és ezzel nem mellékesen az a szervezet, amelyben dolgozunk –, hogy képesek leszünk átlépni a saját korlátainkat.

– Az egészség- és életvezetés területén is saját korlátainkat kell lebontanunk a hatékonyabbá váláshoz?

– Döntően igen. Éppen a coach képzés során gondolkoztam el azon, mit is teszünk mi orvosok, amikor egy pácienssel találkozunk. Milyen eszközeink vannak? Felírjuk a gyógyszert, tanácsokat adunk, például arra vonatkozóan, hogy miben kellene az illetőnek változtatnia az életmódján. Úgy szoktam fogalmazni, hogy receptre felírjuk az életforma-váltást. Ezen túl azonban semmilyen eszközünk nincs, nem tudjuk, miként segítsük hozzá a pácienst, hogy képes is legyen változtatni. Hiszen az önmagában lévő gátak akadályozták meg eddig is, hogy változtasson, sőt a belső problémái vezettek oda, hogy ezt a jelenlegi egészségkárosító életformát követi. Ha azt akarjuk, hogy a páciens megváltoztassa a hozzáállását a saját életvitelével kapcsolatban, és tartós legyen ez a változtatás, az eddigieknél többet kell tennünk. Ehhez pedig a coaching ragyogó segítség.

– Minden esetben alkalmazható a beteg „meggyőzésében" a coaching?

– Valószínűleg vannak olyan esetek, amikor coachinggal nehéz megközelíteni a pácienst. Ha ő maga nem akar változtatni, akkor más nem léphet helyette. Mindig kell együttműködés. A coaching egyik fontos momentuma, hogy az illető felismerje a saját problémáját, egyáltalán azt, hogy az probléma. Sokszor ezt nem is tudja. A coachingnak vannak olyan lépései, amelyek ehhez hozzásegítik. Akkor már képes lesz ezen változtatni. Nagyon fontos, hogy minden esetben szükség van arra a nézőpontváltásra, hogy az ember ne a külvilágban keresse saját bajainak okát. Rendkívül fontos, hogy a páciens elfogadja, alapvetően mi határozzuk meg, hogy mi történik az életünkben – legalábbis, hogy hogyan reagálunk dolgokra, helyzetekre, mondatokra, azt mindenképpen. A hozzáállásunk a világhoz meghatározó az egészségünk szempontjából is.

– Fontos tehát a páciens hozzáállása. Mi segítheti, illetve akadályozhatja még a sikert?

– Nyilván nem mindegy, hogy a beteg mióta, milyen mélyen van benne a problémában, mennyi idős. Nem állítom, hogy minden esetben látványos változás lehet elérni. Sokkal egyszerűbb a helyzet akkor, ha valakinél most jelentkezek a problémák, mondjuk a magas vérnyomás, ilyen esetekben könnyebben és gyorsabban lehet hatni.

– Joggal kérdezhetik sokan, mikor van erre idő, amikor tele vannak az orvosi rendelők…

– A dolog érdekessége, hogy ezek a módszerek nagyon sokszor nem igényelnek hosszú órákig tartó foglalkozást, sokkal hamarabb lehet hatni, mint gondolnánk. De nyilván, ez nem igaz mindenkire. Ugyanakkor ez az idő- és energia-befektetés véleményem szerint mindenképpen megéri, hiszen később azzal a pácienssel, aki egy ilyen beszélgetés nyomán valóban képes volt változtatni az életmódján, lényegesen kevesebb dolga lesz az orvosnak. Tudni kell, hogy nemcsak nálunk, de a világon mindenhol, a forgalmat az egészségügyben nem az elsőként jelentkezők generálják, hanem azok a krónikus problémával küzdő emberek, akik vissza-visszajárnak, mert nem tudták letenni a cigarettát, az alkoholt, vagy nem képesek erőt venni magukon, hogy mozogjanak.

– Azért azt ugye naivitás gondolni, hogy egy-két mondat elegendő ahhoz, hogy a páciens szemléletmódja megváltozzon.

– Természetesen nem gondolom, hogy egyik napról a másikra alapvető változást lehet elérni. De ha már van egy-két módszere az orvosnak arra, hogy elindítson változásokat, ha nem érzi magát teljesen eszköztelennek, már az is nagyon sokat jelenthet. Arról nem beszélve, hogy azok számára, akik komolyan elhatározzák magukat, ehhez segítséget kérnek, és azt még meg is tudják fizetni, az orvos vagy a nővér extra szolgáltatásként nyújthatna coachingot.

– Talán nem járok messze a valóságtól, ha azt gondolom, alapvetően megváltozik a szemlélete annak is, aki ezt a tanfolyamot elvégzi.

– Ez nagyon hasznos hozadéka a képzésnek. A tanfolyamnak része egy nagyon komoly önismereti tréning, így az az egészségügyi dolgozó, aki ezen részt vesz, saját magára is nagyobb hatással tud lenni, képes lesz például saját feszültségeiket oldani. Ráébred arra, hogy sok mindent érdemes másképp szemlélni. Saját életformaváltását is el tudja indítani, ami sokszor nem kis dolog, ha azt nézzük, hogy az orvosok jelentős része maga képtelen arra, amit a betegeinek tanácsol. Ezzel pedig hitelesebbé válik. Én például, mióta elvégeztem a coach-képzést, nagyon komolyan változtattam az étkezési szokásaimon, lefogytam négy kilót, újra tornázom, és ragyogóan érzem magam. Anélkül, hogy minderről győzködnöm kellett volna magam.

– Úgy tűnik mindebből, hogy meglehetősen komplex folyamatról és látásmódról van szó a coachingban.

– Ez így igaz. Amikor valakinél például magas vérnyomást diagnosztizálunk, figyelnünk kellene arra, hogy ez az ember mondjuk krónikus stresszhatásnak van kitéve, ami ebben a betegségben manifesztálódik. És akkor nemcsak vérnyomáscsökkentőt írnánk fel, hanem megtanítanánk a beteget arra is, hogy kezelni tudja a feszültségeit. Ezzel azok persze nem szűnnének meg, de a páciens másképp reagálna rájuk. A dolog komplexitásához tartozik az is, hogy az egészség- és életvezetési coachingban, és általában a coachingban a pszichológiában és a tréningben kialakult különféle módszerek ötvöződnek. A coach ezek esszenciáját műveli, olyan gyakorlati, konkrét módszereket alkalmaz, amelyek – kivéve a súlyos eseteket, amikor már valóban terápiát igényel valaki – nagyon hatékony és sokszor rendkívül egyszerű megoldásokat kínálnak a mindennapi működési zavarokra. Azért jobb és több ezeknél a módszereknél, mert a nélkül is használhat, hogy nagyon hosszadalmas és mély együttműködést igényelne.

– A betegekkel kapcsolatos munka mellett a coachingot vélhetően más területeken is jól lehet alkalmazni az egészségügyben.

– Részben az intézményeken belüli coaching lenne nagyon hasznos, hiszen a teamek jobban együtt tudnának működni, gördülékenyebbé válna a munka. A coaching egyik legfontosabb ismérve a változásképesség, vagyis sokkal rugalmasabbá válik a személyiség, és jobban alkalmazkodik a változásokhoz. Ez pedig a magyarországi egészségügyben sajnos elengedhetetlen. Ugyancsak kiváló eszköz lehetne a coaching az egészségügyben dolgozók számára, akik úgy érzik, hogy elakadtak, valami problémájuk van, segítséget igényelnek, vagy éppen a burn out tüneteit kezdik magukon érezni. Legutóbb azt hallottam, hogy Angliában az orvosoknak jár bizonyos számú coaching. Persze mi még ettől messze vagyunk, de tudnunk kell, hogy igenis létezik erre módszer.