Van-e helye piaci módszereknek az egészségügyben?

Ennek során a piacgazdasági szempontokat csak korlátozottan, folyamatos kontroll mellett lehet érvényesíteni. Azonban tény, hogy a tőkének a nyomott árak és költségszint mellett nincs olyan tartaléka, amellyel profitot érne el az egészségügyben, így az a minőség és a hozzáférés rovására mehet.

A piaci módszerek helyéről az egészségügyiben a Világgazdaságnak több szakember nyilatkozott. Mikola István, volt egészségügyi miniszter, országgyűlési képviselő szerint az egészségügyi intézményekben a piacgazdasági szempontok és módszerek kizárólag szakmai korlátok között értelmezhetőek. Jelenleg azonban még ettől is messze vagyunk, hiszen napjainkban az egészségügyi ellátórendszer tőkehányad nélkül közgazdaságilag értelmezhetetlen, azaz fenntarthatatlan módon működik. A gyógyintézményekben nincs lehetőség a tőkehasználati díj elszámolására, az eszközvisszapótlásra, az amortizáció kezelésére. Az esetleges befektetések megtérülésének így nincs esélye – mondta a politikus.

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke, a Veszprém Megyei Kórház Nonprofit Zrt. főigazgatója szerint az egészségügyben a piaci szerepek speciálisan érvényesülnek, mert a kínálati oldal a szokványosnál nagyobb mértékben generálja a keresletet. Mivel a szolgáltatás az emberre irányul, a piaci folyamatok szigorú szabályozottság és folyamatos kontroll mellett alkalmazhatók. Tekintettel kell lenni az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a tradíciók és a szereplők toleranciájának szempontjaira is.

Skultéty László, A GKI-EKI Egészségügykutató Intézet ügyvezető igazgatója úgy véli, hogy a tőkének a nyomott árak és költségszint mellett nincs olyan tartaléka, amellyel profitot érne el az egészségügyben, így az a minőség és a hozzáférés rovására mehet. Evidenciák sem támasztják alá a hátrányokat meghaladó előnyeit.

Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár vezérigazgatója elmondta, hogy ma már nemcsak a reformok kerékkötőjének tartott 73,4 milliárdnyi hálapénzt soroljuk a magánszektor kategóriába, hanem az OEP utáni legnagyobb intézményi finanszírozókat, az önkéntes egészségpénztárakat is. A lakossági co-paymentet kiváltó és a prevenciós szolgáltatásokat nyújtó pénztárak tagjai tavaly már 50,5 milliárd forintot költöttek szolgáltatásokra, ennyivel járultak hozzá a gazdaság kifehérítéséhez.

Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke hangsúlyozta, hogy az egészségügyi ellátásnak szolidaritási alapon mindenkinek járnia kell, tehát a közbiztosító által finanszírozott alapvető szolgáltatásokban nem engedhető meg, hogy legyenek első és másodosztályú betegek. Ám akinek igénye van extraszolgáltatásokra, kényelmi dolgokra, többletfizetés ellenében meg kell adni számára a választás lehetőségét. Tény azonban az is, hogy az egészségügy forráshiányos, így indokolt lenne a közkórházakba történő tőkebevonás is.