Mitől félnek a cukorbetegek?

A megfelelő időben elkezdett inzulinkezeléssel az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegek esetében is elérhető, hogy a beteg életfunkciói ugyanúgy működjenek, mint egy egészséges embernek. Mivel a vércukorszint megemelkedését alapvetően nem érzi a beteg, ha nincs megfelelő kontroll, a szövődmények észrevétlenül alakulnak ki. Egyre több szakmai érv szól a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében a korai inzulinterápia alkalmazása mellett, a szakmai ajánlásokon túl a 2008. január 1-jén bevezetett finanszírozási támogatások is kedvező feltételeket teremtettek ehhez. Jelenleg mintegy százezer 2-es típusú diabéteszes beteget kezelnek inzulinnal, de legalább kétszer ennyien szorulnának már inzulinterápiára. Csakhogy a betegek többségének még mindig félelmei vannak az inzulinnal kapcsolatban - mondja Dr. Vándorfi Győző, főorvos, a Magyar Diabetes Társaság vezetőségi tagja.

A 2-es típusú (régi nevén időskori) cukorbetegség kezelésében az orvosok elsőként az életmód-terápiát (diéta és mozgás) és a tablettás kezelést alkalmazzák. A terápia akkor mondható megfelelőnek, ha a beteg anyagcseréje egyensúlyban van, melyet a HbA1c 7% alatti szintje jelez. Abban az esetben, ha ez az érték nem megfelelő, terápiaváltásra van szükség. Ez a 2-es típusú betegek esetében a különböző támadáspontú tabletták kombinálásán kívül az inzulin ún. korai alkalmazását jelenti a tablettás kezelés kiegészítéseként.

A leggyakoribb tévhit is ebből adódik, az inzulinterápiára való átállást az érintettek gyakran állapotuk végső romlásaként értelmezik, pedig a korai inzulinterápia melletti szakmai érvek szerint, a nem megfelelő terápia miatti állapotromlást, egészségkárosodást így meg lehet előzni. Érdekes dilemma, hogy miközben – a Szonda Ipsos kutatása szerint – a megkérdezett cukorbetegek leginkább a szövődmények kialakulásától félnek, a kialakulásukat meggátló, jól beállított inzulinkezeléstől is tartanak.

A másik, kezelést befolyásoló tévhit, amellyel a diabetológusok megküzdenek, az érintettek testsúlynövekedéstől való félelme – mondja a főorvos. Pedig ez természetes folyamatnak tekinthető, hiszen a kezelés hatására a korábbi, a vizeleten keresztül történő cukorürítés megszűnik, a szervezet anyagcsere folyamatai helyreállnak, így a szövetek újra épülni tudnak.

Dr. Vándorfi Győző kiemelte: Magyarországon, a világon fellehető legmodernebb kezelési eljárások elérhetők. Örvendetes, hogy a korai, un bázis inzulinkezelésre a korábban már alkalmazott NPH típusú inzulinok mellett már két, modern, ugyan különböző hatástartamú, de kevesebb hipoglikémiát (kóros vércukoresés) okozó inzulin áll rendelkezésre. Az utóbbi hónapokban napvilágot láttak az orvosi irodalomban olyan adatok, melyek szerint az egyik inzulin egyszeri alkalmazásakor a betegek súlygyarapodása kisebb volt, mint a másik hosszú hatású inzulint kapóké. Ez a különbség ugyanakkor eltűnt, ha az előbbi inzulint rövidebb hatástartama miatt kétszer kellett alkalmazni. Ezekből az adatokból az látszik, hogy még további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy a két inzulin közötti különbség testsúly tekintetében egyértelműen bizonyítható legyen.

- Sok diabetológus kollegámmal együtt az egyénre szabott terápia híve vagyok, hiszen nincs két egyforma ember, nincs két egyforma beteg. Ebben áll, többek között a cukorbetegség kezelésének a lényege. Éppen ezért, testsúlygyarapodás esetén szükséges megvizsgálni a beteg étkezési szokásait, diétáját, a napi energia-bevitelt. Gyakori hiba, hogy mivel a szénhidrátfogyasztás korlátozott, az állandó éhségérzetet a diabéteszes hússal, felvágottal vagy tejtermékkel próbálja elűzni, ami valóban nem tartalmaz szénhidrátot, viszont magas zsírtartalma miatt hízáshoz vezethet, ha nem párosul mozgással, diétával.

A harmadik, a szúrástól való félelem a tapasztalatok szerint hamar elmúlik, ha a páciensek anyagcserehelyzete rendeződik, és emiatt jobban érzi magát. Problémamentesen, különösebb akadály nélkül képesek a korszerű inzulinadagolók (penek) segítségével az inzulinterápiát alkalmazni – mondja a főorvos.