Az elhízás és a túlsúly nemcsak esztétikai, hanem komoly egészségügyi probléma is.
A megállapítás több előadásban is elhangzott a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) X., jubileumi konferenciájának második napján.
Prof. Dr. Paragh György előadása több újdonságul is szolgált. Elmondta ugyanis, hogy az elhízott szívelégtelen betegek körében a szív- és érrendszeri események és a szívinfarktus gyakorisága a legalacsonyabb BMI kvartilisben volt a legnagyobb. Ennek hátterében több patomechanizmus is állhat. Így például a szívelégtelenséget katabolikus állapotként felfogva, az elhízottak nagyobb metabolikus tartaléka javíthatja a túlélést. Korábbi tanulmányok azt támasztják alá, hogy az obesitas paradoxon ellenére a testsúlycsökkenés javítja a bal kamra tömeget, valamint a systolés funkciót.
A megfelelő diétával és életmóddal megelőzhetőek azok az állapotok, amik a kardiovaszkuláris szövődményeket előidéző szívelégtelenség kialakulását és kóros anyagcsere eltéréseket elősegítik.
Dr. Pados Gyula lipidológus szerint a gyerekekkel is nagyon fontos foglalkozni, hiszen 15%-uk túlsúlyos, illetve elhízott. A felnőtteknél még rosszabb a helyzet. Majdnem elértük az Egyesült Államok lakosságánál tapasztalt drámai túlsúlyt, ott 30%, nálunk az elhízottak aránya 20%-ról 28,5%-ra nőtt. A megfelelően hatékony elhízás elleni gyógyszerek hiányában be kell érni a csatlakozó rizikófaktorok – szív- és érrendszeri betegségek, pszichés ártalmak, bizonyos fokig a diabetes – befolyásolásával.
Dr. Simonyi Gábor, Dr, Medvegy Mihály, Pados Gyula, és Prof. Bedros J. Róbert közös munkában állapították meg, hogy A hypertonia és az elhízás gyakorisága fokozatosan nő hazánkban. Magyarországon a magas vérnyomásban szenvedő férfiak 68,52%-a, a nők 78%-a elhízott. A magas vérnyomás és az elhízás külön-külön is a cardiovascularis megbetegedés és az emiatti halálozás fontos rizikótényezői.
Dr. Jermendy György professzor elmondta, hogy napjainkban a diabetológiai gyakorlatban egyre inkább az érdeklődés előterébe kerülnek az inkretintengelyen ható készítmények. Merőben új hatástani csoportba sorolható antidiabetikumokról van szó, a kutatás rendkívül intenzív, a gyógyszeripar érdeklődése igen élénk, mindezek eredményeképpen a hatástani csoporton belül ma már két alcsoportot különítenek el. Az eddigi hazai tapasztalatok igazolták a liraglutid glykaemiás hatékonyságát, testsúlycsökkentő tulajdonságát és jól tolerálható voltát. A szív- és érrendszeri eseményekre gyakorolt hatásról a jelenleg kutatások folynak.
Dr. Karádi István professzor előadásából megtudható volt, hogy az elmúlt években élénk szakmai vita folyt annak eldöntésére, hogy az úgynevezett metabolikus szindróma – anyagcserével kapcsolatos szindróma (tünetegyüttes) több, egymással összefüggő anyagcserezavar együttes fennállását jelenti – . önállóan vagy tünetek összességeként fogható fel, melyek mögött változatos etiológiai és patogenetikai tényezők állnak. A legújabb ismeretek megerősítik, hogy akár mindkettő lehet.
Dr. Winkler Gábor professzor az „A 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelés az új szakmai ajánlások tükrében" című előadásában kiemelte, hogy a kezelés alapvető irányelvei nem változtak, hangsúlyai azonban esetenként módosultak. Betegközpontú szemléletet igényel a kezelésválasztás a szájon át szedhető, a mono-, illetve kombinált terápia, inzulin bevezetése. Ellenjavallat vagy intolerancia hiányában továbbra is a metformin az elsőként választandó antidiabeticum, megoszlik azonban az álláspont, hogy előzze-e meg csak életmódkezelés alkalmazása vagy sem, s ha igen, melyek lehetnek ennek a feltételei.
Dr. Bálint Géza reumatológus professzor elmondta: a hazai népesség az EU adatai alapján a leginkább elhízott népesség (30%) Európában. A 15 éves fiatalok 20%-a elhízott, s ez a szám az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt. Az elhízás az egyik legégetőbb népegészségügyi probléma, hiszen szignifikánsan növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a 2. típusú cukorbaj, a vastagbélrák, az arthrosis előfordulását. Ha így folytatódik, akkor például az USA-ban 2030-ra a népesség 86%-a lesz túlsúlyos. A mozgásszervi betegek száma az elmúlt 20 esztendőben 45%-kal emelkedett világszerte, köztük legnagyobb arányban a térdarthrosisban szenvedőké. A betegség nem csak a súlyfelesleg és túlterhelés, de a hasi zsírszövetben termelődő gyulladásos citokinek és adipokinek következtében generálódik. Az inaktivitás pedig azt eredményezi, hogy a gyulladásgátló citokinek nem termelődnek megfelelő mértékben. A fogyás és a mozgás sokat segít a különböző mozgásszervi betegségben szenvedőkön. Ördögi kör, hiszen ha fáj a térdünk, nem járunk, ha nem járunk, fáj a térdünk…
Dr. Antal Emese, az Európai Hidratációs Intézet képviseletében szólalt fel. Elmondta, hogy az energia-egyensúly az energia felvétel és az energia leadás egyensúlyából áll. Ha az egyensúly zavart szenved, akkor testtömeg-növekedés, vagy testtömeg-csökkenés alakul ki. A megfelelő hidratáltság fontos az egészség-, a jó közérzet fenntartásához, de a teljesítményünk is azon múlhat, iszunk-e eleget. Azt kevesen tudják, hogy a változatosság elve a folyadékpótlásban is alkalmazható. A kutatási eredmények támasztják alá, hogy aki naponta többféle italt fogyaszt, az nagyobb valószínűséggel teljesíti a javasolt napi 2-2,5 liter folyadékbevitelt. A széles italválasztékot és az édes ízt napjainkban kalória-bevitel nélkül is élvezhetjük, hiszen számos édesítőszer, azzal ízesített üdítő áll a rendelkezésünkre, amelyek biztonságosságát az Európai Uniós és hazai jogszabályok szavatolják.
Dr. Kiss István és Dr. Székács Béla professzorok előadása arról szólt, hogy a testsúly csökkentésével összefüggésben kimutatható volt bizonyos alvadási faktorok szintjének pozitív irányú változása, ugyanakkor az elhízottakban az okozott fizikai aktivitás hatásáról ellentmondó megfigyelések történtek, vagyis a válasz további kutatások igényel.
Beszámolónk a konferencia első napjáról
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!