Női bajok kúrálója a közönséges cickafark

Homérosz írta, hogy egy kentaur tanította a félisten Achillést a gyógyfüvek használatára, aki ezek után a trójai harcokban katonáinak vérző sebeit a cickafarkfűvel gyógyította, de állítólag a híres kínai tanítómester és filozófus, Konfúciusz sírja körül is ez a növény virágzik. A közönséges cickafark tehát igazi nemzetközi gyógynövény. Nemcsak a kínai kultúra szerves része, de a görög-római eredetű keresztény hagyaték, ezáltal az európai hagyományok gyakori szereplője is. A modern orvostudomány kutatásai pedig csak alátámasztani tudták népszerűségét – írja a Gyógynövénytúrák.hu.

Széleskörű ismertsége nem csak sokoldalú gyógyhatását bizonyítja, de azt is, hogy a cickafark talaj szempontjából sem válogatós. Mi több, a legrosszabb talajon is képes megélni, és gátolja a talajeróziót. Keverhetjük komposztba is, hiszen elősegíti a komposztálási folyamatot.

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó közönséges cickafark nem csak kertészeti és gyógyászati célokra alkalmazható, a konyhában is nagy hasznát vehetjük, és számos kozmetikai készítmény összetevői között szerepel.

Ezer levél - ezer bajra gyógyír
A virág latin nevét (Achillea millefollium) a következőképpen értelmezhetjük: az „Achillea" természetesen Achillésre utal, a második a levelek kinézetére: „millefollium" azt jelenti ezerlevél. A cickafarkfű lándzsás leveleinek csupán egyik oldalán akár 50 levélke is kialakulhat, ezért valóban úgy tűnik, mintha ezer levele volna. Az angolszász hagyomány már kissé reálisabban látta a dolgot, hiszen népi szóhasználattal százlevelűfűnek is nevezték a cickafarkot.

Azonban számok ide vagy oda, e növény gyógyereje valóban felér szinte száz másikéval. Csak a népi gyógyászat ajánlja többek között emésztési problémákra: epe, máj-rendellenességekre, étvágyjavítónak, a vese működésének szabályzására, emésztőtraktus gyulladására és görcseire, felfúvódásra, valamint tüdő-, végbél-, méh-, hólyag-, és orrvérzésre.

A friss növény préselt leve külsőleg a vérző sebet csillapítja, a fájdalmat csökkenti. Teája borogatásként a rosszindulatú sebek, és a felrepedezett bőr kitűnő ellenszere, belsőleg pedig a TBC és a tüdőrák bevált népi gyógyszere. Vértisztító tulajdonsága által (közvetlenül a csontvelőre hat) minden betegségre hathat következetes alkalmazás esetén. Még a szemészek is ezt ajánlják kötőhártya gyulladás kezelésére borogatás formájában.

Egyik legfontosabb alkalmazási területe azonban mégiscsak a női bajok kúrálása. Az ismert német füvesasszony, Maria Treben egyenesen istenítette ezt a kis növényt, mint a gyengébbik nem legnagyobb segítőjét. "Minden szempontból a lehető legkedvezőbben befolyásolja a női medence szerveit, úgyhogy lányok, asszonyok az egészségük érdekében nem is tehetnek hasznosabb dolgot, mint azt, hogy az erdőn-mezőn jártukban egy nyaláb cickafarkfüvet szednek".
Ha nem járunk erdőn-mezőn, akkor a herbáriából is beszerezhetjük cickafark adagunkat, mégiscsak jobb azonban, ha szép időben magunk gyűjtjük be a csodaszert.

Mivel Magyarországon is elég gyakori mezei, útmenti növény, gyűjtési időben (június-augusztus) léleképítő kikapcsolódás lehet egy gyógynövénytúra, ahol magunk szedhetjük össze a télire való teafüvet (gyogynovenyturak.hu).

Nemcsak a mentsruációs panaszokat csökkenti (pl. erős vérzés, görcsök, PMS szindróma), de pontosan „be is lövi" annak idejét, szabályozza a ciklust (épp ezért fogamzásgátlók alkalmazása mellett nem javallott fogyasztása). Treben hozzáteszi, hogy petefészek-gyulladás esetén már az első ülőfürdő enyhítheti a fájdalmakat, továbbá szülés utáni fájdalmak, méhben előforduló ciszta/mióma, méhelőreesés és minden egyéb női bajra kitűnő orvosság a cickafark. Ezt japán tudósok is alátámasztották: a cickafark összetevői között találtak egy új vegyületet, melyet a növényről achillicinnek neveztek el, s kiderült róla, hogy daganatellenes hatású.

Akit nem nyűgözne le ennek az egyszerű növénynek a hihetetlen sokszínűsége, annak azt is eláruljuk, hogy friss hajtásaiból még ízletes főzelék, vagy leves is készülhet a tavaszi vértisztító kúra jegyében. A spenóthoz hasonlóan kell elkészíteni a leveleit. Édeskés, mégis fanyar ízvilággal bír, szárítva pedig fűszernövényként is bevethető.