Körülbelül 25 éve merült fel először összefüggés a rendszeres hal fogyasztás és a coronaria halálozás között.
Omega-3 zsírsavak a növényi olajokban, a magvakban, a szójababban is megtalálhatók, de táplálékunk természetes forrása a hal is. E telítetlen zsírsavak csökkentik a szérum triglycerid szintjét, gátolják a thrombosis készséget, javítják az érbelhártya /az endothel/ működését és akadályozzák a ritmuszavarok kialakulását. Mindezek együttes hatása a halálozás redukciója.
11 nagy klinikai vizsgálat összefoglaló értékelése utal arra, hogy 40-60 g napi halfogyasztás 40-60%-kal csökkenti a nagy /!/ cardiovascularis rizikójú egyének halálozását! Egy további /olasz/ vizsgálat pedig a hirtelen halál 44%-os csökkenését mutatta ki több mint 11 ezer infarctust szenvedett betegben, ha táplálék kiegészítőként omega-3 zsírsavat is kaptak.
Vannak azonban vizsgálati eredmények, melyek mindezt kétségbe vonják: kamrai ritmuszavarok miatt ritmuszavart megszüntető készülékkel /ICD/ rendelkező betegekben a hal fogyasztás nem mérsékelte a ritmuszavarok előfordulását, a halat nem fogyasztó kontroll csoporthoz képest . Sőt az omega-3 zsírsavak – egyes megfigyelések szerint - még növelhetik is a malignus ritmuszavarok számát.
Az ellentmondásos eredmények miatt egy amerikai orvosi szervezet /IOM/ 2006 októberében állásfoglalást fogalmazott meg, melyben megállapítja a hal fogyasztással kapcsolatos divergáló eredményeket. Az állásfoglalás szerint mérsékelt halfogyasztás /hetente 1-2x/ - számos pozitív vizsgálatra hivatkozva – felnőttek számára általában javasolt, mert elmaradása jelentősen növelné a cardiovascularis halálozást. A terhesek, vagy a terhesség előtt állók számára azonban nem ajánlott, mert a magzatban látás és kognitív funkciókban jelentkező fejlődési zavarokat okozhat.
Az AHA /Amerikai Kardiológus Társaság/ állásfoglalása szerint a halfogyasztással egyenértékű, gyógyszeres formátumú, telítetlen zsírbevitel /napi 500 mg PUFA/ szedése ajánlott, mely kb. heti 1-2-szeri halfogyasztásnak felelhet meg. Sokak szerint azonban ez a mennyiség a coronaria betegek számára nem elegendő.
Vannak veszélyek is. Egyre többen hívják fel a figyelmet a halakban kimutatható káros anyagokra. A zsindelyhal, a kardhal, a cápa és a makréla izomzata higanyt, a lazac, a pisztráng és az osztriga pedig zsírszövetében chlórozott biphenyl tartalmú károsító anyagokat raktározhat. Az AHA ajánlásban szereplő hal-olaj capsula természetesen mentes e káros hatásoktól. Mint az élet más területén – a halfogyasztásban is – a mérsékletesség javasolható.