Onkológia: az biztos, hogy baj van

Az új tagállamok csatlakozása után, immáron ezen országokra is kiterjedően ismételte meg a svéd Karolinska Institute azt a nagyszabású kutatást, amelyben a daganatos megbetegedés társadalmi terheit és költségeit vette számba az unió országaiban. A februárban megjelent tanulmány fordítását most kapták kézbe a hazai onkológusok, ezen alkalomból ismertette főbb megállapításait egy mai tájékoztatón a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke.

Tudósító most nem követheti azt a már bevált újságírói fogást, hogy a nemzetközi felmérés leghátborzongatóbb megállapításait citálva fokozza a cikk letöltését, mert mint az a tájékoztató végére kiderült, a fontos és gondos munka szinte valamennyi, Magyarországra vonatkozó megállapításával csínján kell bánni, mégpedig módszertani okok miatt. Minden országban mások az adatszolgáltatási szabályok, mások a finanszírozási technikák és nagyjából mindazon paraméter, mely alapján az összehasonlítások készülnek figyelmeztetett Molnár Márk, az OEP gyógyszerügyi főosztályának vezetője. Hangsúlyozta, hogy a finanszírozónak nagyon is fontos volna pontos adatokon alapuló helyzetképet kapnia, akár nemzetközi összehasonlításban, hogy a trendeket figyelembe véve határozhassa meg a prioritásokat, ezért is vesz részt a biztosító számos hasonló nemzetközi projektben, de nagyon nehezen talál olyat, amelyikből helyes következtetést vonhatna le. Példaként a Karolinska Jelentés egyik táblázatát mutatta, amely szerint a teljes egészségügyi költségvetés 5 százaléka jut nálunk onkológiai ellátásra, csak az nem derül ki, mit sorolnak a szerzők az egészségügyi költségvetésbe és mit az onkológiai ellátásba s miért használnak éppen egy 2002-es OECD adatot ehhez. Talán azért - mert az OEP-hez hasonlóan - ők nem találtak frissebbet, pontosabbat.

Ha a számok önmagukban nem is, néhány, a napi gyógyítói tapasztalat megerősítette megállapítás elfogadható a jelentésből - mondta el Dr. Bodoky György professzor, az MKOT elnöke. Köztudott, s most a tanulmány is megerősíti, hogy Magyarország vesztese a rákbetegség ellen folyó küzdelemnek, még akkor is, ha az Európában nálunk legmagasabb halálozási mutató nem csak egészségügyi és nem csak terápiás probléma. A jelentés adatai ismét felvetik a kérdést, vajon mennyire valódiak a hazai rákregiszter adatai, (a professzor szerint legfeljebb a halálozásra és a betegség gyakoriságra vonatkozó adatok az elfogadhatóak), de nem ad képet például arról, milyen a betegek státusza a diagnózis felállításakor, s arról sem, milyen az öt éves túlélés aránya.

A tanulmány fontos fejezete foglalkozik azzal, mennyit költenek az európai országok az onkológiai ellátásra. Bár talán nem érdemes szám szerint idézni az adatokat, annyi tudható, hogy a rendelkezésre álló összegből mi jóval többet fordítunk a gyógyszeres terápiára, mint az uniós átlag (10%, nálunk38%). Ha így vesszük, még feszítőbb a kérdés: miért ilyen magas a halálozás nálunk, amikor a modern terápiás készítmények hozzáférését elemző adatokban kifejezetten jó helyezést kaptunk, azaz az új készítmények aránya a napi praxisban ezt nem indokolná. Bodoky professzor elmondta: az utóbbi években robbanás következett be a terápiában, aminek következtében a költségek extrém módon megemelkedtek, ugyanakkor ez robbanást hozott az ellátás minőségében is: ma már 50-60 százalékban tudjuk befolyásolni a kezelés eredményességét mind a túlélésben, mind az élet meghosszabbításában.

Hetente jönnek ki újabb gyógyszerek, több száz molekula vizsgálata zajlik, szinte évente megújul a gyógyszerpaletta, ezért érthető a finanszírozó, illetve az egészségpolitikai döntéshozó zavara: mit fogadjon be az OEP, illetve mikor. Természetesen a kezelőorvosnak (a betegnek) az idő a legfontosabb, ezért volna jó, ha a mostaninál jóval több klinikai gyógyszervizsgálat lenne Magyarországon, hiszen ezáltal a betegek egy része már évekkel a bevezetésük előtt hozzájutna az új terápiához.

Bármilyen kritikával illetik is a hozzáértők a tanulmányt, a trendek elég ijesztőek ahhoz, hogy az egészségpolitika újra és újra meghozza a maga döntéseit. Nem csak azért, mert a rákos megbetegedések előfordulása folyamatosan növekszik, hanem azért is, mert a rák egyre inkább gyógyítható, krónikus betegséggé válik a világ boldogabbik felén, s várhatóan Európában is. Ami a társadalmi terheket illeti: a rákra fordított költségek több mint kétharmadát a közvetett költségek teszik ki - akkor is, ha ezekről kevés szó esik, s nem elhanyagolható, hogy a - bármilyen drágán - meggyógyított beteg később megtermeli, „visszafizeti" a ráköltött milliókat, az életmentés egyéb örvendetes vonatkozásai mellett.