Öregedésünk genetikai okai

Könnyen belátható, hogy a másológépek csak ideális esetben produkálnak az eredetivel azonos minőséget, sokszor csak halványabb, nehezebben olvasható példányokat sikerül előállítani. Még rosszabb a helyzet, ha a másolatot mindig az előző másolati példányról készítenénk el , így a replikáció még hamarabb kimerülne. Hasonló a helyzet a sejtek osztódása során is.

A genetikai örökítőanyag a sejtek magjában, a kromoszómákban helyezkedik el. A kromoszóma tulajdonképpen 2 hosszú, spirális alakú, egymásba csavarodott molekulából, az ún. DNA spirálokból áll. Ezeken helyezkednek el a gének. A kromoszómák végződéseit „telomer"-nek hívják.

Amikor egy sejt osztódik, a sejtmagban a DNA spirálisok szétválnak, mindkettő előállítja saját korábbihoz hasonló párját, így az osztódás utáni új sejtekben a génállomány az eredetivel megegyezik. Kicsi különbség azonban keletkezik, mert, a telomer az osztódás során rosszul másolódik, és megrövidül! A sorozatos sejtosztódásokkor pedig egyre rövidebb lesz, végül annyira, ami már a sejt további osztódását gátolja. Az ilyen sejt „elöregedett", a folyamat a sejt /apoptosisnak nevezett/ halálához is vezethet.

Emberben a hosszú DNA spirálisok mintegy 150 millió DNA bázispárból állnak össze. Végződéseiket, a telomereket újszülöttben 8000 bázispár alkotja, melyek száma később 3000-re, idős korban pedig 1500-ra csökken. A telomer minden sejtosztódás során 30-200 bázispárral megrövidül, ennyit veszít el a replikáció során. Egy átlagos szomatikus sejt kb. 50-70-szer képes osztódni.

 
Telomer nélkül az osztódás során a sejt génállománya egy részét elveszíthetné, jelenlétük tehát az átörökítés biztonságát szolgálja. Telomer nélküli DNA spirálisok egymással is összekapcsolódnának és ez is súlyos zavarokhoz, pl. tumorsejt képződéshez vezethet.

 
A genetikai kutatás ezen a ponton kapcsolódik a tumor kutatáshoz. Kimutatták ugyanis, hogy a tumor sejtek „telomerase" enzimmel rendelkeznek, mely enzim képes újranöveszteni, újraképezni az elvesztett kromoszóma végződéseket / bázispárokat/. A tumor sejtek emiatt „halhatatlanok", reprodukciójuk - sajnos - végtelen.

 
A telomerase enzim kimutatásával új lehetőségek adódnak a tumorok diagnosztikájában. A telomerase blokkolásával pedig a tumorok osztódása sem lenne végtelen, ezek a sejtek is elöregednének és elhalnának. Laboratóriumi körülmények között már vannak sikeres próbálkozások.

A telomerase előállításával talán az öregedés is késleltethető, hiszen a hosszabb telomer további sejtosztódást tehet lehetővé, ez pedig nemcsak a sejt, hanem az egész szervezet, azaz az emberi életkilátásokat is javíthatja.

Persze a sejtosztódást befolyásoló telomereken kívül a biológiai öregedésnek még legalább 3 egyéb oka is van: a kronológiai / azaz abszolút/ életkor, az oxidatív stressz / alkohol, cigaretta, légszennyezés, infekció okozza/, és a glycationnak nevezett sejtkárosodás / sok cukor fogyasztása okozza, pl. diabéteszben/.

Ha valamennyit sikerülne eliminálni, egyes kutatók állítása szerint akár 1000 /ezer!/ évig is élhetnénk, életünknek tehát csak a gyilkosság, öngyilkosság, baleset és egyes fertőzések szabnának határt.
Örüljünk, vagy mégsem?...