Örökre megutáltatja a mozgást a testnevelésóra

Ahelyett, hogy a heti öt órával megszeretetnék a mozgást a gyerekekkel, begyógyíthatatlan sebeket ejtenek rajtuk, amik egész életükben végig kísérhetik őket. Ötven éve ugyanazokat a gyakorlatokat ugyanazokkal a sokszor szadista módszerekkel oktatják, pedig olykor csak a tanáron vagy az iskolán múlik, hogy motiválttá tegye a diákokat – olvasható az abcug.hu portálján.

A diákok felmentésekkel próbálnak menekülni az elől, hogy egyest kapjanak a tesiórán, amiért ők nem olyan ügyesek vagy gyorsak, mint a társaik. Azok a diákok, akik nem kapnak felmentést, sokszor állandó gyomorgörccsel küzdenek, ha csak a torna szóba kerül, az iskola befejezte után pedig kerülik a mozgást, ahogy csak lehet.

Az órákon nincs differenciális, hiába beszélünk egy olyan készségtárgyról, ahol a fizikai adottságok számítanak, az is megbukik, aki erőn felül próbál teljesíteni. A jelenlegi kerettanterv már nem releváns, a diákok és a tanárok is unják, hogy minden évben kötelet mászni és futni kell. A szakértők szerint alapvetően az egész oktatási rendszerrel van probléma, de szemmel láthatóan ez leginkább a testnevelésben mutatkozik meg.

A pedagógus személye és motiváltsága a testnevelésórákon talán még fontosabb, mint más tárgyaknál. Egy tanár képes lehet rávenni a diákokat arra, hogy önszántukból elmenjenek maraton futásra, de mindannyian jól ismerjük azokat a szadista tanárokat, akik bűntudat nélkül bevágják mindenre az egyest.

Egy ma már Londonban élő testneveléstanár, Nagy Viktória ( a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) maga is sportember volt, rendszeresen járt el futni, ami a diákokat is ösztönözte. A három évet testnevelést tanító tanárt a diákok sokszor látták a városban futni, ezért egy idő után ők is csatlakoztak hozzá, és együtt mentek el különböző maratonfutásokra, amihez azóta még többen csatlakoztak.

Viktória azért hagyta ott a tanári pályát, mert ő és a férje nem bírták elviselni a jelenlegi oktatási viszonyokat. A tanárnő szerint a mostani kerettanterv már nem releváns a mai gyerekekre, mert olyan képességekre épít, amivel a mai diákok már nem rendelkeznek. Ők fára másztak gyerekkorukban, és fizikailag sokkal aktívabbak voltak, de a tanárnő úgy látja, hogy nem csak a kerettanterv, de az egyetemi tanárképzés is még ugyanezekre a módszerekre és képességekre épít. A most középkorú nő ugyanolyan tornaórákra járt, mint amiket ma az egyetemen oktatnak a leendő tanároknak.

Viktória úgy látja, hogy a legnagyobb probléma az, hogy a diákok és a tanárok is unják a tananyagot, ami évről évre teljesen ugyanaz, a kerettanterv csak azt követeli meg, hogy magasabb szinten oktassák.