Az Oszteológiai Rehabilitációs Munkacsoport OROM X. jubileumi kongresszusát tartja Dobogókőn a Hotel Pilisben április 7-től 9-ig.
Az oszteoporozisos betegek rehabilitációja nem véletlenül került az utóbbi évtizedben a betegség gyógyításával foglalkozó szakemberek, valamint a laikus közvélemény érdeklődésének homlokterébe. A „néma kór" előfordulása világszerte növekszik, minden harmadik postmenopauzás nőt és minden ötödik 50 év feletti férfit érint. Hazánkban hozzávetőleg 600 ezer nő és 300 ezer férfi szenved ebben a betegségben.
A csontritkulás során csökken a csontok ásványi anyag sűrűsége, a csontok törékennyé válnak, és csekély erőbehatásra eltörnek. A csonttömeg-vesztés miatt bekövetkező törések éves előfordulási aránya nőknél magasabb, mint a szívinfarktus, stroke és mellrák előfordulási aránya összesen. Az Európai Unióban minden fél percben bekövetkezik egy olyan törés, mely az oszteoporozis számlájára írható. Magyarországon egyre hatékonyabb diagnosztikai és terápiás lehetőségek állnak rendelkezésünkre, a törések utáni rehabilitációra azonban csak az erre rászoruló betegek töredéke jut el.
A csípőtörés kiemelten veszélyes következménye a csontritkulásnak, hiszen a csípőtáji törött betegek 1/3-át a törés szövődményei miatt egy éven belül elveszítjük. Nemzetközi adatok szerint a halált okozó csípőtörés gyakorisága a stroke (agyi katasztrófa) elszenvedésekor bekövetkező halálesetek számával egyenértékű. Előfordulása világszerte növekszik, míg 1950-ben 1,66 millió ilyen törést regisztráltak, 2050-re ez a szám becslések szerint 6,26 millióra emelkedik. A csípőtörött betegek minden esetben kórházba kerülnek, tehát az adatok pontos regisztráción alapulnak.
Magyarországon 15 ezer csípőtáji törés keletkezik évente, valamint 30 ezer új csigolyatörés és több mint 50 ezer új végtagcsonti törés. Évente legalább 3 ezer ember meghal az oszteoporozisos csonttörés következményei miatt és csupán a végtagcsontok töréseinek közvetlen ellátási költsége több mint 12 milliárd forint.
Hazánkban jelenleg mintegy 130 ezer beteg részesül csontritkulás elleni gyógykezelésben. Míg Svájcban a csípőtáji töröttek 80 %-a rehabilitációs ellátásra kerül, addig nálunk ez az arány 15-20 %. A fenti statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az oszteoporozisos betegek rehabilitációja még nagy kihívás a hazai egészségügy számára. Súlyának megfelelően a népegészségügyi programban is szerepet kapott.
A Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórházának mozgásszervi rehabilitációs osztálya egy évtized óta kiemelten foglalkozik a csontritkulásos betegek rehabilitációjával, és évente megszervezi a témakör országos kongresszusát. Az ez évi tudományos rendezvény a hagyományoknak megfelelően a dobogókői Hotel Pilisben lesz, 2006. április 7-9. között.
A rehabilitáció szellemiségének megfelelően nem csak a szakemberek találkozója ez a konferencia, így az Oszteoporozisos Betegek Magyarországi Társasága is csatlakozik (OBME) a rendezvényhez. A közös program szatelit rendezvényként április 6-án lesz.
A tudományos továbbképző eseményen a szakma prominensei a neurológiai kórképek és az oszteológia összefüggéseiről, az idős kori csont és izomrendszerről, az idős betegek mozgásszervi rehabilitációjának specifikumairól, a gyógyításban gyakran használt szteroidok csontritkulást okozó hatásairól és ennek gyógyításáról, rehabilitációjáról, az ortopédiai műtétek oszteológiai vonatkozásairól és a gerincsebészet legkorszerűbb műtéti eljárásairól tartanak továbbképző előadásokat.
A kongresszuson a szakma képviselőinek és a finanszírozó szerv munkatársainak részvételével kerekasztal alakul, amelynél a csontritkulásos törések ellátását tárgyalják, az akut szaktól a rehabilitációig.
Ugyancsak rangos kerekasztal vitatja meg a rehabilitáció gazdasági szempontjait, valamint a mozgásszervi rehabilitáció költségeit.
A tudományos előadásokon való aktív részvételen kívül a hallgatóság szakavatott gyógytornászok segítségével tornázhatja végig a csontritkulásos betegek megelőző, gyógyító és rehabilitációs gyógytorna programját.