Orvosnők: szerepkonfliktusok, krónikus betegségek

Felmérések szerint a hazai orvostársadalom egészsége más diplomásokhoz viszonyítva rosszabb. Különösen igaz ez a doktornőkre, akik a szakma és a család közötti konfliktusok miatt gyakran már 35-45 éves korukban komoly nehézségekkel találják magukat szemben, nyilatkozta dr. Győrffy Zsuzsa, a SE Magatartástudományi Intézet kutatója a Kórház szaklapban.

Az orvosnők egészségi állapotának háttértényezőit korábban még nem vizsgálták behatóan, bár az orvosok egészségi állapotát, az előforduló betegségek gyakoriságát már egy rendszerváltás előtti tanulmány, illetve az Országos Munkaegészségügyi Intézet későbbi vizsgálata is elemezte (utóbbiban csak házi gyermekorvosok, illetve az alapellátásban résztvevő fogorvosok szerepeltek). Összehasonlításképpen rendelkezésére állt néhány nemzetközi vizsgálat adatsora. A külföldi trendek azt mutatták, hogy az ottani diplomásoknak, így az orvosoknak, orvosnőknek is jobb az egészségi állapotuk, mint az adott ország átlagos populációjának. Ugyanakkor számos nemzetközi konferencia és tanulmány is foglalkozott az orvosok között előforduló mentális problémákkal.

A kutató arra volt kíváncsi, vajon Magyarországon is hasonló-e a helyzet, itt is egészségesebbek-e az orvosok, illetve orvosnők. A vizsgálatban négyszáz orvosnő adataiból, illetve a velük folytatott életinterjúkból próbált következtetéseket levonni. Ilyen például az, hogy az orvosnők körében gyakrabban fordulnak elő krónikus betegségek – például a szív- és érrendszeri betegségek, daganatos, illetve nőgyógyászati megbetegedések – mint a más szakmában tevékenykedő diplomás nőknél. Ráadásul az orvosnőknél az átlagosnál korábban (34–43 éves korban) jelentkeznek ezek a betegségek. Ugyanakkor megállapítható, hogy mindezen tényezők ellenére az orvosnők szubjektív egészségi állapotukat nagyobb arányban tartják jónak vagy nagyon jónak, mint a kontrollcsoport tagjai. Dr. Győrffy Zsuzsa elemzései szerint a megbetegedések háttértényezői között három meghatározó elem rajzolódik ki: az egészségre ártalmas anyagokkal való érintkezés, az alvászavarok fokozott jelenléte, valamint a közepes és erős mértékű szerepkonfliktus. Ezek mindegyike a hagyományos kockázati tényezők melletti jelentős magyarázó tényezőnek bizonyult.

Az egészségi állapot vizsgálata mellett közel száz kérdést tett fel az interjúalanyoknak, többek között az egészségkárosító szokásaikra, a műszakbeosztásukra (a váltott műszak kiemelt kockázati tényező!), a munkahelyükön őket érő környezeti hatásokra (altatógáz, röntgen, fertőzések, stressz stb.) vonatkozóan. A hivatás és a magánélet közötti szerepkonfliktus mértékét is megvizsgáltam. Noha a diplomás nők esetében eleve komolyabb e két terület között a konfliktus, mint a lakosság egyéb rétegeiben, az orvosnőknél a többi diplomáshoz képest is másfélszer gyakoribb a szerepkonfliktus. Az elvárások és a tényleges helyzet közötti különbség miatt folyamatos a mentális feszültség, amelyből később depresszió, kiégés, egyéb lelki problémák és az általuk előidézett szomatikus tünetek keletkezhetnek.

Általános tendencia, hogy az orvosnők fele a szűrővizsgálatokat is elhanyagolja, holott nekik kellene példát mutatniuk a betegeiknek. A dohányzás, az alkoholfogyasztás a doktornőknél nem jelent magas egészségügyi kockázatot, mivel kevesekre jellemző, ám a túlzott gyógyszerfogyasztás annál gyakoribb.

A nemzetközi vizsgálatok eredményei is alátámasztják azt a Magyarországon tapasztalt tényt, hogy a kiégés szindróma „első hulláma" már az egyetem elvégzése után elérheti a fiatal orvost, mégpedig azért, mert hatalmas különbséget lát az általa megálmodott pálya és a valóság között. A hivatás gyakorlása során az orvosokat olyan sok és erős stresszhatás éri (a beteg szenvedése, halála, a tehetetlenség érzése, szorongás a műhibától, a betegtől vagy hozzátartozójától elszenvedett atrocitás, stb.), amit nehezen tudnak mentálisan feldolgozni. Némely külföldi kutató szerint ezek a lelki hatások olyan erősek, hogy a kiégésnél is súlyosabb, poszttraumás stresszként kezelendők.

A sokféle testi és lelki problémával küszködő hazai orvosnőknek és az egészségügyben dolgozó többi nőnek szeretnének aktív, hathatós segítséget nyújtani, ezért hívták életre idén tavasszal a Gyógyító Nőkért Alapítványt (alapítói: dr. Barabás Katalin, prof. Csabai Márta, dr. Győrffy Zsuzsa, dr. Molnár Regina), amelyen keresztül képzett pszichológusok nyújtanak közvetlen segítséget az ágazatban dolgozó nőknek. Munkatársaik online tanácsadás keretében e-mailen adnak szakszerű választ a munkahelyi konfliktusokkal, életvezetési, családi és munkahelyi problémáikkal kapcsolatos kérdésekre. Továbbá, segítséget nyújtanak a stresszhelyzetek megoldásához, illetve a túlterheltség és feszültség terheinek levezetéséhez. A térítésmentes szolgáltatást nyújtó szakemberek, illetve a részletes információk az alapítvány honlapjáról érhetők el (www.gyogyitonokert.hu).

A teljes cikk első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.