Elégtelen finanszírozásból nem lehet szakmai irányelveket, protokollokat betartani.
Ma is kapnak finanszírozást olyan terápiák, beavatkozások, amelyek eredményességére és hatásosságára nincs egyértelmű evidencia, csupán a poroszos rendszerből tapasztalati úti terápiák maradtak a gyógyítókra, fogalmazott Fülesdi Béla professzor, a Szakmai Kollégium elnöke a Medical Tribune szakmai konferenciáján. Ideális esetben egy-egy terápiára jól megtervezett és kivitelezett klinikai vizsgálatokat végeznek, amiből egyértelmű evidenciákat lehet szerezni, ezek minden betegre alkalmazhatóak, mert gyógyultan hagyják el a kórházat. Ezekből az evidenciákból készülnének a szakmai irányelvek, aztán a finanszírozási befogadások.
A jelen helyzet egyáltalán nem ideális. Ma ugyanis 460 irányelv van, ám jó, ha ebből száz érvényben marad, mert annyira régiek és kidobni valók, tájékoztatta a hallgatóságot Belicza Éva, minőségügyi szakértő, az SE EMK munkatársa és a GYEMSZI tanácsadója, hozzátéve, éppen ezért most folyik az új irányelvek szerkezetének kialakítása. Az előkészítést a szakmai kollégium végzi, a szakmai irányelveket a szaktárca teszi közzé, a GYEMSZI módszertani központként pedig közreműködik abban, hogy egységes legyen a módszertani irányelvek megfogalmazása. Az OEP finanszírozási protokolljainak a létező szakmai irányelvekhez kell igazodniuk, de jelenleg nem feltétlenül fedik egymást. Mint Belicza Éva jelezte, az irányelvekről szeretnének egy betegbarát verziót is készíteni, ami a tájékoztatás mellett a beteg számára megmutatná, milyen feladatai vannak saját gyógyulása érdekében.
OEP-adatok alapján több diagnóziscsoport, köztük az akut infarktus kezelés eredményességi vizsgálatát mutatta be 2005. és 2009. közötti időszakra vonatkozóan. Az adatokból kiviláglik: az infarktust követő PCI (koszorúerek ballonos tágítása) beavatkozások száma jelentősen, két-háromszorosára megnőtt (jó az arány nemzetközi összevetésben is). A betegek halálozása azonban egy, illetve három hónapon, valamint egy éven belül mégsem mutat kedvező változást, sőt: kiemelkedően magas nemzetközi (finn, holland, svéd, norvég) összevetésben.
Magyarán majdnem minden második beteg egy éven belül meghal. Tehát van egy hatásos terápia, jó a hozzáférés is, ám az eredményességen ez nem látszik igazából, tette hozzá. Pilot, vagyis nyers adatok, hangsúlyozta Belicza Éva, de mutatják a problémát.
Kérdés tehát az, hogy mi a hatásos terápia, illetve az, hogy mi az eredményes ezek közül, és tudja-e ezt nyújtani az ellátó a betegeknek. De nem szabad megállni a kórházaknál, hiszen az ellátások többsége a kórházi után zajlik a különböző ellátási szinteken, ahol ezek szerint érdemes megvizsgálni, mi is történik valójában a betegekkel: megkapják-e a megfelelő ellátást, valóban alkalmas-e egy részleg rehabilitációra, vagy csak a magasabb szorzó miatt nevezik így, illetve maguk a betegek betartják-e a kívánatos terápiát.
Kritikusnak minősítette a hunámerőforrás kérdést is, amit igazol, hogy evidenciák vannak a nővérhiány miatt bekövetkező nosocomiális fertőzések növekedésére például a sebészeti osztályokon.
Az oki vizsgálatok kvalitatív vizsgálatok, sziszifuszi munkát igényelnek, ám szinte semmit nem érnek, ha nincsenek elkötelezett döntéshozók egészségpolitikai, kormányzati szinten. Leszögezte: nem lehet úgy dolgozni, hogy mindig más az egészségpolitikai célkitűzés, hogy nem valósul meg a szabálykövetés – mert akkor miért is van szükség szakmai irányelvek megfogalmazására, protokollok készítésére.
Irányelvek ide vagy oda, a közellátás lopakodó technikával vonul vissza, fogalmazott Kovácsy Zsombor ügyvéd. Nem mondjuk azt, hogy nálunk ez sincs, meg az sincs, hogy csak a lakosság kisebb részére áll rendelkezésre az ellátás, tette hozzá. A hozzáférés esélyegyenlőtlenségei megkérdőjelezik egy teljes ellátási típusnak értelmét, fogalmazott. Úgy látja, hogy a szolgáltató tovább háríthatná az ellátás hiányosságának okát a finanszírozóra, de erre esély sincs, mert az állam egyik kezével ütne a másikra. Összevonták ugyanis a finanszírozást, a szakmai felügyeletet, az intézményi irányítási és fenntartói funkciókat, valamint a tulajdonosi jogokat (utalt a GYEMSZI létrejöttére) – azaz: esély sincs arra, hogy az érdekellentéteket evolutív módon lehessen összeegyeztetni egymással.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!