• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

      Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

    • 10 dolog, amit mindenkinek tudnia kell a melanomáról

      10 dolog, amit mindenkinek tudnia kell a melanomáról

    • A szemben és a köröm alatt is lehet rejtett melanóma      

      A szemben és a köröm alatt is lehet rejtett melanóma      

  • egynapos sebészet
    • Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

      Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

    • Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

      Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

    • Jövőre elkészül az egynapos sebészeti egység Kecskeméten

      Jövőre elkészül az egynapos sebészeti egység Kecskeméten

Parkinson-kór: korai diagnózis – késői kilátások

Egészségmagazin Forrás: Weborvos Szerző:

Bár a mai napig a mozgászavarok közé soroljuk a betegséget, mégis alapvető szemléletváltást hoztak az utóbbi évek felismerései.

Egy egészségügyi világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet egy-egy betegség jellemzőire, az azzal küszködő betegek helyzetére, az új orvosszakmai felismerésekre. Fontos ez, ha a kórforma megelőzhető, ha a korai diagnózis meghatározó szerepet játszhat a gyógyításában, ha a távolabbi kilátásokra a beteg öntevékenysége hatással lehet. A Parkinson-kór még ma is ismeretlen okú és gyógyíthatatlan betegség, mégsem állítható, hogy az utóbbi évtized kutatási és klinikai eredményei nem változtatták meg a betegek életkilátásait.

Április 11-én, a Parkinson – betegek világnapján a gyógyszeres terápia újdonságairól beszélgettünk Dr. Takáts Annamáriával, a Semmelwes Egyetem Neurológiai Klinikájának főorvosával, a Magyar Tudományos Parkinson Társaság volt elnökével.

- Hogyan változott a betegség szakmai képe az utóbbi évtizedben?
- A Parkinson-kórt az agy meghatározott területein, pl. a substantia nigrában („fekete mag") kialakuló visszafordíthatatlan idegsejt elfajulás okozza, melynek egyik következménye a dopamin - az ingerület-átvitelt segítő anyag - mennyiségének a csökkenése. A laikusok többsége a látható tünetek, például a kézremegés alapján azonosítja a betegséget, pedig a Parkinson-kórban szenvedők mintegy harmadában egyáltalán nincs remegés. Való igaz, hogy a betegség kifejeződése a mozgászavar, érzékletesen szólva a gyermekkorban megtanult, később automatikussá váló s az egyénre jellemző mozgásformák megváltozása: például a járás vagy a fimon mozgások (írás) ritmustalanná válása, az izommerevség, a remegés megjelenése, a tartászavar, a tartási instabilitás, majd egy idő után a beszéd halkulása, a gondolkodási képesség megváltozása. Bár a mai napig a mozgászavarok közé soroljuk a betegséget, mégis alapvető szemléletváltást hoztak azok a felismerések, melyek megmutatták, hogy ezek kialakulását megelőzik bizonyos nem motoros tünetek.


- Melyek ezek a korai tünetek?
- 2003-ban történt meg az a szövettani feldolgozás, amely szerint ma már különböző fázisokra oszthatjuk a kóros folyamatot, s tudjuk, hogy a mozgászavar megjelenését megelőzi a szaglászavar, az alvászavarok és a hangulati élet változása (depresszió, pánikrohamok), de ide sorolható a színes látás zavara vagy a székrekedésre való hajlam is. Csak ezek után lesz érintett az ún. fekete mag, ahol a dopamintermelő sejtek károsodása nyomán megjelennek a betegségnél klasszikusan ismert motoros tünetek, majd a gondolkodási funkciók romlása. Ezek alapján, az első fázisokban jelentkező, nem mozgászavar tüneteket ma már nem rizikófaktoroknak tekintjük, hanem nem-motoros Parkinson-kórnak nevezzük.

Bár az elfogadott diagnózishoz ma is a motoros tünetek közül kettő egyidejű jelenléte kell, s a gyógyszeres kezeléssel többnyire a dopaminhiányból fakadó tüneteket tudjuk enyhíteni, de ezekkel a korai, nem motoros jelekkel is foglalkoznunk kell. Praktikusan úgy, hogy ha ezek a panaszok megjelennek, akkor nagyobb figyelemmel kell lennünk a mozgásban bekövetkező, akár apróbb változásokra, és ajánlott a mozgászavarokban jártas neurológusra bízni a diagnózis felállítását. Tapasztalataink szerint sok beteg „ elakad" a pszichiátriai gondozóban vagy a reumatológusnál. Jelenleg az az elméleti feltételezés, hogy ha ebben a premotoros szakaszban adnánk diagnózist, már ekkor el kellene kezdeni a kezelést, ha rendelkezésre állna a betegség lefolyását módosító, az előrehaladását lassítani képes – esetleg a kórfolyamatot megállító - gyógyszer.

- Természetes, hogy a szakmai felismerések magukkal hozzák a gyógyszeres terápia fejlődését is. Melyek az újdonságok ezen a területen?
- A dopamin agonisták ( a dopamin receptorokon ható szerek) között újdonság a tartós felszívódást eredményező, naponta egyszeri adagolású gyógyszerváltozat, amelyek a betegek életminőségében is hoz javulást, javítja az orvos-beteg együttműködést és a terápia biztonságát. Bár nálunk még nincsen forgalomban, de megjelent ezen gyógyszercsoport tagjának tapasz változata, ami a nyelészavarban vagy felszívódási zavarban, májbetegségben szenvedőknek, a műtét előtt, illetve után állóknak jelenthet megoldást.

A Parkinson-kór gyógyszeres kezelésében a nagy áttörést a dopamin előanyagának, a levodopának gyógyszerként való alkalmazása, azaz a hiányzó dopamin külső pótlásának lehetősége jelentette. Máig ez a leghatékonyabb eszközünk, amely csökkentette a betegség halálozását, javította az életminőséget, az életkilátásokat. Már létezik az anyag vékonybélbe juttatható, az egyenletes vérszint biztosításával kiegészítő gyógyszerek nélkül alkalmazható gélváltozata, amit egy, az inzulinpumpához hasonló technikával adagol a beteg.

Ami az általános gyógyszerterápiás fejlődést illeti, a mai fejlesztés két szálon fut. Az egyik cél, hogy monoterápiával kézben tartva a tüneteket megpróbáljuk kitolni a levodopa alkalmazás megkezdését. Másrészt szeretnénk késleltetni vagy kivédeni azokat a szövődményeket, amelyeket a levodopa tartós alkalmazása okoz, mint például az akarattalan mozgások kialakulása, illetve az a hullámzó hatás, amely a levodopa bevételét követi a nap folyamán többször, a motoros és nem motoros tünetek (pl. az izzadás, a mellkasi szorító érzés) jelentkezésével. Ez utóbbiban a kezelés egyik útja, ha ezt a pulzálást küszöböljük ki a vérben tartós, egyenletes gyógyszerszint elérésével, például azzal, hogy hatással vagyunk a vegyület felszívódására. Ennek érdekében a levodopát enzimgátlóval kombináljuk.

Egy másik, már hosszú évtizedek óta a levodopához kötött enzimgátló meggátolja, hogy a levodopa a bélben, az érfalakban vagy a szívben alakuljon dopaminná, így kiküszöbölhetők a perifériás mellékhatások, pl. a hányás, émelygés, a hirtelen vérnyomásesés. A fenti hármas kombinációjú levodopa készítménnyel évek óta jó tapasztalatok vannak hazánkban is.

Az egyik legígéretesebb újdonságot a dopamint elbontó enzimek működését gátló (ún. MAO-B bénítók) gyógyszerek csoportjába tartozó egyik gyógyszerrel végzett, már lezárt klinikai vizsgálat eredményei jelentik, melyek evidencia szinten bizonyították, hogy a vegyületnek a betegség lefolyását módosító hatása van, azaz alkalmazásával lassult a romlás üteme. (Szakmai részletek)

- Hozzájuthatnak-e a hazai betegek a ma rendelkezésre álló gyógyszeres terápiákhoz?
- A forgalomban lévő szerek zömét 90 százalékos támogatással kapják a magyar betegek, a fent említett tapasz még nem élvez ártámogatást, mint ahogyan az a készítmény sem, melyről bebizonyosodott, hogy befolyásolni képes a betegség progresszióját. Magyarországon több klinikai centrumban folytak a gyógyszerrel klinikai vizsgálatok, az ezekbe bevont betegek a gyártó jóvoltából kapják a készítményt, a többiek egyelőre teljes áron jutnak hozzá, igaz, egy éve már a hazai patikákban.
Meglehetősen gazdag a terápiás fegyvertárunk, de a kezelés változó: minden betegnek meg kell találnunk a rászabott, egyéni variációt.

Legolvasottabb cikkeink