Pezsgődugó-sérülés, tompa szemsérülés: késő következmények

Nemsokára itt van Szilveszter napja, az önfeledt évbúcsúztatás ideje. A szilveszteri mulatsághoz azonban erősen kapcsolódnak a sérülések, így a szemet érintő sérülések is. Professzor dr. Holló Gáborral a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistával most, a szilveszteri szórakozás apropóján a tompa szemsérülések hosszú távú következményeiről váltunk néhány szót.

A szemet ért tompa sérülés

A szemet ért sérüléseket két fő csoportra bontjuk. A szemgolyóba behatoló, azon áthatoló sérülésekre, valamint a szemgolyóba be nem hatoló, de jelentős erőt képviselő, úgynevezett tompa szemsérülésekre. Ez utóbbiak közé tartozik a szemgolyó erős megütése ököllel, gumilövedékkel vagy pezsgődugóval és az elesés közben keletkező, a szemre gyakorolt nagy ütés is. Ide soroljuk továbbá a számos más mechanizmussal történő, a szemet jelentősen károsító, de áthatoló sérülést nem okozó sérüléseket is.

A tompa szemsérülés során a szemet ért nagy erőbehatás következtében megannyi különböző szemen belüli sérülés léphet fel, ezek ellátása általában fekvőbeteg osztályos szemorvosi feladat. A leggyakoribb korai ellátást igénylő sérülések az alábbiak:

• A szemgolyó zúzódása az elülső vagy hátulsó rész bevérzésével.
• A szemlencse, esetleg a korábban a szembe ültetett műlencse jelentős elmozdulása a lencsefüggesztő rostok elszakadása miatt.
• Az üvegtesti térben kialakuló vérzés és a retina (ideghártya) sérülése, leválása, valamint az ideghártyát kívülről körülölelő érhártya jelentős bevérzése.
• A szemgolyó külső falának megrepedése. Ilyenkor a szem integritása is sérül, esetleg a korábbi szemműtétek hegvonalaiban szakad fel a szemgolyó.

Ezen sérülések összességében súlyos sérülésnek minősíthetőek, és sürgős szemészeti műtéti ellátással kezelendőek. Tudnunk kell azonban, hogy mindezen sérülések hosszú távú következményekkel is járnak az esetek jelentős részében. A korai ellátás utáni gyógyulás, illetve a maradandó fogyatékossággal történő felépülés után a betegek gyakran megfeledkeznek arról, hogy a rendezett vagy viszonylag rendezett sérülést követő állapot látási eredményeit elronthatják a késői szövődmények, melyek akár több évtizeddel az eredeti sérülést követően is kialakulhatnak.

Másodlagos szemnyomás emelkedés (glaukóma) korábbi tompa szemsérülés következtében

A tompa szemsérülések hosszú távú következményei közül kiemelt jelentőségű a szemnyomás fokozatos, szubjektív tünetek nélküli megemelkedése, és az ennek következtében kialakuló látóidegrost sérülés, idegrost vesztés és a hozzájuk tartozó idegsejtek vissza nem fordítható pusztulása. Ez az úgynevezett másodlagos zöldhályog (másodlagos glaukóma) olyan mechanizmussal alakul ki, melyre az elsődleges ellátás kapcsán nem terjedhet ki teljes mértékben az ellátó figyelme. A tompa szemsérülés során a csarnokzug gyakran olyan mikroszkopikus sérüléseket szenved, melyek az idők során fokozódó kiterjedésű hegesedéssel gyógyulnak.

A szem nyomását a csarnokvíz nyomása határozza meg. A csarnokvizet a szivárványhártya mögötti úgynevezett hátulsó szemcsarnokban termelik a szem szövetei. A termelődő csarnokvíz a pupilla területén jut a szivárványhártya elé, azaz az átlátszó szaruhártya és a szivárványhártya elülső felszíne közé, az ún. elülső szemcsarnokba.  Az átkerült folyadék, miközben táplálja a szemlencsét és a szem egyéb szöveteit, folyamatosan el is hagyja a szemgolyót a csarnokzugon keresztül. Csarnokzugnak nevezzük azt a területet, ami a fehér ínhártya és az átlátszó szaruhártya találkozásánál, a szemgolyó belső oldalán helyezkedik el. Ez egy finom, aktív szabályozás alatt álló szűrőrendszer, ami a csarnokvizet kivezeti a szemből, hogy az az ínhártya vénáihoz csatlakozva térjen vissza a vérkeringésbe és a szívbe.

Ugyanakkor ez a terület szűrő működést is ellát, aktív anyagcseréjű sejtek foglalnak itt helyek. Ez a rendszer tompa szemsérülés során megsérülhet úgy, hogy a kezdeti eltömődés (például vérzés általi eltömődés) rendezését követően a szemnyomás normalizálódik, a sérülést követő hónapokban pedig a nyomás inkább alacsony, mintsem emelkedett. Így a beteg is és az ellátó orvos is megnyugszik. Mivel a látás visszanyerését követően további szubjektív panasz már nincs, egy idő múlva a kontrollok elmaradnak. A következő években azonban a csarnokzugot ért trauma következtében kialakuló fokozódó hegesedés egyre nagyobb területre terjed ki. Ha ez a terület eléri a körfogat felét (azaz egy 180 fokos területet), a szemnyomás megemelkedik, hiszen a megmaradt terület nem képes megfelelően elvezetni a csarnokvíz teljes mennyiségét a szemből.

Mivel idővel a megmaradt terület is zsugorodik, részben a folytatódó hegesedés, részben a túláramlás és emiatti sejtes, fehérjés törmeléklerakódás miatt, így a szemnyomás egyre inkább emelkedik a sérülést követő évek, évtizedek alatt. Nem ritkán látjuk azt, hogy a panaszmentesen meggyógyult egyoldali szemsérülés, ami akár a kirepülő pezsgődugó okozta jelentős tompa sérülés is lehet, 10-20 évvel az eredeti sérülés után nagyon jelentős szemnyomás emelkedés mellett, szinte már a vakságig terjedő másodlagos zöldhályogot eredményez. Ezt a helyzetet nem szabad megvárni! Noha, megfelelő gyógyszeres és műtéti eljárással az állapot kezelhető és a szemnyomás jelentősen csökkenthető, a már kialakult idegsejt vesztés és látáskárosodás visszaállítására nincs mód.

Éppen ezért – mondja dr. Holló Gábor, tompa szemsérülés után, ha az elsődleges ellátások megtörténtek és az állapot a gyakorlati élet szempontjából rendeződni látszik, a betegnek saját érdeke az, hogy legalább évente egyszer megjelenjen érdemi kontroll vizsgálatra szemorvosánál. Így az idővel kialakuló szemnyomás emelkedést már korán kezelésbe lehet venni, amikor a jelentős glaukómás károsodás még nem alakulhat ki.

Utolsóként, mondja a professzor, meg kell jegyezni, hogy az ilyen felelős magatartás nem gyakori. Saját gyakorlatában nagyon sok olyan tompa szemsérülés utáni másodlagos glaukómás esetet kezelt, akik sérülését követően az ellátók nem vagy nem kellően hívták fel a figyelmet a folyamatos ellenőrzés szükségességére. Amennyiben tehát a következő hetekben az évbúcsúztatás kapcsán valaki szemsérülést szenved el, ne feledkezzen meg arról, hogy a megfelelő elsődleges ellátás igénybevételét követően tartósan, évente legalább egyszer ellenőriztetni kell sérült szemének állapotát kellő hozzáértésű és kellő idő ráfordítású szemorvosi ellátóval.