Röviden az eszméletvesztésről

Minden eszméletvesztés megrázó élmény a betegnek, környezetének és alarmirozó tünet az orvosnak is. Mindenképpen vizsgálatot, elemzést igényel, mely során az orvos legfontosabb kérdésfeltevése az, hogy szervi betegség áll-e hátterében és nagy-e a „hirtelen halál" kockázata vagy sem, vajon a lezajlott, átmeneti eszméletvesztés részjelensége, bevezetője- e csupán a későbbi súlyos eseményeknek?

Az eszméletvesztés, vagyis a „syncope" átmeneti tudatvesztés és izomtónusvesztés, melyek miatt a beteg összeesik, majd ezt - beavatkozás nélkül is - a tudatállapot és izomtónus spontán rendeződése követi.

Az eszméletvesztést különböző állapotok, vagy betegségek okozhatják és nem ritka indoka az orvosi kivizsgálásoknak. Egy 17 éves amerikai megfigyelés során mintegy 8000 személyből 822 /10,5%/ kórtörténetében szerepelt syncope. Az Egyesült Államokban évente 740 ezer vizit történik eszméletvesztés miatt.

A kivizsgálás lehetőségei sokat javultak, de a syncope okai között 36,6%-ban még ma is az „ismeretlen eredetű" jelző szerepel. Stroke, vagy átmeneti agyi keringési zavar 4,1%-ban, reflexes /vegetatív / 21,2%-ban , hosszas álló helyzetből eredő 9,4%-ban, szervi szívbetegség okozta syncope 9,5%-ban, gyógyszer kiváltotta eszméletvesztés pedig 6,8%-ban fordul elő.(További 7,5%-ban ritka, egyéb okok kerülnek említésre).

2001-ben az Európai Kardiológus Társaság, 2006-ban pedig az Amerikai Kardiológus Társaságok publikáltak ajánlásokat az orvosi teendőkről. Mindkettő hangsúlyozza a részletes anamnézis, a fizikális vizsgálat diagnosztikus szerepét és ezekről algoritmust is adnak, amely optimális kivizsgálási sorrendet javasol. Így vizsgálni kell, van-e a betegnek ritmuszavara, szed-e antiaritmiás gyógyszert, látta-e valaki az eszméletvesztést , járt-e görcsrohammal , vannak- e előtte bevezető tünetek. Választ kell találni arra is, diagnosztizáltak-e a betegben organikus szívbetegséget, mérhető-e vérnyomás különbség a végtagok között, különbözik-e a fekve és állva mért tenzió, van-e zörej a nyaki artériák felett.

Ezeknek az ajánlásoknak köszönhetően egyre kevesebb az ismeretlen okú syncope. Kiderült az is, hogy az átlagpopulációban a distoniás vegetatív (újabban neurocardiogen-nek hívott) eszméletvesztés a leggyakoribb. Ide tartozik a hosszas álldogálás, az erős emóciók /látvány vagy szagok/ által kiváltott, valamint a reflex közben jelentkező (nyelés, köhögés, székelés, vizelés )eszméletvesztés. Gyermek és serdülőkorban főleg az előbbiek,valamint egyes primér ritmuszavarok miatti, az idősebbeknél pedig inkább a reflexes syncopek, valamint a pánik betegségből vagy szervi betegségből eredő eszméletvesztések szoktak előfordulni, utóbbiak az aorta stenózis, a tüdőembólia, malignus aritmia esetén gyakoribb.

A gépkocsi vezetés és az eszméletvesztés kérdése szintén nehéz orvosi dilemma. Jelenlegi tudásunk szerint a syncope kiváltotta közlekedési balesetek rizikója csekély. 2005-ben az amerikai kardiológus kongresszuson beszámoltak egy retrospektív elemzésről, mely szerint az eszméletüket veszítet betegek mintegy 10%-nál fordult elő ez gépkocsivezetés közben. A syncope-on átesett sofőrök zöme fiatalabb férfi volt.

 
Nehéz kérdés, hogy ez esetben bevonják-e néhány hónapos megfigyelésre vagy akár véglegesen az ilyen autós jogosítványát? A választ csak a syncope-k gyakorisága, okának feltárása és a sikeres kezelés ismeretében adhat választ a megfelelő tudással és judíciummal rendelkező orvos.