Sportolók hirtelen halála

Képünk illusztráció

A sajtó azonnal beszámol az ilyen eseményekről, az emberek pedig értetlenül – sokszor hiába - várják a magyarázatot...

De van-e egyáltalán magyarázat az ilyen esetekben ? Mit tehetünk, hogy elkerüljük mindezt? 2005-ben az Egyesült Államokban egy orvosi konszenzus konferencia
/36. Bethesda Conference/ foglalkozott a problémával.

Az első kérdés a sportolók orvosi szürővizsgálata, vagyis a sportorvosi vizsgálat. Kóros szívzörejek, mellkasi fájdalmak, terheléskor fellépő fulladás, vagy átmeneti tudatvesztésről szóló információ, továbbá szívbetegség családi előfordulása vagy hirtelen halál olyan adatok, melyek további kivizsgálást igényelnek. Addig a vizsgálatoknak és nem a sportolásnak van prioritása. Structurális /szervi/ szívbetegség ugyanis a versenyszerű sportolás ellen szól.

Az elmúlt 25 évben Olaszországban az összes versenyszerűen sportolót évente vizsgálták, és évente készitettek róluk EKG-t. Az olasz gyakorlat arra utal, hogy csupán az EKG a korábban nem diagnosztizált betegségre /hypertrophiás szívizom betegségre=HCM/ hívhatja fel a figyelmet. Az Egyesült Államokban 158 sportoló hirtelen halálának utólagos elemzésekor is arra a következtetésre jutottak, hogy az esetek többségében ez a structurális szívbetegség /HCM/ okozhatta a történéseket. Ugyanakkor a szűrés kérdésében fenntartásaik vannak, mert sok a vizsgálatok fals-pozitív eredménye, és az USA-ban, évente 10-12 millió sportoló vizsgálata után is a kiszűrtek között csupán 0,3 százalék lenne a hirtelen halál előfordulása. Vagyis a szűrés nem eléggé eredményes, kevéssé hatékony eljárás, ha tűt keresünk a szénakazalban.

Az orvosi szűrővizsgálatoknak másik nagy dilemmája a „sportszív" kérdése. Köztudott, hogy a sportolók szíve – alkalmazkodva a nagyobb vagy extrém nagy fizikai teljesítményhez – megnagyobbodik. Ez egy fiziológiás változás, mely a teljesítménynövekedést szolgálja. Olyannyira megnagyobbodik, és a bal kamra fala annyira megvastagodik azonban, hogy hasonlóvá válik a pathológiás szívizom hyperthrophia /HCM/ elváltozásaihoz. Természetesen a két állapot egyéb paraméterek alapján egymástól elkülöníthető: pl. a sportolás átmeneti szüneteltetése a sportszív esetében csökkenti a bal kamra falvastagságát /az ultrahang vizsgálat során/, HCM esetében pedig nem. 1-1 eset vizsgálata során azonban maradhatnak kérdések, vagy kétségek az orvos fejében.

Itt van pl. a ritmuszavarok kérdése. Miközben a már emlitett kóros szívizom hypertrophia /HCM/ hajlamosít gyakori és komplex, azaz malignus kamrai ritmuszavarok kialakulására, egy tanulmányban, melyben 355 sportolóról készitettek 24 órás EKG felvételt,
azt találták, hogy csak 7 százalékban mutatkozott ritmuszavar, de minden esetben structurális szívbetegségtől függetlenül – azaz egészséges szíven.

A diagnosztikus bizonytalanságot mérlegelve az orvosi konszenzus konferencia végül arra következtetésre jutott, hogy minden kérdéses esetben több kardiológiai non-invasív vizsgálati lelet /EKG, ultrahang, holter stb./ egybevetése és együttes értékelése szükséges. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a sportolók átmeneti, illetve végleges eltiltására csak nagy valószínűségű, vagy igazolt szívbetegség esetén kerüljön sor, melyre a betegség gyanúja és a határesetek még nem jelentenek elegendő indokot.