A szédülés mindenki által jól ismert állapot, melyet gyakran nem veszünk elég komolyan, holott súlyos betegség jele is lehet.
A szédülés, azaz orvosi nyelven a vertigo - pontos szakmai definíciója szerint – egy olyan szubjektív érzet, mely során torzul az egyén statikus gravitációs tájékozódási képessége, a beteg a saját vagy a környezete mozgását kórosan érzékeli, mely lehet központi idegrendszeri- vagy belső fül eredetű is. Továbbá fontos megértenünk, hogy az egyensúly fenntartásában mi játszik szerepet. Ide tartozik a vizuális rendszer, a proprioceptív rendszer, mely az agynak az a képessége, hogy érzékelje a test különböző részeit és azok egymáshoz való viszonyát, valamint a vesztibuláris rendszer, melyet két részre oszthatunk. A perifériás vesztibuláris rendszer (a belső fülben lévő félkörös ívjáratok, az otolith apparátus és az egyensúlyi ideg), illetve a centrális vesztibuláris rendszer (melyet a központi idegrendszer bizonyos részei alkotnak). Ezzel kapcsolatban Dr. Kovács Adél, az Affidea Magyarország fül-orr-gégész szakorvosa kiemelte, az egyensúly fenntartásáért felelős struktúrák ismerete elengedhetetlen, mert csak így tudjuk elkülöníteni, hogy a vertigo hátterében fül-orr-gégészeti probléma, (perifériás eredetű szédülés), illetve neurológiai probléma, (centrális eredetű szédülés), vagy esetleg más kóros eltérés áll.
Hirtelen jelentkező szédülés esetén mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. Dr. Kovács Adél hangsúlyozta, szédülés jelentkezése esetén számításba kell venni azt, hogy milyen jellegű a vertigo, hány éves a beteg, vannak-e társbetegségei, milyen tünetek társulnak a szédüléshez, mennyi ideig tart a szédülés. Volt-e már valaha hasonló panasza, társul-e például hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülzúgás, kettős látás vagy végtag gyengeség a szédülés mellé.
Az elmúlt évek tanulmányai azt mutatják, hogy egyre gyakrabban érkeznek a sürgősségi osztályra, olyan szédüléssel jelentkező betegek, akiknél belszervi kórfolyamat pl.: folyadék-elektrolit háztartás zavara, szívritmuszavar, akut intoxikációk, szívinfarktus, hipoglikémia, anémia áll a háttérben.
A szédülés éves előfordulása az átlagpopuláción belül 20-60 %. Az esetek 50 %-ban belszervi kórfolyamat áll, a további 40-45 %-ban a vesztibularis rendszer kórképei jelentkeznek. Amennyiben fizikális vizsgálat során felmerül a vertigo centrális eredete, a beteg minél hamarabb ideggyógyászati szakellátásban kell részesüljön. A fül-orr-gégészeti eredetű szédüléssel járó betegségek estében a BPPV vagyis a benignus (jóindulatú) paroxysmalis helyzetváltoztatásra fellépő vertigo okozza a leggyakrabban a panaszokat, melyre a női dominancia jellemző. 100 ezer felnőttből körülbelül 40-60 embert érint. Fiatalkorban és időskorban egyaránt előfordulhat és speciális tornával hatékonyan kezelhető.”
Az úgynevezett neuronitis vestibularis szintén egy fül-orr-gégészeti kórkép, azonban a stroke-ot utánozhatja. Ez a betegség 40-50 éves kor között jelentkezik általában, jellemzője, hogy hirtelen egyoldali vesztibuláris funkciócsökkenés alakul ki. A jó hír azonban, hogy sok esetben ez a funkció visszatér pár héten belül. A beteg 24 óránál hosszabb ideig tartó, forgó jellegű szédüléséről számol be, melyhez vegetatív tünetek is társulhatnak. Ezek a páciensek gyakran ágyhoz kötöttek, kórházi ellátásra szorulnak. A legerősebb tünetek 3-4 nap alatt elmúlnak és körülbelül egy hónap múlva panaszmentesség alakulhat ki. Amennyiben az érintett oldal vesztibuláris funkciója nem tér vissza a központi idegrendszernek kell átvennie a szerepet, de ez a folyamat csak igen lassan zajlik le, akár hónapok is eltelhetnek, amíg teljesen rendeződik a beteg állapota.
A fennmaradó 10%-ban a test helyzetének térbeli elhelyezkedésének zavara, a térérzékelés kérgi érintettsége áll fenn, amelyet perzisztáló posturalis-perceptuális szédülésnek (PPPD) nevezünk. Ezek a betegek krónikus szédülésre panaszkodnak, melyhez gyakran pszichés terheltség is társul. Azonban széles skálán található tünetegyüttesről van szó, mely gyakran a szakembereknek is fejtörést okozhat. Itt fontos megemlítenünk a vesztibuláris torna jelentőségét, mely nagyban hozzájárulhat a pácines állapotának javulásához.
Az itt említett betegségek csak szemelvényként foghatók fel, szem előtt tartva, hogy a szédülés olyan szubjektív érzet, mely nagyon sok betegség tüneteként jelentkezik, ezért a társszakmák közötti együttműködés elengedhetetlen.