Szédülés, fülzúgás: Meniére szindróma is okozhatja

A betegség Prosper Meniére francia orvos után kapta a nevét, aki elsőként írta le 1861-ben, hogy a szédülést a belső fül rendellenes működése okozza. Pontos kiváltó okai azonban a mai napig tisztázatlanok.

Dr. Fülöp Györgyi fül-orr-gégész, audiológus, a Fül-orr-gége Központ orvosa elmondta, hogy a betegség jellemző tünete a forgó jellegű szédülés, a nystagmus (szemteke rezgés), melyet kísérhet hányinger, hányás és szinte mindig maximum 2 óra alatt csillapodik. Emellett személyenként eltérő panaszok társulhatnak a rohamokhoz: fülzúgás, dugulásérzés a fülben, heves szívverés, verejtékezés. A tünetek főként 30 és 60 év közöttieknél jelentkeznek.

A hallás romlása a kezdeti szakaszban átmeneti, a roham múltával rendeződni szokott, idővel azonban fokozatosan kialakul a hallóideg károsodása az érintett oldalon. Ritkán előfordul olyan roham is, amit nem kísér szédülés, csak például átmeneti halláscsökkenés és/vagy fülzúgás alakul ki.

A Meniére betegség kapcsán endolympha (belső fület, egyensúlyozó szervet kitöltő folyadék) gyülemlik fel. Megjelenésében szerepe lehet örökletes tényezőknek, gyulladásnak, traumának, autoimmun betegségnek, stressznek, de általában nem lehet tisztázni a kialakulás okát. Diagnózist a tünetek lefolyása, ismétlődése és néhány vizsgálat alapján lehet felállítani.

Egyéb szédüléses kórképnél nem jellemző, hogy a tüneteket megelőző másodpercekben a beteg gyakran megérzi, hogy jön a roham. Ez, illetve, hogy a kísérő fülzúgás és halláscsökkenés csak az egyik oldalon jelentkezik és általában a tünetek lezajlása után fokozatosan rendeződik, szintén segíti a diagnózis felállítását.
Idővel jellemző, hogy a szédüléses epizódok már kevésbé súlyosak, azonban a féloldali fülzúgás és a hallásvesztés előtérbe kerül.

Mivel a szédüléses epizódok teljesen váratlanul jelentkeznek, ill. változó gyakorisággal támadnak, a betegség előrehaladtával az érintetteknél felléphet szorongás és depresszió is. A tünetek megnehezítik a munkavégzést, gépjárművezetést, a hallásromlás pedig az emberekkel való kapcsolattartást, így jelentős pszichés stresszt is jelent a betegség.

Sokszor a szédüléses rohamok megjelenésétől való félelem jobban rontja a páciens pszichés állapotát, mint maga a betegség. Ennek oldására érdemes szakember segítségét igénybe venni, sok betegnél a tünetek intenzitását csökkenteni lehet a stressz, a szorongás oldásával is.

A Meniére betegség a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, azonban különböző lehetőségek léteznek a tünetek megelőzésére, kezelésére. Gyógyszerszedés mellett jó esetben ritkulnak a rohamok, csökkenthető a forgó jellegű szédülés intenzitása. Hányinger, hányás ellen is lehet hatásos készítményeket beadni akut roham esetén, ilyenkor fontos az ágynyugalom is. Vízhajtók szedésével is kedvezően lehet befolyásolni a betegséget.

A víz visszatartás elkerülése végett javasolt a sószegény étrend. Ajánlott a nikotin, koffein, alkohol kiiktatása, a stressz kerülése, illetve gyors relaxációs módok elsajátítása. Jó, ha a beteg megfigyeli, hogy milyen körülmények között jelentkeznek a rohamok, mert ezek ismerete és kerülése segíthet a megelőzésükben.

A forgó jellegű szédüléses tüneteket a középfülbe adott Gentamycin injekcióval is csökkenteni lehet, ám ezt a hallóideget károsító kockázatok mérlegelésével lehet csak elvégezni. Heveny roham esetén lehetőség van szteroidok adására is. Ez lényegesen kisebb kockázattal jár az esetleges hallásvesztés szempontjából, ám hatékonysága is kisebb, de gyakran kerül bevetésre.
Ha a beteg semmilyen kezelésre nem reagál, a tünetei igen hevesek, gyakoriak, tehát csak nagyon súlyos esetben, a műtét lehetősége pl. saccotomia is szóba jön.