Több vér kering a terhes nőben

Olyan átalakulások jönnek létre, melyek alkalmazkodást jelentenek a placentáris keringés miatt meghosszabbodott érpálya, a megnövekedett testsúly és a magzat táplálása okozta elvárásokhoz.

A folyamat fő koordinátorai a női hormonok, vagyis a petefészek és az agyalapi mirigy által terhesség alatt folyamatosan és nagy mennyiségben „gyártott" hormonok, melyek a női nemi szervekben, emlőkben strukturális változásokat okoznak.

Ugyanezek a hormonok a keringési rendszerben is mélyreható, helyenként láncreakciószerű átalakulást eredményeznek. A petefészek hormonja, az oestrogen pl. a vesében renin, majd angiotensin termelést indit el (mindkettő vérnyomás emelő anyag), majd az angiotensin hatására a mellékvesében több aldosteron keletkezik (ez a hormon szabályozza, pontosabban csökkenti a szervezet natrium és vízkiválasztását), mindennek eredményeképpen megnő a keringő vér mennyisége.

Az agyalapi mirigy hormontermelése révén fokozott vörösvértest képzés indul be. Nem marad az érrendszer sem változatlan állapotban. A placentaris erek kialakulása mellett a meglévő érpályában a kiserek tágulnak, ellenállásuk csökken, a vérnyomás mérséklődik.

A legfontosabb átalakulások tehát a következők:
1/ megnő a keringő vér volumene,
2/ növekszik a perctérfogat (a szíven 1 perc alatt átfolyó vér mennyisége), mert a pulzusszám és az egyetlen szívösszehúzódás által kilökött vérmennyiség is nő,
3/ a periferiás kiserek kitágulnak, emiatt csökken a vérnyomás (főleg a diastoles tenzió) és megnő a vérnyomás felső és alsó érteke közötti különbség (az ún. pulsus nyomás).

A vérvolumen növekedése már a terhesség 6. hetében elkezdődik, a növekedés tempója a terhesség közepéig igen gyors, majd lassúbb, de mindvégig növekvő. Az egészséges ember keringő vér volumene kb. 5 liter. Terhesség során 20-100 százalékos (átlagban 50 százalékos) növekedéssel lehet számolni. A plazma volumen növekedése – a folyadék retenció miatt – gyorsabb, mint a vörösvértest képzés tempója, ezért az egységnyi vérben lévő vörösvértest szám csökken – ezt fiziológiás terhességi anaemiának szokták nevezni.

A perctérfogat (vagyis a szíven 1 perc alatt átfolyó vér mennyisége) két tényezőtől függ. Egyrészt egyetlen szívdobbanás által kilökött vér mennyiségétől, másrészt a pulzusszámtól. Mindkettő emelkedik terhességben, ezért a perctérfogat is emelkedik, átlagosan 30-50 százalékkal. Emelkedése az 5. terhességi héttől elkezdődik és legnagyobb értékét a 2.-3. trimester határán éri el.

A testhelyzet befolyásolja a perctérfogatot. Oldalfekvésben megnő, hanyatt fekve jelentősen csökken. Ez utóbbinak az az oka, hogy az egyre nagyobb méh hanyatt fekve ránehezedik, nyomást gyakorol a mögötte futó hasi vénára, és ebben a vér visszaáramlását gátolja a szív felé. Kisebb visszaáramlás kisebb perctérfogatot eredményez. Oldalra fordulva, esetleg állva mindez azonnal rendeződik.

A pulzusszám a terhesség végén éri el csúcsát, ez a nyugalmi, korábbi pulzusszámnál 10-20-szal is több lehet percenként. Terhesség alatt a kiserek kitágulnak, ellenállásuk csökken – mindez a szervek jobb vérellátását segíti elő. Már az első trimesterben csökkenhet a vérnyomás, főleg a diastoles tenzió  (vérnyomás alsó értéke), és ezért megnő a két vérnyomásérték közötti differencia.

Vajúdás és szülés alatt, majd után újabb hirtelen változások történnek. A szülési fájdalmak, görcsök alatt nő a vérnyomás, tovább emelkedik a perctérfogat. Szülés után – a vérveszteség ellenére – átmenetileg magas marad a perctérfogat, mert a placentaris keringés megszűnt, a plusz vérmennyiség pedig az anya vénás rendszerében a szív felé veszi útját. Ez a helyzet azonban hamar, sokszor 1 órán belül szűnik, és a pulzusszám is gyorsan mérséklődik.

A fiziológiás terhesség is nagy erőpróba a cardiovascularis rendszer számára. Könnyen belátható azonban, hogy a szívbetegek terhessége még több szakértelmet, sok-sok törődést és tudást igényel a szülésztől és a kardiológustól egyaránt.